Csa no ju – A japán teaceremónia

A teaceremónia nagy hagyományokkal rendelkez? japán szokás, egy különleges módja a társasági együttlétnek. Az idegen némi fogalmat alkothat magának err?l, ha Kiotóban elmegy a Gion Corner színházba, ahol a koto zene, bunraku bábjáték, az ikebana, gésa tánc stb. mellett a teaszertartást is bemutatják.

A teaszertartás keretében a maccsa nev? zöld teát szolgálják fel és isszák. Az italt por alakú teából készítik. De az egész nem ilyen egyszer?, ennek évszázados hagyományai vannak, és európai szemlélettel furcsának t?nik, hogy a teaivásból ilyen nagy kultuszt teremtettek.

https://szaku.hu/wp-content/uploads/2022/03/*.jpg width=”290″ height=”206″ align=”middle” hspace=”6″ alt=”Image” title=”Image” border=”0″ />.

De nézzük meg a történetét. A teát Kínából hozták be, úgy 700 körül. Ott már több száz éve ismert volt, a második Han Dinasztia óta (i.e. 220-25). A maccsa, melyet ma a teaceremóniánál használnak, szintén Kínából került be Japánba, amikor Kínában a 12. sz. végén a Sung Dinasztia jutott kormányzásra. De ekkor még nem mondhatjuk, hogy a tea a nép itala lett volna. Nagyon drága kincs volt, és otthon inkább gyógyszerként használták. Nagyon sokáig csak a zen buddhista szerzetesek használták, a hosszú órákig tartó meditációjuk alatt az álmosság el?zésére.

A teaivás el?ször a 14. században vált népszokássá, amikor is ismét Kínából egy játék honosodott meg Japánban. Ezt “Tocsá”-nak hívták, ami lefordítva mintegy teabajnokságot jelent. Ennek az volt a lényege, hogy a vendégeknek az ország különböz? részeib?l származó teákat szolgáltak fel. Aki ezekb?l a legjobb teát, ami pl. az egyik híres teaültetvényb?l származott, felismerte, díjat nyert. Ahogy ez a játék divatba jött, nagyon fellendült a tea termesztése, az országban mindenfelé teaültetvények virágoztak. Különösen Udzsi területén, nem messze Kiotótól, ahol a tea ma is kit?n? min?ség?.

A játék jellege fokozatosan megváltozott. Egyre gyakrabban mell?zték a díjak átadását, és egyre gyakrabban jöttek össze társaságbeli keretek között csak a teaivás céljából. Ez jobban megfelelt a japánok mentalitásának. Élvezni az atmoszférát, melyben felszolgálták a teát, ez lett a f?cél. A formalizmus befolyása alatt, mely a szamurájok, az akkori lovagok mindennapi életét meghatározta, a teaivásnak is fokozatosan bizonyos szabályoknak kellett megfelelnie, melyet a résztvev?knek természetesen követni kellett.

Ebb?l a hagyományból egy bizonyos Murata Dzsuko (1423-1502) alakította ki a teaivás ceremóniájának szabályait, amely ma csanoju néven ismeretes. Tanítványai továbbfejlesztették ezt a gyakorlatot. A teaszertartás jelenlegi formáját egy zen szerzetes, Szen Rikjú (1521-1591) határozta meg.

A teaceremónia, mely ilyen háttérrel rendelkezik, több, mint egy er?ltetett, kitalált módszer egy frissít? tea elfogyasztására. Nehéz is célját és lényegét szavakkal kifejezni. Egy kis segítség lehet talán a megértéshez, ha elképzeljük, hogy a teaszertartás a zen-buddhizmus er?s befolyása alatt fejl?dött ki, melynek célja a lélek megtisztítása, és egy útmutatás a természettel való egyesüléshez. Ráadásul a teaceremónia a japán nép intuitiv törekvésének a megtestesülése, az egyszer?ségben a valódi szépség keresése. Az olyan fogalmak mint nyugalom, t?sgyökeresség, méltóság, vagy az olyan kifejezés mint a “h?vös szépség” és a “nemes szegénység esztétikája” bepillantást enged egy kicsit a teaceremónia értelme mögé. A kívülálló számára a teaszertartás az els? pillanatban nehézkesnek és túlzónak t?nik. Pedig a valóságban csak a cselekvéseknek az utolsó mozzanatig kifinomult összehangolása, mely a beavatottak számára mennyei élvezet lehet, különösen ha a teakínálást tökéletesen végzik.

