In memoriam Horváth Péter

(Ez a cikk azért íródott, hogy ha valaki, akár évek múltán is idekeveredne, és/vagy ha ne adj’ isten, a Szaku kin?né magát, mint a Japánnal kapcsolatos hírek, érdekességek és tudnivalók fellegvára, akkor se felejtsük el, hogy kinek az érdeme, hogy egyáltalán megszületett ez az oldal és hogyan is jutottunk el idáig.) Úgy hívták, hogy Horváth Péter, kinek F?cerk. úr, kinek emteefu, és ijeszt? hirtelenséggel, fiatalon távozott közülünk.

El?ször valahogy úgy kerültünk kapcsolatba, hogy én tán épp valami japános levelez?listán osztottam az észt, mint sok évig Japánban élt ember, és Péter f?leg kérdezett. Aztán kiderült, hogy ? nemcsak kérdez, hanem lelkesen készít is egy újságot, Szaku néven, és hát tulajdonképpen mi lenne, ha az én (korábban a weben elérhet?) naplóféleségemet leközölné folytatásokban?

Ha ?szinte akarok lenni, az els? benyomások felemásak voltak, és err?l f?leg én tehettem: egyébként is hajlamos vagyok túlzásokra a min?séggel szemben támasztott igényeket illet?en, ráadásul ezek azok az évek voltak, amikor mindennap öltönyben kellett dolgoznom, egy multinál, konzultánsként, és az ember ilyenkor hajlamos úgy képzelni, hogy ? valaki. Ehhez képest, amikor el?ször találkoztunk, Péter kiszállt valami elmondhatatlan gépjárm?b?l, lazán, sz?rösen (és akkor még ? volt a molettebb)… és hát legyünk ?szinték, a korai Szakuk is hagytak kívánnivalót maguk után, nem keveset.

Az érzés még elkísért pár évig (meg hát jól esik az ember hiúságának, ha valaki “szakért?nek” tartja), de ahogy hízott az újság (és ment össze Péter), lett egyre igényesebb és tartalmasabb, ahogy egyre több emberrel találkoztam Péter ismer?sei közül, úgy kellett rádöbbennem, hogy bizony itt komoly érték születik, mind a min?séget, mind az elképeszt? ütemben szaporodó mennyiséget tekintve. És még csak ezután jött a weboldal, a webáruház és a nyelvtanfolyamok, könyvek… majd a hirtelen szünet.

Most, ahogy a Szaku újjászületése kapcsán sorra beszélek még több emberrel, valamilyen formában kivétel nélkül ugyanazt mondják: Péterben a fantasztikus lelkesedést csodálták, azt a lendületet, ami szépen sorban másokat is magával sodort. Nincsenek pontos statisztikáim, hogy az ország melyik részében hol és hányan tanulnak japánul, mostanra az internet miatt talán lehetetlen is lenne már kimutatni pontosan. De az biztos, hogy Sopron élenjár, ha nem a legels? a japánul tanulók, a japán kultúra iránt érdekl?d?k, a megszervezett japános programok átlagos, egy f?re vetített számát illet?en és ennek nem kis része Péter érdeme.

Mindent lehet kritizálni, ha valaki nagyon akarja, de az a helyzet, hogy – szemben a szokásos “magyaros” attit?ddel – Péter magyarázás helyett tette a dolgokat, ténylegesen alkotott, minden egyes Szaku-szám jobb volt az el?z?nél… és én mostanra talán minden másnál jobban becsülöm ezt.

Sabolc/Shirokuma

 

Related posts

Kommentelj