In memoriam Horváth Péter – sabolc
(Ez a cikk azért íródott, hogy ha valaki, akár évek múltán is idekeveredne, és/vagy ha ne adj’ isten, a Szaku kinőné magát, mint a Japánnal kapcsolatos hírek, érdekességek és tudnivalók fellegvára, akkor se felejtsük el, hogy kinek az érdeme, hogy egyáltalán megszületett ez az oldal és hogyan is jutottunk el idáig.) Úgy hívták, hogy Horváth Péter, kinek Főcerk. úr, kinek emteefu, és ijesztő hirtelenséggel, fiatalon távozott közülünk.
Először valahogy úgy kerültünk kapcsolatba, hogy én tán épp valami japános levelezőlistán osztottam az észt, mint sok évig Japánban élt ember, és Péter főleg kérdezett. Aztán kiderült, hogy ő nemcsak kérdez, hanem lelkesen készít is egy újságot, Szaku néven, és hát tulajdonképpen mi lenne, ha az én (korábban a weben elérhető) naplóféleségemet leközölné folytatásokban?
Ha őszinte akarok lenni, az első benyomások felemásak voltak, és erről főleg én tehettem: egyébként is hajlamos vagyok túlzásokra a minőséggel szemben támasztott igényeket illetően, ráadásul ezek azok az évek voltak, amikor mindennap öltönyben kellett dolgoznom, egy multinál, konzultánsként, és az ember ilyenkor hajlamos úgy képzelni, hogy ő valaki. Ehhez képest, amikor először találkoztunk, Péter kiszállt valami elmondhatatlan gépjárműből, lazán, szőrösen (és akkor még ő volt a molettebb)… és hát legyünk őszinték, a korai Szakuk is hagytak kívánnivalót maguk után, nem keveset.
Az érzés még elkísért pár évig (meg hát jól esik az ember hiúságának, ha valaki „szakértőnek” tartja), de ahogy hízott az újság (és ment össze Péter), lett egyre igényesebb és tartalmasabb, ahogy egyre több emberrel találkoztam Péter ismerősei közül, úgy kellett rádöbbennem, hogy bizony itt komoly érték születik, mind a minőséget, mind az elképesztő ütemben szaporodó mennyiséget tekintve. És még csak ezután jött a weboldal, a webáruház és a nyelvtanfolyamok, könyvek… majd a hirtelen szünet.
Most, ahogy a Szaku újjászületése kapcsán sorra beszélek még több emberrel, valamilyen formában kivétel nélkül ugyanazt mondják: Péterben a fantasztikus lelkesedést csodálták, azt a lendületet, ami szépen sorban másokat is magával sodort. Nincsenek pontos statisztikáim, hogy az ország melyik részében hol és hányan tanulnak japánul, mostanra az internet miatt talán lehetetlen is lenne már kimutatni pontosan. De az biztos, hogy Sopron élenjár, ha nem a legelső a japánul tanulók, a japán kultúra iránt érdeklődők, a megszervezett japános programok átlagos, egy főre vetített számát illetően és ennek nem kis része Péter érdeme.
Mindent lehet kritizálni, ha valaki nagyon akarja, de az a helyzet, hogy – szemben a szokásos „magyaros” attitűddel – Péter magyarázás helyett tette a dolgokat, ténylegesen alkotott, minden egyes Szaku-szám jobb volt az előzőnél… és én mostanra talán minden másnál jobban becsülöm ezt.
Sabolc/Shirokuma 2009
