Az Amnesty szerint Japán nem bánik megfelelően a menekültekkel

Az Amnesty International szerdai jelentése kiemeli, hogy Japán nem éri el a nemzetközi követelmények szintjét a menekültekkel való bánásmód terén annak ellenére, hogy már egy évvel ezelőtt is terítékre került a probléma.
Az emberi jogok helyzetét vizsgáló csoport éves jelentésében aláhúzták, hogy a menedékjogot kérőkkel gyakran megkérdőjelezhető módon bánnak. Felidéztek olyan eseteket is, amikor mentálisan beteg emberek kértek menedékjogot, de beadványukat úgy utasították el, hogy az eljárás során nem biztosítottak orvosi ellátást nekik.

Az Amnesty rámutatott azokra az esetekre is, amikor a menekülteket elválasztva tartják gyerekeiktől. Olyanra is többször volt példa, hogy a kérelem elbírálása előtt visszatoloncoltak embereket hazájukba.
A beszámoló megemlít egy vietnámi asszonyt, akit novemberben toloncoltak vissza, miközben férje és kisbabája Japánban maradhattak.
További kritika érte a szigetországot, amiért még mindig érvényben van náluk a halálbüntetés, szeptemberben például két elítélttel végeztek – titokban.
“Az elítéltekkel csupán a kivégzés előtt néhány órával közölték a hírt, családjukat és ügyvédeiket pedig csak haláluk után értesítették” – áll a jelentésben.
Akárcsak a legutóbbi jelentésben, ezúttal is kritizálják a halálra ítéltek hosszú várakozási idejét, és azt, hogy ez idő alatt a rabok a külvilággal csak “rendkívül korlátozott módon” érintkezhetnek. A jelentés megdöbbentő adatot közöl a téves ítéletekről: a halálos ítélet végrehajtására váró rabok tíz százalékáról derül ki, hogy téves ítélet született.
A két kivégzett esetét tárgyalva leírják, hogy az egyik férfi – Takuma Mamoru – mentális betegségben szenved, ahogy azt több vizsgálat megállapította. Takumát “szokatlan hirtelenséggel” végezték ki, alig egy évvel az ítélet meghozatala után, míg a másik, Ivao Hakamada 38 (!) éve várt a végrehajtásra, miközben mindvégig ártatlanságát hangoztatta.
A jelentés kitér Peru régi kiadatási kérelmére. A korábbi elnököt, Alberto Fujimorit ugyanis 1991-ben és 92-ben elkövetett tömeggyilkosság vádjával állítanák bíróság elé. Mégis, két hivatalos kiadatási kérelem után a japán kormány csupán újabb információkat kért.
Kiderül az is, hogy a “komfort-asszonyok”, vagyis a második világháború során szexuális rabszolgaként kizsákmányolt nők kárpótlásának ügyében sem történt előrelépés. A jelentés egy ítéletet idéz, melyet a Tokiói Legfelsőbb Bíróság hozott, és amelyben elutasítanak bármiféle kárpótlási igényt, beleértve a hivatalos bocsánatkérés a kormány részéről.
Az összefoglalóban szó esik egy pozitív fejleményről is: májusban olyan törvényt fogadott el a japán parlament, amely a családon belüli erőszakot kívánja megfékezni.

Kyodo News

Kapcsolódó bejegyzések