Dr. Dörgõ Sándor – Általános iskolás, alsó tagozatos korú gyermekek küzdõsport

A küzdõsportok esetében az ütés­, védés­ és rúgásfajták is valamilyen szinten a koordi­nációt igénylõ ügyességi képességek közé sorolhatók, különösen, ha azok valamilyen eszköz vagy szer segítségével célra irányulnak, ezzel fektetve nagyobb hangsúlyt a szükséges koordinációra. Az ügyességi képességek harmadik csoportját a nem­manipulatív típusú képességek alkotják, így pl. a fordulások, gurulások, testsúly áthelyezések, egyen­súlyozások. A küzdõsportokra jellemzõ egyen­súlyozást igénylõ különbözõ állásformák, az esések és dobások során szükséges testhelyzet­változások és testsúly áthelyezések is ebbe a csoportba tartozhatnak.

Mozgáskoncepción azokat az ügyességi képességformákat befolyásoló tényezõket értjük, amelyek megváltoztatják, illetve kiszélesítik az ügyességi képességek végrehajtásának lehetõségeit. Míg az ügyességi képességek valamilyen mozgásra utalnak (futás, szökkenés, ütes, fordulás), addig a mozgáskoncepciók a kivitelezést határozzák meg (pl. gyorsan­lassan, magasan­alacsonyan, elõre­hátra, közel­távol, erõsen­lazán). Amíg ezek a fogalmak a már fejlettebb gyermekek és felnõttek számára triviálisnak tûnnek, addig a kisgyermekeknek ezt is meg kell tanulniuk. Az óvodás és alsó tagozatos korú gyermekekkel foglalkozó szakemberek például gyakran tapasztalhatják, hogy a gyermekek mennyire nem értik a gyorsan vagy lassan futás fogalmát, és a futás vezényszóra teljes sebességû vágtába fognak, amely gyorsan felemészti az energiájukat. Az adott edzõnek, oktatónak tanítania, szemléltetnie kell, mit is ért a gyors vagy lassú fogalmakon. Az ilyen korú gyermekeknél hasznos lehet a hasonlatok alkalmazása, mint például a különbözõ állatok mozgását jelképezõ hasonlatok (pl. fuss gyorsan, mint egy gepárd, járás közben nyújtózkodj magasra mint egy zsiráf stb).

Természetesen a fent elemzett három ügyességi alapképességek és az összes mozgás koncepció legkülönbözõbb kombinációi is létrejöhetnek, és ez a küzdõsportokban különösen gyakran fordulhat elõ (pl. helyváltoztató mozgásból gyorsan végrehajtott magas rúgás célra, amely mindhárom ügyességi alapképességet igénybe veszi). Fontos hogy a kezdõ, tapasztalatlan illetve korlátozott sportmúlttal rendelkezõ gyermek elõször izoláltan és kis lépésekben ismerkedjen meg eme ügyességi képességfajtákkal, és lépésrõl lépésre közeledjen a bonyolultabb, kombinatív képességformákat igénylõ feladatok felé. Mindezen felsorolt ügyességi képességeket eleinte szigorúan játékos formában és csak a késõbbiekben, bizonyos alapok megszerzése után lehet komolyabb, korlátozottabb, jobban szabályok közé szorított feladatokkal tanítani. Az elõbbiek alapján jól látható, hogy a küzdõsportok igen alkalmasak az ügyességi alapképességek oktatására, így jó eszközt jelentenek a gyermekek általános ügyességének fejlesztéséhez.

A küzdõsportokban megszerzett alapok jól átépíthetõk más sportokra is, és ez még az olyan sportokra is érvényes, amelyek specifikusabb vagy teljesen eltérõ ügyességi alapformát igényelnek, így például a labdajátékok, hiszen ez esetben a már megszerzett lokomotorikus és nem­manipulatív ügyességi képességek elõnyt jelentenek és leszûkítik a szükséges, újonnan elsajátítandó ügyességi képességek számát.

Általános iskola felsõ tagozata a sport­lehetõségek feltérképezését jelenti. Ebben az éltkorban a hangsúlyt már nem az alapok lefektetése jelenti, hanem a már meglévõ alapokra támaszkodva a specifikus sport­formák megismerésére. A küzdõsportokkal ebben a korban is meg lehet ismerkedni, ekkor a specifikus küzdõsport forma oktatása felgyorsítható, hiszen a gyermek már feltehetõen rendelkezik valamilyen szinten az ügyességi alapképességekkel, azaz már nem kell helyesen futni, szökkenni, ugrani, földre érkezni, egyensúlyozni, stb. megtanítani. A már meglévõ, testneveléssel vagy más sportokkal megszerzett alapokra támaszkodva lehet a küzdõsport specifikus ügyességi képességeket oktatni. Természetesen meg kell állapítani és figyelembe kell venni az adott gyermek érettségi és fejlettségi szintjét, és az esetleges hiányosságokat pótolni kell (pl. gyakori, hogy egy felsõ tagozatos korú gyermek kiváló alapokkal rendelkezik a helyváltoztató mozgásokat illetõleg, azonban igen gyengén teljesít az egyensúly gyakorlatok terén, feltehetõen az ilyen jellegû tapasztalatszerzés hiányában).

Középiskolás korban már az egyre specifikusabb sportforma elsajátítása, azaz a szakosodás kell, hogy jelentõs hangsúlyt kapjon. Ekkor már nyomatékosabban lehet a sportágspecifikus és bonyolultabb ügyességi képességeket sulykolni, illetve a fizikális képességekre is hangsúlyt kell fektetni. Ebben az életkorban válhat a gyermek az adott küzdõsport szakosodott gyakorlójává, és épülhet az be a gyermek életformájába.

Összegzés

A fent említett alapelvek segítséget nyújthatnak az óvodás és alsó tagozatos korú gyermekek sportfoglalkoztatásához. Az ü­gyességi képességek átlátása és azok lineáris tanításának értése alapvetõ elvárás minden kisgyermekkel foglalkozó szakemberrel szemben.

Fenti írásunk nem tér ki azonban a fizikális képességek fejlesztésére (úgy mint erõ, gyorsaság, állóképesség, és ízületi lazaságfejlesztés kisgyermek korban), mely szintén különös figyelmet és szaktudást igényel az adott sportoktatótól. Ezzel és más kapcsolódó témákkal remélhetõleg a késõbbiekben még fogunk tudni foglalkozni.

Referenciák:

Graham, G., Holt/Hale, S., & Parker, M. (2001). Children moving: A reflective approach to teaching physical education (5th ed.). Mountain View, CA: Mayfield.

National Association for Sport and Physical Education. (1995). Moving into the future: National standards for physical education. St. Louis, MO: Mosby.