A csanoju a japán nép kulturális és m?vészi életében nagy szerepet játszott. Mivel a teaszertartás magában foglalja az esztétikai tevékenységet is, a szoba csodálatát, ahol azt tartják, a kertet, ahol a teaház áll, a kannát és a teáscsészéket, a tekercsfestményeket a falon, a virágok elrendezését, melyet ikebanának hívnak. Más oldalról a japán építészet, a kertm?vészet, a kerámia és a virágrendezés m?vészete fejl?désében sokat köszönhet a teaceremóniának. Mint egy vörös fonal, végigkísér minden területet az egyszer?ség végtelen szeretete, ami egyben a japán nép karakterisztikumát is jelenti. Igen elterjedt szokás, hogy lányok a házasságra készülve sok egyéb dologgal együtt még az esküv? el?tt magtanulják ennek a m?vészetnek a legapróbb fogásait és finomságait.

Amikor Szen Rikjú meghalt, számos csanoju iskola jött létre, amelyekben a ceremónia egyes elemei különböztek egymástól, de a f? vonalakban azokat a szabályokat követték, melyeket mesterük megalkotott. S?t, a lényeges elemek a mester iránti tiszteletb?l a mai napig változatlan formában fennmaradtak. A különféle csanoju iskolák között az Ura-Senke iskola a leghíresebb. Amióta ezt az iskolát Sen Rikyu egyik dédunokája megalapította, mindmáig töretlenül a közvetlen leszármazottak vezetik, legutóbb Soshitsu Sen, aki a tizennegyedik generációt képviseli. Említésre méltó még néhány híres iskola : Omote-Senke, Mushakoji-Senke, és Enshu.

A teaszertartás leírása

A teaceremóniát különböz? módon lehet megrendezni, annak függvényében, hogy a vendéglátó melyik iskolához tartozik. De mint már említettem, f? részeiben az egyik teaceremónia hasonlít a másikhoz.

1./ Hozzávalók és kellékek

a./ Sukiya vagy teaház

Az ?sökt?l örökölt szokás, hogy a teaszertartást külön erre a célra épített kis házban tartják meg, melyet Sukiya-nak hívnak. Ez a ház a kertnek egy gondosan kiválasztott részében helyezkedik el. A kerten keresztül egy keskeny út, Roji, vezet a ház ajtajához. A háznak három szobája van. Egy várószoba (yoritsuki), egy szerviz szoba (mizuya) és a tulajdonképpeni teázó szoba (chashitsu).

Manapság már láttam olyat, hogy a lakásban fenntartottak egy szobát kizárólag a teaszertartás céljára.

b./ Szükséges eszközök

A ceremónia legfontosabb eszközei a teáscsésze (chawan), a teás szelence (cha-ire), egy kis bambusz sepr? (cha-sen), amely a keverésre, habosításra szolgál, és egy bambuszkanál (cha-shaku). Mindegyik eszköznek rendszerint magas m?vészi értéke van.

c./ Ruházat

A teaceremóniához kellemes, nyugodt szín? ruhát kell viselni. A hivatalos ceremóniához a férfiak egyszín?, a család címerével díszített selyemkimonót és fehér zoknit viselnek. A hölgyek számára is elegáns kimonó, és fehér zokni van el?írva. A vendégnek kis legyez?t, és néhány papírszalvétát kell magával vinnie.

2./ A ceremónia

A teaszertartás tulajdonképpen négy részb?l áll. El?ször néhány falatot fogyasztanak (ez a kaiseki). Ezt követ?en visszavonulnak egy kis pihenésre (nakadachi). A harmadik, tulajdonképpen a f? rész, egy er?s és s?r? tea (koicha) felszolgálása. Az utolsó részben egy könny?, világos teát (usucha) fogyasztanak. Ha mind a négy részt teljes egészében végigcsinálják, négy órát vesz igénybe. De gyakran csak az utolsó részre korlátozzák, ami körülbelül egy órahosszáig tart.

a./ Az összejövetel els? része

A vendégek, szám szerint öten, összegy?lnek a teaház várószobájában. Ide a vendéglátó vezeti ?ket, a kb. 6 m hosszú kerti úton. Az út mellett egy k?edény áll, tele friss forrásvízzel. Itt mindenki kezet mos, és kiöblíti a száját. Ha a bejárathoz érnek, mélyen meg kell hajolni, és egy alacsony ajtón kell a szobába belépni Ennek a kis ajtónak a jelentése nyilvánvaló: aki részt akar venni a teaceremónián, mély alázattal kell jönnie. A szobába való belépés után, amelyben egy kályha vagy egy faszéntartály található a vízforralásra, minden vendégnek a falfülke el?tt, melyet japánul Tokonoma-nak hívnak, tiszteletteljesen térdet kell hajtaniuk. Aztán a legyez?t maguk el?tt tartva meg kell csodálni a fülke falán függ? tekercsfestményt, valamint egy kis oldalpolcon álló füstöl?t. Utána a kályha vagy faszéntartó felé kell fordulni, és arról is a tetszésüket kell kifejezni. Miután minden vendég sorban átadta az els? udvarias üdvözlését a vendéglátónak, egy sorban helyet kell foglalni a padlón úgy, hogy a legfontosabb vendég üljön a vendéglátóval szemben. Aztán a vendégek is üdvözlik egymást majd felszolgálják az el?bb említett kaisekit, és kés?bb kis édességet is.

