Kategória: Élménybeszámolók

Hamarosan bővülni fognak a Japánban élő külföldiektől származó beszámolók a Szakun – elsőként a Chipango c. blogról közlünk egy írást Japán kisebb-nagyobb földrengéseiről.

Végre elmentünk megnézni az egyik legjapánosabb dolgot: a szumót! Kivételesen (nemzeti ünnepnap volt), az északkelet-tokiói Rjógoku Kokugikanban nyilvánosak voltak a szumóedzések. Az edzés reggel fél nyolctól tizenegyig tartott, mi körülbelül fél tízre értünk oda.

Susan Japán egyik kevésbé vonzó arcát mutatja most be – a cikk címe sokat elárul…

Az ördög a részletekben rejlik – ezt természetesen a japánok is tudják, és természetesen mindent megtesznek azért, hogy a leghétköznapibb dolgokat is egyszerűbbé, kényelmesebbé, praktikusabbá varázsolják. A cikkben ennek néhány példájáról lesz szó ajtók, huzatok és hűtőtasakok kapcsán.

Múlt vasárnap Kamakurába mentünk. Kamakura egy Tokiótól körülbelül egy órányi távolságra lévő város, ami a 12-13. században Japán fővárosa volt. Emiatt itt található az ország néhány leglenyűgözőbb sintó szentélye és buddhista temploma. Reggel érkeztünk a Kita (észak) Kamakura állomásra egy már akkor (nagyrészt japán) turistákkal teli vonattal. Az Engaku-dzsi templomot néztük meg először. Kamakura öt nagy zen temploma közül ez a leghatalmasabb – tudtuk meg, miközben a 17 altemplom között sétáltunk.

A japánokról tudjuk, hogy rettentő büszkék tudnak lenni arra a városra vagy régióra, ahol laknak. Minden városnak megvan a csak rá jellemző ételkülönlegessége, édessége, minden városhoz kapcsolódnak sajátos mesterségek, hagyományok. De van egy másik módja is annak, hogy a japánok kifejezhessék lakóhelyük egyediségét: méghozzá a csatornafedelekkel!