Abe Sinzó miniszterelnök hírlevele – Látogatás egy északi városban

A múlt hét végén meglátogattam az északon fekv? Daiszen várost, amely Akita prefektúrában található. Még most is, hogy a japán gazdaság felszálló ágban van, egyes régiók komoly nehézségekkel szembesülnek. Azért döntöttem az utazás mellett, mert többet akartam megtudni a jelenlegi helyzetr?l az ilyen régiókban úgy, hogy közvetlenül az ott él? emberekkel beszéltem.
Három és fél órás utat követ?en megérkeztem a szuperexpresszel Tokióból, és a ragyogó hó borította Akitában léptem ki a vonatból. A hideg marta a b?röm, de a szemem elé tárulkozó hófödte hegyek olyan gyönyör?ek voltak, mint egy festmény.
„Bespalettázott utca” – talán így írhatnám le az út els? megállóját, egy vasútállomáshoz közeli bevásárlónegyedet. A bevásárlóutcában számos bolt gazdátlan, az egész negyed számára rossz id?k járnak. Ugyanakkor leültem az emberekkel és beszéltem a közösség tagjaival, és er?sen éreztem lelkesedésüket és azt a vágyukat, hogy környez? világukat még szebbé tegyék.
Egy önkéntes munkát végz? hölgy megosztotta velem, amit kollégáival fontosnak gondolt: abból indultak ki, amijük van és egy rekreációs központot alakítottak ki a bevásárlónegyed közepén. Így most mindenki, a gyerekekt?l az id?sekig mindenki élvezheti, amit alkottak. Így fogalmazott: „hallani valakit?l, legyen az gyerek, anya vagy id?s polgár, hogy jól érzik magukat azon a helyen, amit mi hoztunk létre a számukra – ez a legnagyobb jutalom a számunkra”. Tekintetében büszkeséget és a közösség iránti érzékenységet láttam.
Ez a vidék Japán-szerte egy eseményr?l híres: az Omagari t?zijáték-fesztiválról. Az általam meglátogatott bevásárlónegyedet is „hanabi-dóri”-nak hívják, ami T?zijáték-utcát jelent. Az emberek erre lelkesen tárgyalták az ötleteket, amelyekkel új életet kívánnak lehelni a közösségbe, s?t, a külvárosi nagy üzletházakkal is versenybe szállnak. ?k valójában a híres t?zijáték-fesztivált használják fel arra, hogy a t?zijátékkal kapcsolatos termékeket forgalmazzák. A helyi t?zijáték-klub egyik lelkes tagja megosztotta velem álmát: „Szeretnénk megrendezni a T?zijáték-világbajnokságot.”
Annak ellenére, hogy Akita gazdái igen kemény telekkel néznek szembe, az egyik gazdálkodó család, akiket meglátogattam épp a hideg telet fordította a maga hasznára. Egész évben növényt termesztenek: a hideg id?t?l édesebbé váló spenótot és spárgát télen, rizst és paradicsomot nyáron. Megkóstoltam az egyik, a földb?l frissen kihúzott spárgát. Életemben el?ször ettem ennyire friss spárgát, így a zöldség ropogós textúrája vadonatúj élményt jelentett számomra.
Meglátogattam egy szakégyárat is, amely helyi, akitai rizsb?l dolgozik. A hólepte épület magányos csendben állt. Belül óriási hordókban tárolták a nyers szakét, melyet épp akkor készítettek a hegyekb?l származó friss vízzel. Nem vagyok nagy ivó, de kaptam egy csészével az itt készített italból. Ahogy belekortyoltam, az ital körbejárta a nyelvem és megízlelhettem gyengéd, gyümölcsös aromáját.
A nagyszer? rizsb?l és a kristálytiszta hegyi patakvízb?l készült akitai szakét nemcsak egész Japánban, hanem Amerikában, Ázsiában és Európában is ismerik és fogyasztják. Az akitai emberek a helyi adottságokat használják fel és ezzel szereznek örömet az embereknek világszerte.
Minden egyes régiónak megvan a maga vonzereje, amit leginkább az ott él?k értenek meg. Er?s motivációval és egyedi ötletekkel ezeket a jó adottságokat használják fel az emberek, hogy úrrá legyenek a nehézségeken, hogy felélesszék a helyi közösségeket.
Ismét csak rá kellett jönnöm, hogy a kormánynak szüksége van az ilyen emberek támogatására – akik keményen dolgoznak, hogy a lehet? legtöbbet tegyék a közösségért.
A kormányzatnak nem kellene a saját politikáját az emberekre er?ltetni, sokkal inkább támogatni kellene minden régióban a helyi kezdeményezéseket.
Hallgatva a keményen dolgozó akitai emberek történeteit, ismét meger?södött az a véleményem, hogy a régiók revitalizációjáról vallott nézeteim helyes irányt mutatnak. Megújult meggy?z?déssel teszem meg a további lépéseket a régiók életre keltéséért.