Odakint tényleg a dzsungel támad!
Míg a bátor világ maradéka a terroristákkal küzd, mi a szigeten a Gonosz más arcával szembesülünk: öregedés, betegségek és az utóbbi időkben egyre inkább a gaz.
Errefelé hajnali hétkor szokták felhívni az ember figyelmét az aktuális leküzdenivalóra. A múlt héten például a kolera ellen harcoltunk úgy, hogy mondtunk egy imát a Mjóken-szama szentélynél egy különleges sintó szertartás keretében.
A múlt héten a gaz ellen hívtak harcba. A szomszédok fegyverekkel jöttek: sarlóval, ásóval, gereblyével, sőt, volt, aki egy motorizált fűkaszát cipelt. A frontvonalban voltam, azzal a feladattal, hogy kaszáljak szét mindent, ami az utamba kerül. És még csodálkoznak, miért akarom, hogy az USA vonuljon ki Irakból. Hát nincs elég legyőznivaló a mindennapi életben?
Az az igazság, hogy a gaz erejét ijesztőnek tartom. Nem becsülhetjük alá a gyomnövények destruktív erejét. A gaz gyorsan nő és agresszív módon álcázza áldozatát. Igazi területfoglalók, akik átvesznek mindent, ha nem nyomjuk el őket.
Van néhány elhanyagolt ház a szigeten, amit teljesen benőttek az indák és gaz borít mindent, csak mert egyszer megengedték a gyomnak, hogy maradjon. És nem elég, ha csak levágod. A gaz sosem tűnik el, hacsak nem ásod ki gyökerestül.
Igazán, odakint kész dzsungel támad! Most is, ahogy olvasod ezt a cikket, a növényvilág minden egyes tagja azon van, hogy kinyírja a többieket. A gyomok agresszív területfoglalást hajtanak végre, az indák pedig ártatlan áldozatokat fojtogatnak. Nem csoda, hogy az al-Kaida is az erdőben tart kiképzést, a sok kegyetlen növény között: íme a terrorizmus gyökere. Akkor leszünk csak igazán bajban, ha a terroristák rájönnek, hogyan kell felhasználni a gyomok erejét.
Nemrég néhány rovarirtó tartállyal felszerelt férfi jött a házba, hogy elmondják: a kertem mögötti hegyoldalon le fogják sprézni a macukui nevű fenyőbogarakat. Aha! Macukui kiképzőtáborok!
A férfiak azt javasolták továbbá, hogy tartsam magam távol öt napig a permetezés után. Lehet, hogy ennyi időre van szüksége a macukui-hordáknak, hogy újjászervezzék magukat. Úgy értem, honnét lehet tudni, hogy tényleg a fenyőbogarakat támadják és nem csak lepakolnak egy rakás illegális kemikáliát?
Mindazon dolgok közül, amit nem tudunk és a rovarok tudnak, a legtöbb értelme annak lenne, ha a terroristák M18-asokkal szerelnék fel a bogarakat. Ahogy ezek az állatok rajzani tudnak, nagyszerű technológia válhatna az ötletemből.
Ahhoz mindenesetre elég, hogy paranoiddá tegyen.
Ezért számít a virágoskert a béke szigetének. Egy virágoskert olyan hely, amit előkészítettünk, megtisztítottunk és biztonságos zónát varázsoltunk belőle. Akadályokat emeltünk a kinti növények távoltartására. Te, mint a kert uralkodója mindenkit eltávolítottál, akit rossz fiúnak gondolsz és bizonyos más növények amnesztiát kaptak tőled. Ezek tágas helyet kaptak tőled, ahol vígan nőhetnek.
Aztán tovább rendezed őket szín szerint. Akár vallás szerint is sorba rakhatod őket: a lótusz a Buddha-szobrocska mellé kerül. Más növények különleges elbánásban részesülnek: a bonszáj külön díszpolcot kap, a peóniákat kis ernyőkkel védem a túl sok naptól. Mindent megtesz az ember, hogy távoltartsa a bevándorló gyomokat, mert egy-kettőre átveszik az egész udvart.
Mindig akad néhány gyom, amely virágnak tetteti magát. Bármit megtesznek azért, hogy kívánatos külsejük legyen és senki se gondoljon arra, hogy ők igazából gazok. Különleges taktikájuk van: például éjszaka, amikor senki se nézi, gyorsabban nőnek.
Aztán egy nap, amikor kinézel a kertbe azt látod, hogy egy hosszú, szúrós szárú gaz tarol a tulipánok nyakát fojtogatva. Odarontasz és azonnal kirántod a földből, gyökerestől, hiszen nem tartozik ide. Nem elég mindez ahhoz, hogy elgondolkozzunk: miért nem tudnak kijönni egymással az emberek?
Amy Chavez