Kategória: Amy világa

– Annyira meglepődtem! – mondta a rendőr egy pohár Mooey Blue Hawiiant kortyolva a Moooo! bárban. Szolgálatban volt. – Még soha nem érkezett vészhívás a mobilomra.

Bővebben

Ha kis korában megkérdezted volna Niszeko városát, hogy mi szeretne lenni, ha felnő, azt mondta volna: St. Moritz, Svájcban. Tessék, itt egy település vízióval. És az általam csak „miért ne?” névvel illetett várostervezői koncepciót látva még meg is valósíthatja.

Bővebben

Ez a cikk kétszeresen is jelentős a Szaku magazin számára: először is szerkesztőségünk kéttagú delegációja ihlette Amy-nél személyesen, fél tucat Moooo!garita koktél elfogyasztása után a híres Moooo! bárban. Másodszor: néhány hete meghackelték a honlapot és a már lefordított cikket lecserélték egy „mijen kúl kamasz vagyok, ugye?” feliratú szövegre, nekünk meg szokás szerint nem volt biztonsági másolatunk róla. Úgyhogy még egyszer nekifutottam, nehogy lemaradjatok róla – pedig nagyon utálom kétszer lefordítani ugyanazt a szöveget…

Bővebben

Főbérlőm kompot vezet. Egy szigeten felnőve a beltenger közepén természetes választás volt számára a munka egy hajón. Sok szigetlakóból lesz kapitány a kompokon, teherhajókon vagy a révhajókon. A kapitányok Japánban 55 évesen mehetnek nyugdíjba és igen szép nyugdíjat kapnak. Egyedül az a nehéz, hogy a tenger közepén élve hogyan találnak maguknak feleséget. Hölgyeim, ha még mindig pár nélkül vagytok, javaslom, hogy utazzatok ezekre a szigetekre álmaitok gazdag, fiatalos szingli pasijáért.

Bővebben

Nemrég a helyi szentóban (nyilvános fürdőben) épp átöltöztem, amikor egy idős asszony így szólt hozzám: „Hű, de szép az alsóneműd!”

Bővebben

Az egész tavaly nyáron kezdődött, egy jakitori-boltban (jakitori – grillezett szárnyas, általában bambusznyárson) Kjúsún. Kimentem a mosdóba, ahol a vécépapucson kedves angol felirat köszöntött: „My life, my toilet!”. Akkor jót nevettem a bolondos mondaton. Aztán megtanultam a leckét. Legközelebb nem fogok ekkorát kacagni.

Bővebben

Eljött az ősz, számtalan városban tartanak ünnepségeket. A Siraisi Sziget Őszi Fesztiválja egy kétnapos rendezvény, melyen úgy köszöntjük a sintó isteneket, mintha maga a császári pár látogatna meg minket. A fesztivál előtti hét során kitakarítjuk a szigetet, különösen azokat az utakat, melyek a Sisa szentélyhez vezetnek. Ez a hegy lábánál fekvő szentély a legfőbb a földdarabon. Az utakat bambuszkerítés övezi. A kerítésről fonott kötél lóg, a kötelekről pedig piros-fehér lámpások. A lámpások között gohei (fehér, villámot formázó, tisztulást hozó papírcsíkok). A szentélyhez vezető utat nemcsak mi járjuk be, de az…

Bővebben

Épp két évszak között vagyunk, ami Japánban a meteorológusok kedvenc időszaka. Ilyenkor lehet ugyanis a legtöbb kommentárt az időhöz fűzni, sőt, tanácsokat adni a nézőnek. Egyikük nemrég például a következő információkkal gazdagította a nézőt: „teljesen normális dolog, ha nappal melegünk van, ugyanakkor éjszaka fázunk”. „Holnap vigyenek magukkal összehajtogatott ernyőt” – javasolja egy másik. „Vegyenek dzsekit, ha holnap kimennek az utcára.” Tyűű! Kösz szépen. Ahogy a tv állomások egyre hevesebb versenyben állnak egymással, elképzelhető, hogy kipróbálják az amerikai módszert. Az Egyesült Államokban ugyanis a főcímeket gyakran az időjárás uralja, hurrikánok képében.…

Bővebben

Mindig kérdik tőlem: „Amy, mit csinálsz egész nap azon a szigeten?”. Biztosítom őket: egyetlen unalmas percem sincs. A látogatók folyamatos özöne egész évben jelen van Siraisi szigeten. Néhányukat a kiváncsiság hajtja, mások a nagyvárosokból menekülnek vagy hogy legalább egy pillanatra megpillanthassák, milyen volt régen Japán. Van, aki fel akar sétálni a hegyekre, mások zarándokként a szellemi megvilágosodást keresik, hogy megérezzenek valamit a „kami” (istenek) erejéből. Mivel szigetünkben mélyen gyökerezik a sintó és a sámánizmus, az emberek általában találnak is valamit.

Bővebben

Lakj japán családnál! Ha vendégszeretetről van szó, a japánok egyértelműen bajnokok. Errefelé ez a legnépszerűbb olimpiai sportág, mely szigorú tréninget jelent udvariasság, szerénység, feltétel nélküli odaadás és általános önfeláldozás tárgykörökben. Nincs jobb illusztráció a vendégszeretetre, mint egy látogatás egy japán otthonban – biztos vagyok benne, hogy minden itteni polgár főiskolai vizsgát tett belőle. Ha gajdzsinként Japánban jársz, feltétlenül szervezz magadnak egy ilyen látogatást, mert ennél közelebb sosem kerülsz ahhoz, hogy király legyél. Ki leszel szolgálva, aggódni fognak érted, te kapod a legjobb helyet az asztalnál, tiéd lesz a legfinomabb és…

Bővebben