b./ Nakadachi

A vendéglátó könnyed célzása után a vendégek visszamennek a kertbe egy rövid id?re, és helyet foglalnak egy közeli padon.

c./ Goza-iri

A ceremónia f? részének kezdetét egy gong jelzi, mely a teaszoba közelében függ. A vendéglátó a gongot ötször, legtöbbször hétszer üti meg. A vendégek figyelnek erre a gongütésre, még egyszer a k?edényhez lépnek, megtisztálkodnak a jövend? ceremóniához, majd ismét belépnek a teaszobába.
A bambuszfüggönyt, mely eddig az ablak el?tt lógott, elhúzták, hogy a szoba világos legyen. A tekercsfestmény elt?nt a fülke faláról, most egy vázában friss virág áll ott. A friss víznek való edény és a teásdoboz már a helyükön vannak, miel?tt a vendéglátó a teáscsészével, bambuszsepr?vel és teáskanállal belépne a szobába. A vendégek megcsodálják a virágokat és a víztartályt, úgy ahogy kezdetben tették a faliképpel és a gyertyával. A vendéglátó most visszamegy a szerviz szobába, és nemsokára visszatér egy mosogatásra szánt edénnyel, egy mer?kanállal és egy állvánnyal vagy a víztartály fedelével a mer?kanál részére. Aztán saját maga vagy a segéde egy tál süteményt helyez a legfontosabb vendég elé. A következ? lépés a teásdoboz valamint a kanál megtörlése egy külön kend?vel (fukusa), valamint egy tálkában forró vízben megmossa a bambuszsepr?t, majd a vizet a mosogatóedénybe önti, és egy vászonkend?vel (chakin) szárazra törli a tálkát.

A tea tulajdonképpeni elkészítéséhez a vendéglátó egy kis teáskanállal fejenként 3 kanál Matcha-t tesz a csészébe. Aztán a forróvizes edényb?l a mer?kanállal vizet vesz, és annak egyharmadát a csészébe önti, a maradékot visszatölti az edénybe. Aztán a bambusz sepr?vel addig veri a csésze tartalmát, míg az egy s?r? folyadék nem lesz, ami színben és állagában s?r? borsóleveshez hasonlít. Ez a tea az úgynevezett Koicha. Ehhez a legalább 20 vagy gyakran 70 évnél és régebbi teaültetvény zsenge leveleit adják.
Aztán az így már kész teát a csészében az erre biztosított helyre teszi a kályha vagy a faszéntartó mellé, és az els? vendég, aki közben megette a süteményét, a térdein csúszva közelebb, jön a tea elfogadására. Ha a vendéglátónak van segéde, akkor ? hozza a csészét az els? vendégnek. Ez meghajol a többi vendég felé, és a csészét a bal tenyerére helyezi, míg a jobbal a csésze oldalát fogja, hogy biztosan álljon. Aztán iszik egy kortyot, elveszi a szájától, megdicséri a tea ízét, és még kortyol néhányat. Aztán miel?tt továbbadja a másik vendégnek, aki közben szintén megette a maga süteményét, megtörli a csésze szélét, ahonnan ivott. A magával hozott Kaishi papírral. Ugyanígy tesz a második vendég is, majd továbbadja a harmadiknak, negyediknek és ötödiknek. Az utolsó vendég visszaadja a csészét az els?nek, majd az átadja a vendéglátónak.

d./ Az usucha ceremónia

Ez mindenekel?tt abban különbözik a koicha-tól, hogy a tealevelek 3-15 éves teacserjéb?l származnak. Ett?l a tea habosan zöld lesz.

A ceremónia lefolyása nagyon hasonlít a koicha ceremóniához, néhány különbséget az alábbiakban sorolunk fel:

1./ A teáscsésze egy kicsit kisebb

2./ Egy vendégnek 2 vagy 2,5 kanál teát tesznek a csészébe. Minden vendégnek teljesen ki kell innia a részére elkészített teát.

3./ A vendég a jobb kezének ujjaival törli meg a csésze szélét, ahol azt az ajkaival érintette, majd az ujjait törli meg a kaishi papírral.

Végezetül a vendéglátó minden eszközt kivisz a teaszobából, majd egy mély meghajlással jelzi, hogy a teaceremónia véget ért. Aztán a vendégek elhagyják a teaházat, és búcsút vesznek a vendéglátótól.

Kozma László



(Az eredeti cikk a Szaku 12-ben jelent meg.)

Related posts

Kommentelj