A gyerekek hasznát veszik a hagyományos szalmaszandálnak
Egy tokiói elővárosban, Macsidában működő óvodában a gyerekek mindig vara zorit, vagyis szalmából font szandált viselnek, ha kimennek az épületből.
Az Asics Corp. nevű, kóbei sportszereket gyártó cég ugyanakkor megfigyelték, hogy egyre szaporodnak az olyan megrendelések, amelyekben a vevők „egyszerű lábbelit” kérnek, amit az olimpiai aranyérmes Naoko Takahasi és Icsiro Szuzuki készít.
A vastag talpú szandálokat azért szeretik a fogyasztók, mert elnyeli a göröngyös út hepehupáit, míg mások az egyszerű design kedvéért választják őket.
Az említett intézmény már húsz éve hordatja a gyerekekkel a szandálokat, miután ezt javasolta nekik Hideaki Akune professzor, aki egészségügyi kutatásokat folytat az Obirin egyetemen.
– A gyerekek nem tudnak rohangálni, csak ha összeszorítják lábuk nagy- és mutatóujjait – magyarázza Mijoko Kakizava, azt érzékeltetve, mennyire egészséges a hagyományos japán lábbeli.
A nebulók általában idegenkednek a szandáltól az első napokban, különösen amiatt, hogy nagy- és mutatóujj közé kerülő fonat irritálja bőrüket, ám egy-két héten belül megbarátkoznak vele.
A szintén oda járó hat éves amerikai, Joshua is kijelentette: „egyáltalán nem fáj, nagyszerűen érzem magam benne”.
A gyerekek láthatóan állandóan hajlítgatják, csavarják, összeszorítják és széttárják lábujjaikat. Évente általában két-három párat nyűnek el.
Kakizava azt is elmondta, hogy a gyerekeknek erős és feszes lábujjuk van, a szandál viselése ráadásul jótékonyan hat a metabolizmusukra.
A vara zorit és elődjét, a varadzsit – mindkettőt hasznos viseletként tartják számon egy olyan meleg és nedves országban, mint Japán – valószínűleg már a Heian-korszakban (794-1192) is hordták.
Kjóko Icsida, a hirosimai Cipőmúzeum elmondta, hogy mindkét lábbeli Japánban fejlődött ki. A széles tömegek az Edo-korszak (1603-1867) idején kedvelték meg. Macuo Basó (1644-1694), a híres haiku költő sokat utazott hazájában – és mindig varadzsiban.
Kutatások kimutatták, hogy a mezítláb vagy ilyen szandálban játszó gyerekek között csak 20%-ban alakul ki bokasüllyedés, míg a modern lábbelit viselő
gyerekek 43%-a lúdtalpas.
A japánok általában széles lábfejűek és magas lábboltozattal bírnak, mégis az elmúlt száz évben szűk nyugati cipőbe kényszerítették lábukat.
Josio Hatano professzor a Fukushi egyetemről kimutatta, hogy egy átlagos munkás naponta ötezer lépést tesz meg – Basó annakidején naponta negyvenezret lépett utazásai során. „Ha komolyan megvizsgáljuk a láb alapvető funkcióját, végül vissza fogunk kanyarodni a varadzsihoz” – mondja.