Miből derül ki, hogy Japánban síelsz…

A Hokkaidón töltött tél után a hegyek között síelni olyan nekem, mintha otthon lennék. Néha még azt is elfelejtem, hogy Japánban vagyok, egészen addig, amíg olyan történik, ami sehol máshol nem eshetne meg.

Egészen biztos, hogy Japánban síelsz, ha:

– a sípályán óriáskereket látsz. Igen, óriáskereket! Számos japán sípálya működik nyáron vidámparkként. A pályák melletti óriási szabad területeken bőven elfér néhány hullámvasút vagy óriáskerék, a látogatókat pedig a síliftek szállítják a létesítménybe.

– mindenhova lift vezet. A Szapporo mellett található Teine sípályák üzemeltetője a következő mottót kereste ki magának: „Mindig forró és egyre csak melegszik”. Nem rossz ez egy kis helyi sípálya-komplexumtól, amely csupán 15 lejtőt mondhat a magáénak. Összesen 12 lift üzemel a pályák mellett, meg egy nyolcszemélyes gondola és egy villamos. A hegy legtetején természetesen óriáskerék áll.

– olyan díszkivilágításban síelsz, mintha egy olimpiai stadionban lennél. Az éjszakai síeléshez biztosított lámpák általában hatalmas táblákból állnak, amiket a stadionokban látni. Annyira fényesek, hogy a pálya alján ösztönösen is várni kezded a tapsorkánt. Vagy legalább azt, hogy a listet üzemeltető személyzet hullámozni kezd a lelátókon.

– beleszaladsz egy sítechnikai „versenybe”. Japánban, ahol a formaság mindenekfelett, valóban vannak olyan versenyek, ahol a hétvégi síelők technikáját igazi bírók értékelik. Átlagszuzuki úr. könnyen kaphat olyan kitűzőt, amin az áll: „technikás tag”.

– húszéves felszerelésben síelnek körülötted. Alig látni Japánban használt sífelszerelést árusító boltot, ennek oka egyszerű: a japánok utálnak megválni régi sporteszközüktől.

– naponta tucatnyi síelőt látsz hátulról belebújós cipőben, pedig ezt a modellt kizárólag a nyolcvanas években árulták. Húszéves cipők! Húszéves lábgomba!

Ezek a cipők rá vannak rögzítve az egyenes lécekre, amik még azelőtt voltak általánosak, hogy a drámai technológiai fejlődés megváltoztatta a sportág arculatát. Ha már öreg, rozsdás kötéssel, rugalmatlan rugókkal bíró síelés: nem annyira attól félek, hogy ilyen felszerelésben kellene sportolnom. Sokkal inkább attól, hogy esetleg ebben halnék meg. Még jó, hogy a japánok elégetik a halottaikat, hiszen senki sem tudhatja, hogy le lehet-e szedni ezeket a cipóket a lábadról.

– gyakran látsz síelőket a neonkorból. Elméletem szerint ők csak meg akarják előzni az újabb fotózásokat. Mivel mindig ugyanabban a ruhában síelnek, minden kép ugyanúgy nézne ki. Akkor minek csinálni újakat? Mellesleg ha két évtizeden keresztül ugyanabban a síoverálban fotóznak, előbb-utóbb valaki megjegyzi, hogy esetleg ki kellene mosni a fényképet.

Miért síelnek húsz éves göncökben az ötcsillagos hotelban megszálló japánok? Szerintem azért, mert a buborék-időszakot élik újra. Lehet, hogy csak álmodnak a síelésről, a valóságban nem is teszik. Néha annyira valóságosnak látsz egy álmot, hogy ébredés után úgy érzed: valóban megtörtént. Lehet, hogy ezek a japánok csak álmodnak, mi pedig véletlenül beléptünk az álmukba. Ha leérnek a lejtő aljára, valószínűleg fel fognak ébredni – az ágyukban. Vagy egy óriáskeréken.

Amy Chavez

Related posts

Kommentelj