Kategória: Cikkek

Egész télen Hokkaidón dolgoztam orvosi tolmácsként. Niszekóban, a porhót kedvelő síelők és hódeszkások Mekkájában vállaltam munkát. Ha a nagy porban hirtelen feltűnik egy izmosabb növény, ha besíelnek az erdőbe vagy ha nem sikerül tökéletesen átugrani egy sziklát, akkor bemegyek a kórházba és segítek fordítani az orvos és a beteg között.

Bővebben

Amikor már azt hittem, hogy mindent tudok a japán vécékről, elutaztam Hokkaidóra. Hú, rengeteget kell még tanulnom.Az első különbség az északi sziget mellékhelyiségeinél a helyszín: a genkanban! Hopsz. Ha belépsz valakinek a lakásába errefelé, biztosan találsz egy ajtót rögtön a bejáratnál, még mielőtt lehetőséged nyílna arra, hogy belépj. „Odzsama simaszu! Toire onegai simaszu!” (Itt vagyok, használhatom a vécéd?) Nem, ez nem az arrajáró szövege, akinek hirtelen pisilhetnéke támadt. Más az oka, mindjárt elmagyarázom. A genkan, amiről mindig is azt hittem, hogy a vendégek fogadására szolgáló kis előtér, ikebanával és esetleg…

Bővebben

A híres niszekói, térdig érő porhóban síeltem, amikor meghallottam a dalt: „Can’t hurry love, you’ll just have to wait…” Aha, Phil Collins. Csörög a telefonom. Nem foglalkoztam vele, suhantam tovább a levegőben. „… it’s a game of give and take…”

Bővebben

Itt sütkérezem Hokkaidón a központi fűtésben. Japán barátságtalan északi vidékére utaztam a téli hónapokra, oda, ahol csupán a lakosság öt százaléka merészel élni, háromezer higumával, azaz barnamedvével együtt. Hokkaidó széles, nagy tereiről és jól tejelő teheneiről híres.

Bővebben

Amikor elköltöztem Niszekóba, az egész várost ellepte az év első havazása. Brutális egy hóesés volt.

Bővebben

Tavaly télen találkoztam a Mikulással Akita-kenben. Miután ajándékot kaptam t?le, indultam tovább északra, a központi f?tés hazájába. Ahol elhagytam a vonatot Aomoriban, az utasok egy bódé körül álltak és rament szürcsöltek a megfelel? szerelvényre várva. És még belélegzett kajáról beszélnek… Aomori a Tóhoku régió része, Honsú, azaz a f?sziget legészakibb megyéje. A japánok között olyan kép alakult ki róla, mint elmaradt, „nagyon vidéki” megye. Az Aomori azt jelenti, hogy „kék erd?”, leghíresebb termékei az alma és a nyári Aomori fesztivál. Az év többi részében a helyi tájszólás, az Aomori-ben gondoskodik…

Bővebben

Sosem felejtem el, amikor először jártam a városházán Japánban, hogy szót váltsunk a nemzeti egészségbiztosítás tervéről. Az asztal túloldalán egy férfi a rendszer egészéről beszélt tökéletes japánsággal, ami abban az időben tökéletesen érthetetlen volt a számomra.

Bővebben

Számos vidéki helyhez hasonlóan Siraisi sziget is szenved a népességcsökkenéstől. Amikor tíz éve idejöttem, még 900-an laktak a szigeten. Ma alig hétszázan. Ez is bizonyítja, hogy bárkinek lehet saját szigete, ha elég türelmesen vár. Hamarosan Amy-szigetre keresztelem. Csak azok léphetnek be, akik ismerik a jelszót, lehet, hogy még be is kell jelentkezniük az érkezés előtt.

Bővebben

Máshol töltöttem a telet, és mondhatom, igazán nagyszerű érzés újra visszatérni a szigetre. Ahogy először körbesétálom, jó érzéssel tölt el a hazai komfort érzete: hajlott hátú hölgyek, szaszaki-köteggel a hátukon, ősz halászok a napi fogással és egy idős ember, aki egy horgonyon üldögél. Tipikus nap Siraisi szigeten.

Bővebben