Gó programok DS-re I. (TESZT)

Az idei SakuraCon programjában szereplő gó bemutató kétszeres meglepetéssel is szolgált. Először is: nem gondoltam volna, hogy ilyen sok érdeklődő lesz, aki kipróbálja a táblás játékok császárát. A másik váratlan dolog az volt számomra, hogy az kiváncsiskodók között – legalábbis amikor én arra jártam – túlsúlyban voltak a lányok. A következtetés egyértelmű: gózni jó, és még csajozni is lehet vele!

A gó sokkal emberközelibb sport, mint a sakk: utóbbinál gyakorlatilag a matek dominál. Aki jobban bírja nyers erővel – azaz tovább tudja számolni a lehetséges variációkat, mint az ellenfele -, az nyert és kész. A góban a variációk száma nagyságrendekkel több (ez most kivételesen nem egy úton-útfélen használt túlzó jelző, hanem tényleg), ezért egyelőre még a legerősebb számítógépek sem bírják szusszal. Kénytelen vagy intuíciót, megérzést, az ellenfél szándékainak feltérképezését, mintafelismerést és „tervek a tervek mögött” (á la Dűne) taktikát bevetni a győzelem érdekében.

A fentiekből következik, hogy sakkozni már a gépek tudnak jobban, de a góban egyelőre az ember a nyerő. A legjobb szabad forrású gó program (gnugo) is csak nagyjából 10 kjús. A profi programok sem tudnak sokkal többet. Egyszer majdnem megvettem egy „komoly” gó programot. A honlapon ki lehetett próbálni, hogy milyen erős. Igen ám, de csak húsz perces játékot engedélyezett a kipróbálás idején, azt is csak egyszer. Még szerencse, hogy az első 50 lépés után nagyjából kiderült, hogy ez a szoftver is sokkal butább, mint én, és ez most kivételesen nem az én érdemem, hanem a program szégyene. Egyszóval gózni egyelőre inkább előlények ellen érdemes.

Ha már az erősségről beszélek: az anime-találkozón elkövettem egy hibát. A góban a leggyengébb játékosnak 30 kjú a szintje, és ahogy fejlődik, úgy csökken az érték. Ha elérted az 1 kjút, akkor jöhetnek a danok, amiket viszont már felfelé számolunk. A leggyengébb az egy dan, a legerősebb pedig a kilenc. (Ezen felül a profik még további fokozatokat kaphatnak, de ez a veszély valószínűleg egyetlen olvasómat sem fenyegeti, úgyhogy térjünk vissza az amatőrök világába.) Én úgy 9-10 kjú körül mozgok, ezért szerényen és elővigyázatosan közöltem az ottani gósokkal, hogy „nagyon gyenge vagyok, ha lehet, kíméletesen verjetek meg”. Egy kicsit talán túlzásba vihettem, mert egy olyan sráccal raktak össze, aki életében három nappal azelőtt látott először gó táblát. Úgyhogy nem volt túlságosan tisztességes a mérkőzés.

Ha nincs játszótársad, akkor persze előkerülhet a zsebnintendo, elvégre japán konzol lévén elég szép a felhozatal gó programokból.

Az összes bemutatásra kerülő gó program japán, egyelőre nem jelent meg DS-re angol vagy más nyelvű változat. Szerencsére nem nagyon lesz szükségünk nyelvismeretre (kivéve persze a gó szabályait magyarázó részeket), legfeljebb egy-két menüpontot kell megjegyezni, hogy elboldogulj a programokkal.

1. Umezava Jukari no jaszasí igo

Umezava Jukari neve ismerős lehet azok számára, akik látták a Hikaru no go című animesorozatot. Ez az anime Hikaruról, a fiatal fiúról szól, aki találkozik egy régi gómester szellemével és teljesen belebolondul a góba. A hetvenrészes sorozat részeinek végén mindig van egy rövid, pár perces élő film, amiben az említett Umezava Jukari oktatja a gó alapjait. A fiatal tanárnő úgy látszik, jó húzónév a japán gyerekek között, mivel Nintendón is az ő nevével próbálják javítani az eladási statisztikákat.

A nyitóképernyőn a legfelső menüpont (miután túljutottál a szokásos bejelentkezésen) a gó szabályait magyarázza el. Az egyes menüpontokra kattintva újabb almenük jönnek elő. A szoftver alaposan, interaktív példákkal magyarázza el az atarit, a kót, a létrát és minden egyéb alapvető fogalmat. Az egyes ismertetők végén kapsz egy rakás feladatot, hogy a gyakorlatban is kiderüljön, értetted-e a leírtakat. Az első menüpont tehát az alapvető szabályokat magyarázza el (ábrákkal is), a második azt, hogyan lehet levenni egy követ. A harmadik a csoportok életéről vagy haláláról szól, az utolsó kettő pedig a nyitásokat taglalja.

