Csendes füstölgés

A cikk a Szaku Magazin 2006. júniusi számából származik. A Szaku alapítója, Horváth Péter is azt tervezte, hogy id?vel a honlapon közzéteszi a 2002 és 2006 között kéthavonta megjelent magazin tartalmát, ám korai halála megakadályozta ebben. Akik olvasták a Szaku Magazint, tudják, hogy érdekes és id?tálló cikkeket tartalmazott minden rész, így mi is szeretnénk ezeket megosztani Veletek.

Ez a cikk a füstöl?kr?l szól.

 

Füstöl?-történelem

A füstöl?t buddhista szerzetesek hozták Japánba a hatodik században, eleinte els?sorban megtisztulási rituálékon használták. A nemesi udvarokban kétszáz évvel kés?bb, a Heian-korban (710-1185) népszer? játékok kellékévé vált.

A XIV. században a szamurájok között elterjedt egy szokás: sisakjukat és páncélzatukat füstöl?vel illatosították, mivel úgy tartották, hogy ezek egyfajta legy?zhetetlen aurát kölcsönöznek visel?jüknek. Kés?bb, a Muromacsi-korban már a fels?bb és középs? néprétegek körében is egyre általánosabbá vált a füstöl? használata. Ma már a sintó és buddhista szertartások elengedhetetlen tartozéka a környezet rituális megtisztítása céljából. Erre példa a szonae-kónak nevezett szertartás, mely során Buddhának ajánlanak fel a hívek füstöl?t.

A Szengoku dzsidai (Hadakozó fejedelmek kora, 1490-1573) kikövetelte a minél egyszer?bb, praktikusabb füstöl?k megjelenését. A kínai Ming-dinasztia idején jutott el a füstöl?rudak készítésének technikája Japánba. A rudak megjelenésével immár a köznép számára is könnyen hozzáférhet?vé vált a különleges illatok élvezete. Az els? id?kben egyszer?, hengeres alakúra sodort rudacskákat készítettek, népszer?sége akkor tet?zött, amikor Szakai város (ma Oszaka déli részén) virágzó kiköt?je a legnagyobb kereskedelmet bonyolította Kínával és a spanyol, valamit portugál keresked?kkel.

folytatjuk

Related posts

Kommentelj