Megjelent a Szaku #24!
Megjelent a Szaku magazin legújabb száma.
A Szaku #24 megvásárolható az újságárusoknál vagy megrendelhető ITT.
Részletek a tartalomból:
Lányok a tokiói éjszakában I.
Interjúsorozat
A hostess club az egyik legfontosabb japán intézmény az üzleti életben. A klubok kis relaxációs szigetek, ahol a klienssel folytatott gyors kapcsolat gördülékenységét a levegõt megtöltõ karaoke-hangfoszlányok és a jégkockák csilingelése segíti elõ.
A klubok éjszaka kelnek életre. Szinte az összes nagyobb vasútállomás környékén fényes reklámok hirdetik az épületeken a bennük található szórakozóhelyeket: Pussy Cat, Kleopatra, Az Éjszaka Lovagjai, Érintés Pub. A taxik a bejáratnál teszik ki a lányokat. Férfiak kis csoportokban sietnek kedvenc klubjuk felé.
Egy tipikus hostess klubban a mama-szan (a klub vezetõnõje) minden vendéget külön üdvözöl. A kényelmes fotelek a fal mellett sorakoznak, az asztalok középen állnak. A lányok is köszöntik a vendégeket és hellyel kínálják. Innét kezdve az események olyan olajozottan zajlanak, ahogy a cigarettafüst gomolyog, vagy a whiskey csorog a jégkockára.
A hostessek a modern kor gésái: szórakoztatják a férfiakat és pénzt kapnak érte. A patronálót nem érdeklik a definíciók. Õ azt az illúziót vásárolja meg, hogy a lány még sosem látott hozzá hasonló, lenyûgözõ férfit. A lány rövid szoknyája és feszes topja további motivációt biztosít.
Az egyik híres hostess klub, a tokiói Roppongi negyedben található Flamingo tulajdonosa, Vatanabe Sin így fogalmazott a New York Times hasábjain a klubok hagyományáról: „Minden japán férfi eljárna, ha lenne rá pénze: gyönyörû nõk mellett üldögélne, akik szórakoztatnák.”
A beszélgetés annyira sekélyes, amennyire vastag a lány sminkje. Számára ez csupán játék, amely munkája elkerülhetetlen része. A férfi számára egy olyan világ, amelyben nem létezik elutasítás és tele van lehetõséggel.
Szóval az Igazhoz, a Valóhoz és egy bári hostess lány szívéhez vezetõ legrövidebb utat keresve a Kapitány megkezdi interjú-sorozatát lányokról a tokiói éjszakában.
Kígyóhúst vegyenek!
A Kyodo tudósítása szerint Kagosima prefektúra üzletemberei nem gyõzik kielégíteni a hirtelen megnõtt érdeklõdést a „habu” kígyó húsa iránt. A habu egy rendkívül mérgezõ viperafaj, amely Délnyugat-Japánban honos. A kígyó húsa azután vált hallatlanul népszerûvé, hogy a fogyasztásával járó egészségügyi elõnyökre hirdetések hívták fel a fogyasztók figyelmét.
Tenchi Muyo! Ryo-Ohki
– a harmadik videó sorozat
Egy klasszikus anime lezárul
Fõhõse Tenchi, egy gimnazista fiú, akinek nagyapja egy sintoista szentély papja, õse pedig egy legendás démonölõ szent. Az elsõ néhány rész során megérkeznek a nõi szereplõk: Ryoko, az ûrkalóz; Aeka, a Jurai bolygó hercegnõje; Aeka kishúga, Sasami; Mihoshi, a szerencsétlen és szórakozott ûrrendõr; és végül a kislány alakot viselõ Washu, a húszezer éves zseniális tudós.
Szamurájok
A szamurájok felemelkedése és uralma az 1180–1185 közt dúló Genpei háború után vált jelentõssé. Rendjüket a bakufu, egy szamurájokat tömörítõ szervezet vezette. A bakufu dolga volt a szamurájok életének eszmei és jogi irányítása, elpuhulásuk megelõzése, hatalma azonban nem csak ebben merült ki: joga volt kivizsgálni és elbírálni a kinevezésre kerülõ tisztviselõk alkalmasságát és érdemeit is. Idõvel a rangok osztásának jogát is a markába kaparintotta.
A szamurájok kiváltságos réteggé lettek, olyannyira, hogy külön szerv ítélkezett felettük: a Kamakura korszak egy kiemelkedõ jelleme, Minamoto Joritomo megalkotta az elsõ, szamurájokra vonatkozó törvénykönyvet. A „Házi Törvénykönyv” 1232-ig volt életben, nagyban hozzájárulva a szamuráj hûbéresi rendszer kialakításához – s ezzel egy egészen 1868-ig fennálló feudális jellegû rendszert indított útjára…
A szamuráj szó maga nem sok kapcsolatban áll a harccal – a szabuharu, „szolgálni” igébõl származik. Olyan embert jelöl, aki egy urat vagy mestert szolgál, akár katonailag, akár más téren. Talán épp ez az egyik oka annak, hogy gyakran inkább a tiszteletre méltóbb, de vele ebben a témában azonos jelentésû busi (harcos ember) szóval utalnak a szamurájra. A másik ismert ok erre az, hogy a II. világháború elõtt a politikusok a szamuráj szellemre hivatkozva lovallták bele magukat egy az országot késõbb keményen sújtó nacionalista felfogásba – így a szamuráj szó kimondása még manapság is kellemetlen ízt idézhet egyesek szájába.
Szent tehén, Genki-kun: itt a tájfun!