A következő menüpont a játéké. Játszhatsz 9×9-es és 19×19-es pályán is, a gép ellen vagy a barátoddal (egy vagy két gépen). Ahogy az előbb is említettem, jelenleg a számítógépek még nem jelentenek komoly kihívást, de a Nintedo DS-re megjelent gó programok közül ez a legerősebb. 9×9-es pályán képes komoly meglepetéseket okozni – igaz, hogy cserébe „erős” gépi ellenfél beállításakor kinövöd a nadrágod, mire egy parti véget ér. A gép még a kis táblán is rettentő sokat gondolkozik. Ez persze nem feltétlenül baj – a lépések közt lehet cikket írni…

.

Az alatta lévő menüpont nagyon jó, talán még jobb, mint a gép ellen játszani. Négy problémakörben egyenként több mint száz feladványt találunk itt, illetve egy egyszerű felmérő részt, amely véletlenszerűen választ a problémák közül és a megoldásaid alapján megtippeli, hogy milyen erős játékos vagy. Az alatta lévő menüpontot kiválasztva pedig egyenesen a japán gószövetség hivatalos anyagából „vizsgázhatsz”.

Összegzés

Ez a jelenleg elérhető legerősebb gó program Nintendóra. Rengeteg példa és tananyag szól mellette, viszont igen lassú (ez talán a vasnak köszönhető). Ha csak egyetlen gó programot használhatnék DS-en, valószínűleg ez lenne az.

2. Icu demo doko demo dekiru igo

A program címe „akármikor, akárhol játszható gó”. Az előzőhöz képest sokkal kevesebbet tud, „csupán” egy részletes góismertető található benne és persze játszhatsz ellene. A programnak létezik egy sógi-ikertestvére is (Icu demo doko demo dekiru sógi), amely a japán sakk szabályait tanítja meg és egy kicsit keményebb ellenfél, mint a gós párja. Ez a program sokkal gyengébb, mint az Umezava-féle gó, sajnos már a legelején teljesen idióta lépésekkel lep meg, hiába állítom „legerősebb” fokozatra az AI-t (vagy inkább AU-t? :)). Kezdők számára bőven szórakoztató lehet, de csak addig, amíg elsajátíottad az alapokat és a legegyszerűbb trükköket. Mentségére szóljon, hogy például a gnugo-val ellentétben néha a véletlennek is hagy esélyt, azaz nem mindig ugyanúgy reagál egy adott helyzetre. A gnugo komoly hibája, hogy pár játék után kiismered, mire hogyan reagál és utána már nem kell gondolkodnod, elég, ha bevetsz néhány megtanult trükköt. Persze lehet taktikázni: ha túl könnyű a játék, adj előnyt a programnak, vagy az első néhány lépést szándékosan rontsd el.

Mondhatnánk, hogy ilyen hardverre nem lehet komolyabb programot írni, de ez egyszerűen nem igaz. Jó tíz-tizenöt éve az erősebb Amiga számítógépek nagyjából ott tartottak, mint a DS, mégis tudtak rá írni egy ingyenes gó programot, ami erősebb volt, mint az Icu demo doko demo dekiru igo.

Nem is nagyon tudok erről a programról írni – kezdőknek sokáig jó móka lesz, mindenki más meg keressen élő ellenfelet, vagy szerezze be az Umazava-féle programot.

Összegzés

Ha kezdőként szeretnél egy gyors gó partit nyomni a Nintendóddal, ez a legjobb választás. Középszinttől felfelé felejthető.

3. Daredemo kantan! Csó csikun no cumego

Ez a program kicsit kilóg a többi közül. Nem lehet vele rendes partit játszani (az előzőekből talán kiderülhetett, hogy egy bizonyos szint felett úgysem érdemes a géppel rontani a szintünket), viszont rengeteg feladványt tartalmaz (maga a cumego kifejezés is ezt jelenti). Természetesen ebben a programban is találunk részletes szabályismertetőt, és egy „létrát”. Na nem a góból ismerős létrára gondolok, amikor addig adod az atarit az ellenfélnek, amíg a tábla széléig értek, hanem a saját szamárlétrádra. A gép ad néhány megoldandó feladatot, és ha egymás után hármat képes vagy elsőre megoldani, akkor egy szinttel feljebb kerülsz. A trükk benne az, hogy ha csak egyszer is elrontod, akkor nem jutsz magasabb fokozatra. Ha legközelebb folytatod, újra az utolsóként nem elsőre megoldott feladatot adja. