A Jaszukuni-ügy lehet Kína adu ásza
Még azalatt is, hogy európai kollégáival rázott boldogan kezet a múlt heti négy országot érint? látogatás során, Abe Sinzó miniszterelnök végig szem el?tt tartotta a Kínával folytatott pókerjátszmát.
A kelet-ázsiai csúcstalálkozón Abe láthatóan begy?jtött hozzá némi muníciót. A kínai miniszterelnökkel találkozva vasárnap elérte, hogy kollégája arra utaljon: Peking szándékában áll, hogy megoldódjék az észak-koreai japán túszok kérdése. Ez igazi áttörést jelent Abe számára.
Az már csak hab a tortán, hogy a kínai vezet? áprilisban a szigetországba utazik.
Egy magas rangú diplomata a japán külügyminisztériumból így fogalmazott az eseménnyel kapcsolatban: „Abe váratlanul nagy számú stratégiai lépést tett”.
Az egyik legnagyobb eredménynek számít a tény, hogy egyik oldal sem hozta fel a megbeszélések során a legkínosabb kérdést, a japán vezet?k látogatását a Jaszukuni-szentélyhez. Attól azonban, hogy nem beszélnek róla a kérdés még mindig rendkívül érzékeny: bármikor felmerülhet és elronthatja az eddigi munkát.
Egy másik hivatalnok azt emelte ki, hogy rendkívül jelent?s eredmény Kína szándéka a „szükséges együttm?ködésre az elrabolt japánok ügyének megoldásához”, és ez akár a probléma megoldását is jelentheti.
Mióta Abe els? útja megválasztása után Kínába vezetett, a kommunista állam vezetése sokkal rugalmasabban áll a kapcsolatokhoz.
Hét éve nem járt kínai els? vezet? Japánban.
Egyes elemz?k szerint Kína megenged?bb viselkedése csupán álca: az egyik diplomatájuk magabiztosan úgy fogalmazott, hogy „Abe mindaddig nem látogat el a szentélybe, amíg miniszterelnök lesz”. Ugyanez a forrás megemlíti, hogy „Abe valószín?leg soha nem fogja kijelenteni, hogy nem látogat a szentélybe. Ez rendben is van, amíg valóban nem látogat oda.”
Még soha nem volt ennyi kölcsönös látogatás megtervezve a két ország vezet?i között. A látogatások pedig a barátságot jelentik.
A miniszterelnök ázsiai és kínai diplomáciai stratégiája akkor vált nyilvánvalóvá, amikor nemrég Európába utazott. Abe terve feltehet?en az volt, hogy a lehet? legkevesebb súrlódást okozza Kínával, miközben azokat a nemzeteket támogatja, ahol a szabadság és a demokrácia értékei a leger?sebbek, épp a szárazföldi óriás kiegyensúlyozására.
Európában a tárgyalások során Abe rendszeresen visszatért három témára: az észak-koreai nukleáris fejlesztésekre és az elrabolt japánok ügyére; Japán fenntartásaira Kína növekv? hadi kiadásaival kapcsolatban; végül pedig azt ellenezte, hogy az EU a kínai fegyverexport-tilalom feloldását tervezi.
Ugyanakkor Abe tisztában van vele, hogy Japán Kínától függ a Észak-Koreával folytatott hatoldalú tárgyalások ügyében.
A japán kormány magasrangú tisztvisel?i meg vannak gy?z?dve arról, hogy most végre ?szintén tárgyalhatnak Kínával, Peking azonban még mindig a kezében tartja a Jaszukuni- és más történelmi kártyákat.
Az, hogy Kína hogyan játssza ki a lapokat, nagyban függ Abe diplomáciájának következ? lépéseit?l.
A kelet-ázsiai csúcstalálkozón Abe láthatóan begy?jtött hozzá némi muníciót. A kínai miniszterelnökkel találkozva vasárnap elérte, hogy kollégája arra utaljon: Peking szándékában áll, hogy megoldódjék az észak-koreai japán túszok kérdése. Ez igazi áttörést jelent Abe számára.
Az már csak hab a tortán, hogy a kínai vezet? áprilisban a szigetországba utazik.
Egy magas rangú diplomata a japán külügyminisztériumból így fogalmazott az eseménnyel kapcsolatban: „Abe váratlanul nagy számú stratégiai lépést tett”.
Az egyik legnagyobb eredménynek számít a tény, hogy egyik oldal sem hozta fel a megbeszélések során a legkínosabb kérdést, a japán vezet?k látogatását a Jaszukuni-szentélyhez. Attól azonban, hogy nem beszélnek róla a kérdés még mindig rendkívül érzékeny: bármikor felmerülhet és elronthatja az eddigi munkát.
Egy másik hivatalnok azt emelte ki, hogy rendkívül jelent?s eredmény Kína szándéka a „szükséges együttm?ködésre az elrabolt japánok ügyének megoldásához”, és ez akár a probléma megoldását is jelentheti.
Mióta Abe els? útja megválasztása után Kínába vezetett, a kommunista állam vezetése sokkal rugalmasabban áll a kapcsolatokhoz.
Hét éve nem járt kínai els? vezet? Japánban.
Egyes elemz?k szerint Kína megenged?bb viselkedése csupán álca: az egyik diplomatájuk magabiztosan úgy fogalmazott, hogy „Abe mindaddig nem látogat el a szentélybe, amíg miniszterelnök lesz”. Ugyanez a forrás megemlíti, hogy „Abe valószín?leg soha nem fogja kijelenteni, hogy nem látogat a szentélybe. Ez rendben is van, amíg valóban nem látogat oda.”
Még soha nem volt ennyi kölcsönös látogatás megtervezve a két ország vezet?i között. A látogatások pedig a barátságot jelentik.
A miniszterelnök ázsiai és kínai diplomáciai stratégiája akkor vált nyilvánvalóvá, amikor nemrég Európába utazott. Abe terve feltehet?en az volt, hogy a lehet? legkevesebb súrlódást okozza Kínával, miközben azokat a nemzeteket támogatja, ahol a szabadság és a demokrácia értékei a leger?sebbek, épp a szárazföldi óriás kiegyensúlyozására.
Európában a tárgyalások során Abe rendszeresen visszatért három témára: az észak-koreai nukleáris fejlesztésekre és az elrabolt japánok ügyére; Japán fenntartásaira Kína növekv? hadi kiadásaival kapcsolatban; végül pedig azt ellenezte, hogy az EU a kínai fegyverexport-tilalom feloldását tervezi.
Ugyanakkor Abe tisztában van vele, hogy Japán Kínától függ a Észak-Koreával folytatott hatoldalú tárgyalások ügyében.
A japán kormány magasrangú tisztvisel?i meg vannak gy?z?dve arról, hogy most végre ?szintén tárgyalhatnak Kínával, Peking azonban még mindig a kezében tartja a Jaszukuni- és más történelmi kártyákat.
Az, hogy Kína hogyan játssza ki a lapokat, nagyban függ Abe diplomáciájának következ? lépéseit?l.
Asahi