Főzőcske gyerekeknek – Edamoto Naomi no siavasze kiccsin (TESZT)

A japán gyerekeknek van a legjobb dolga a világon, egészen addig, amíg iskolába nem kerülnek. Nem elég, hogy a szülők csak akkor kezdik korlátozni őket, amikor már felfogják a szabályokat, ráadásul az ottani válallatok sem azon versenyeznek, hogy melyik tudja jobban alábecsülni a célközönség értelmi képességeit.

Errefelé bizonyára megköveznék azt a marketingest, aki felvetné, hogy egy kézi konzolra olyan játékot készítsenek, amelyik nemcsak aranyos meg színes, hanem még értelme is van. Szerencsére nem mi gyártjuk a nintendós szoftvereket, így legalább olyan csodák is születhetnek, mint a „Boldogság kitchen”, a gyerekeknek szánt főzőcske-program.

Kezdjük a harmadik menüponttal, amely a „Furí kukkingu”, vagyis szabad főzés névre hallgat. Itt két lehetőséged van: Rjóri o cukuru (Főzés), illetve Kihonkótei (alapok). A főzőcskénél először is össze kell állítanod a menüt: főétel, köret és ital (kávé, zöld tea satöbbi). Miután megvan a menü, a kajákat egyenként el kell készítened. (Rizsfőzés japánosan = megmosod a rizst, aztán beleöntöd a szuihankiba, azaz a rizsfőzőbe és megnyomod a gombot.)

Az összes művelet apró játékként szerepel, a rizs mosásától a répa felkockázásán át a kevergetésig. Az érintőképernyőn körözve, kattintgatva vagy rajzolva tudsz kezet mosni (igen, ez is fontos a főzés előtt és után, akárcsak a végén a mosogatás), és mellesleg játszva megtanulod az alapvető kajákat (rizsfőzés, miszóleves, tükörtojás).
A másik menüpont (Kihonkótei) alatt egyszerű játékokkal az összes alapvető fogást elsajátíthatod a sütéstől a pároláson át a konyhakéssel való aprításig.

Japánul tanulók számára ideális szoftver, egyrészt nem árt, ha megtanulsz olyan kifejezéseket, mint a kakugiri (kockára vágás), másrészt legalább megismered a legalapvetőbb japán kaják (nagyjából ötven ételt tanít meg a játék) elkészítési módját. Mivel gyerekeknek készült a játék, az összes szöveg hiraganával szerepel. Ha már a szöveget említettem: nálunk minden „szakember” azt mondaná, hogy a kicsiket nem szabad terhelni ilyen sok olvasnivalóval. Nos, ha értelmi fogyatékosként kezeljük az utánunk jövő generációt, még az is előfordulhat, hogy elkezdenek megfelelni az elvárásainknak…
A konyha-szimulátorban megismerheted az edényeket és a konyhai berendezéseket. A készítők szándéka feltehetően egészen más volt, mindenesetre nagyszerűen használhatjuk nyelvgyakorlásra is.
A játék az egészen kicsi iskolásoknak szól, de azok számára, akik nem nagyon foglalkoztak a japán konyhával, viszont alapfokon bírják a nyelvet fontos információforrás lehet. Igazán hangulatos program: a miszót a való életben is úgy paszírozzuk át a szűrőn, ahogy az érintőképernyővel; kézmosás után pedig fel-le húzkodással rázzuk le a vizet, nehogy összemaszatoljuk a virtuális konyhát.
Azt hittem, a tükörtojásról – lévén igazi hungaricum, pláne vizsgaidőszakban, amikor semmi másra nincs idő – mindent tudok, amit egy japán tudhat. Pedig nem: a játék szerint a vége előtt fél perccel adjunk hozzá két csepp vizet és fedjük le. A fejlődő gőzben a tojás teteje is megszilárdul, nem maradnak nózira emlékeztető cseppek, amiket amúgy csak úgy lehet eltüntetni, ha tovább sütöd a tojást (sokszor az alját is megpirítva).
Mivel japán programról van szó, a recept szerves részét képezi a tálalás: még a tükörtojáshoz is ki kell választanod a megfelelő edényeket és a díszítőelemeket (úgymint: paradicsom, citromkarika, apró polip).
ui. A Cooking mama hasonló próbálkozás, amit angolul is kiadtak – lehet, hogy mégsem gondolja minden nyugati játékcég, hogy feltétlenül halálbuta felnőtteket kell kinevelnünk…