Abe Sinzó miniszterelnök hírlevele – Akarat, hogy szembenézzünk a csüggeszt? kihívásokkal

Hello, Abe Sinzo vagyok.

Január 26-án politikai beszédet mondtam a Diéta ülésnapja el?tt.

– Abe Sinzo úr! – ahogy a házelnök hangja visszhangzott a teremben, a pódiumra léptem. Feszülten kerestem a termet megtölt? képvisel?társaim ?szinte tekintetét, és teljesen készen álltam rá, hogy megfeleljek az el?ttem álló kihívásnak. Kétségkívül akkor válnak a képvisel?k a leglelkesebbé, ha megindul a parlamenti ülésszak.

A beszéd számára rendelkezésre álló sz?k id?ben a kormányzat alapelveir?l és politikájáról kellett nyilatkoznom akkurátusan és tömören. Számtalanszor újraírtam a beszédet, ahogy azon dolgoztam, hogy hova helyezzem a hangsúlyt és hogyan magyarázzam meg politikánkat meggy?z?en a gyorsan változó gazdasági helyzetben.
„Akarat, hogy szembenézzünk a csüggeszt? kihívásokkal és kitartás, mellyel megfelelünk nekik.”
Jukicsi Fukuzava szavaival zártam a beszédem.
Jukicsi Fukuzava egy másik alkalommal így nyilatkozott: „Szamurájcsaládba születvén az oktatáson keresztül szívtam magamba a szamurájszellemet, melyet régóta oktatnak a szamurájcsaládokban. A szamurájszellem az akarat, hogy szembenézzünk a csüggeszt? kihívásokkal. Nyugaton folytattam tanulmányaimat, mivel nagy kihívást jelentett. Ha még nehezebben megoldható feladatot találtam volna, lehet, hogy azt tanultam volna.”
Ezzel a szellemmel azonosítom a magam eltökéltségét, amellyel a „gyönyör? ország” létrehozásán fáradozom, megfelelve olyan nagy kihívásoknak, melyekkel a Meidzsi-restauráció idején néztünk szembe, és amelyek a mai modern Japánhoz vezettek.
Japán a háborús pusztítások után új utakat keresett és létrehozott valamit, amit ma japán gazdasági csodának neveznek a gazdaság, az oktatás és a foglalkoztatás terén.
A háború utáni megoldások azonban ma új kihívásokkal szembesülnek az elmozduló nemzetközi viszonyok, a gyors urbanizáció, a globalizáció és a viharosan teret nyer? információs technológiák miatt. Kétségkívül sok ember vesztette el az önbizalmát és érezte a stagnációt, mely a buborékgazdaság összeomlása utáni „elveszett évtized” gazdasági fordulata következtében jelentkezett.
Még egyszer talpra kell állnunk és új rendszert kell kiépítenünk a 21. század számára. Olyan víziót kell felvázolnunk a társadalom számára, amely kiállja a következ? 50 vagy 100 év viharait, egy társadalmat, amelyben minden egyes társunk büszkén élhet, értelmet talál és reményteli jöv?t lát maga el?tt. Hiszek abban, hogy ezt az üzenetet sikerült eljuttatnom az emberekhez a beszédemmel.
Minden területen, minden munkahelyen találunk olyan embereket, akik a lehet? legtöbbet teszik, hogy megfeleljenek az ?ket ért kihívásoknak: id?seket gondoznak, új céget alapítanak, még egy lehetséges kudarcot is elvállalnak, különösen azok, akik kis vagy közepesen nagy vállalkozást indítanak, a háztartást vezetik, gyereket nevelnek vagy a többieket védik meg a b?nöz?kt?l vagy a természeti csapások következményeit?l, keményen tanulnak vagy betegségek, fogyatékosságok ellen küzdenek. Ígérem, hogy figyelmesen hallgatok ezekre az emberekre, és eltökélt szándékom, hogy a lehet? legjobban megfeleljek az elvárásaiknak.
A viták máris megkezd?dtek a Diéta ülésszakán. Nemzetépít? politikánk minden egyes elemér?l beszámolok olyan érthet?en és tisztán, ahogy csak lehetséges.

.

2007 február 1.

Related posts

Kommentelj