Idén õsszel interjút készítettem Genki-kunnal, a bikával, aki 90 km-t sodródott a háborgó Josii folyóban egy tájfun idején. Genki-kunt az áradat a Szeto-beltengerbe sodorta, ahol 50 órányi úszás után maradék erejét összeszedve egy kis szigetre mászott, és türelmesen várta megmentõit.
Úgy döntöttem, hogy magát az idõközben nagyra nõtt borjút kérdezem meg a történtekrõl. Mindig is úgy gondoltam, hogy a gyökereket kell felkutatni, még ha ez egy bika esetében furcsán is hangzik.
Felhívtam az Okajama prefektúrában lévõ parkot, hogy engedélyt kérjek az interjúra.
– Hogyne – mondták –, de aznap érkezik Hitacsi herceg és hitvese is. Rendben lesz így?
– Persze – feleltem, és máris készítgettem magam a nagy találkozásra a herceggel, a hercegnõvel és a szarvasmarhával.
Korán érkeztem, néhány órával azelõtt, hogy az összes utat lezárták a hercegi pár érkezése miatt. Értékes idõt nyertem ezzel, még mielõtt elindul a felhajtás.
Gyönyörû idõ volt, ezért némileg meglepve tapasztaltam, hogy beszélgetõtársam a tehénis­
;tállóban hever. Még így, fekve is akkora volt, hogy önkéntelenül hátraléptem.
–Jó ég, mekkora szarvad van! – kiáltottam. A marha nem felelt.
– És milyen szép nagy az orrkarikád!
A bika fütyült rám. Az istálló oldalán nagy tábla hirdette: „Genki-kun.”
– Örülök, hogy találkoztunk, Genki-kun – mutatkoztam be neki.
Kaka-fónia
A hi-tech bili altatódalt játszik
A Mainichi shimbun csodálatos újdonságról számol be: vége a legkisebb alapterületû helyiségbõl kiszivárgó zajok egyhangúságának! Idáig csupán a szokásos nyögések, csobbanások, bugyborékolások és egyéb zörejek szûrõdtek ki a nappaliba, de Japán vezetõ toalettgyártó vállalata nemrég új készüléket dobott a piacra, amely alapjaiban változtatja meg a wc-n ránk váró élményrõl alkotott elképzeléseinket. A piacvezetõ Toto vállalat új terméke, az Apricot NSA az elsõ olyan ülõke, amely beépített audio rendszerrel bír és lágy dallamokat szolgáltat, miközben dolgunkat végezzük.
A Fujiyama kiállítás
A „Fujiyama, a japán szépség Hokusai és Hiroshige fametszetein és fényképeken” címû kiállítás október 13-tól november 13-ig volt látható a Magyar Nemzeti Galériában
Már a kiállítás plakátja magával ragadta a figyelmet, melyen Hokusai: Hullámok alatt távol a kanagawai parttól (Kanagawa-okinami-ura) címû képe volt látható. A Fuji nem csak Japán legmagasabb hegye, hanem egyik legfontosabb szimbóluma is. Nagy jelentõségû mind az egyszerû, hétköznapi ember, mind a mûvészek számára.
A néphit szerint ha valaki az újév elsõ éjjelén a Fujiról álmodik, kivételes kegyelmi állapotba kerül, és az egész év során boldog és szerencsés lesz.
A kiállításon Katsushika Hokusai és Utagawa Hiroshige ukiyo-e fametszeteit, és a kortárs fotómûvész Tomitsuka Haruo fényképeit nézhette meg az odalátogató.
Dodzsó-pokol, kondérban
A csíkhal igazán szerény igényekkel bír: gyakorlatilag megél a híg sárban is, ha nagyon nem jut oxigénhez, hát szippant egyet a levegõbõl. Az a szerve, amellyel a levegõbõl vonja ki az oxigént, rendkívül érzékeny a nyomásváltozásra, ezért bármikor lepipál egy levelibékát vagy egy Aigner Szilárdot. Ha átmenetileg kiszárad a környék, a csík aludni tér – a nálunk élõ halak közül egyedüliként akár hetekig bírja a nedves talajban.
Ezt az igénytelenséget használták ki régen a pákászok, akik a lápos vidékeken vájtak egy méteres gödröt a tõzegbe. A lyuk hamar megtelt iszapos lével, ami még így is több oxigént tartalmazott, mint a környezete. A halak százával tódultak a „bányába”, ahol a pákásznak csupán meregetnie kellett – akár egész nyáron át. .
Hasznos tárgyak dicsérete
Emberirányító
Az említett cég a technológiát elsõsorban azért fejleszti ki, hogy még élethûbb játékélményt nyújtson a számítógépen lógó fiataloknak. Az NTT kutatóközpontban bemutatott készüléket a koponyára csatlakoztatják, amely gyenge áramütéseket küld a fülek mögé, látszólag az agyba. Az áram iránya és erõssége egy botkormány segítségével szabályozható – a sisakkal tehát bárkibõl távirányítású autó válhat 15 percre.
Egy túlélõ beszámolója szerint a készülék használata nyugtalanító és kimerítõ tapasztalat.
A technológiát galvanikus dobüreg-stimulációnak hívják, ami magyarul annyit tesz, hogy a fülben húzódó érzékeny idegekre, melyek az egyensúlyérzékünkért felelnek enyhe áramütéssel ingereket küldünk.
Ha a botkormányt jobbra döntik, a sisakot viselõ ember ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy jobbra induljon, mivel úgy érzi, ez az egyetlen mód arra, hogy visszanyerje egyensúlyát.
Az élmény fájdalommentes, de drámai. A lábunk azelõtt elmozdul, hogy tudnánk róla. Képzeljük el, micsoda metafizikus élmény lehet, ahogy saját magunkat irányítjuk egy joystick segítségével, eltérve a jól bevált szolgálati úttól.