Tokugava Csunenari reménye

– A Tokugava család 18. sógunja vagyok, de az utcán senki sem ismer fel, és az egyszerű hivatalnok életét élem – mondja a 63 éves Tokugava Csunenari. A férfi, aki 2002-ig a Jusen Sea és Air Service vezérigazgatója volt, és még ma is a közlekedési vállalatcsoport elnökének tanácsadója, a Tokugava Emlékalapítványt igazgatja.

– Azért hoztam létre az alapítványt, hogy ezzel kielégítsem azt a nagy érdeklődést, amely manapság megnyilvánul a sógunok történelmi és kulturális öröksége iránt – magyarázta az AFP francia hírügynökségnek a sógunok e kései leszármazottja.

A sógunok a császár által ideiglenesen kinevezett, a barbár törzsek meghódításával megbízott hadvezéek voltak. Ők álltak a szigetország három katonai kormányzósága, a sógunátusok élén. Nem egy esetben hatalmuk a császárét is felülmúlta. A XVII. században a Tokugava sógunok helyileg is elkülönítették a hatalmi központokat, a császári család a távoli Kiotóban, elszigeteltségben élt.

Az Edo-korszakban, 1603 és 1867 között a Tokugava család adta a sógunokat. 1868-ban a politikai hatalom ismét a császár kezébe került (Meidzsi restauráció) s a Tokugava sógunok is a szögre akasztották kardjukat, magukévá tették a japán hercegek szokásait és beolvadtak a japán arisztokráciába.

Manapság Tokugava Csunenari címe inkább protokolláris jellegű, őseinek néhány privilégiumát azonban a mai napig megőrizte – például több 660 négyezetméteres „székhelyét” Tokió egyik negyedében, valamint az előző 17 sóguntól származó kincseket. 38 éves üzletemberi pályafutása alatt szabad idejében szívesen festegetett, és különösen szeret főzni.

Ami a császárral való kapcsolatát illeti, azt úgy jellemezte, hogy bár nincsenek baráti viszonyban, igen nagy tiszteletet érez az uralkodó iránt. Majd nevetve hozzátette: „Nem tartok igényt a palotájára, amely őseim várának helyén épült, mert félnék, hogy tönkretenne az ingatlanadó megfizetése”. A tizennyolcadik sógunnak mindig is szenvedélye volt a történelem, és igyekezett megőrizni családjának emlékét, ezért döntött úgy az elmúlt évben, hogy összegyűjti az ősöktől maradt kulturális javakat.
Ami egyáltalán nem könnyű feladat, mivel a Tokugava ősök nyolc családra ágaztak szét, és a vagyonuk is így osztódott tovább.

Másfél éves szakértői előkészítés után idén a nagyközönség előtt is feltárult gazdag magángyűjtemény, mégpedig az Edo Múzeumban rendezett kiállítás keretében. Többek között kimonók, régi dokumentumok, és a sógun feleségek által használt értékes tárgyak kerültek ezúttal először a szélesebb közönség elé.

A 18. sógun azonban nem éri be ennyivel. Novemberben átadja az első Tokugava díjat, hogy megjutalmazzon egy, a család történetének feltárásában jeleskedő fiatal kutatót. Arra a kérdésre, hogy mi ösztönzi a fiatalok támogatására, elmondja: a mai fiatalok nem ismerik már Japán történelmét és nem értékelik azokat a hajdani értékeket, amelyek a dolgok tiszteletén és a felelősségérzeten alapultak.

– Korábban az emberek összhangban éltek a természettel és tiszteletben tartották a környezetüket. Például a papírgyártáshoz nem vágták ki az egész fát, hanem csak az ágait használták fel – mutat rá.

– Szeretném elősegíteni, hogy megváltozzon a hozzáállásunk ezekhez a dolgokhoz.

A 18. sógun ezzel összefüggésben bírálattal illette a mai modern japán társadalmat, mert az túlzottan amerikanizált, és alapvetően a fogyasztás mindek felettiségén alapul.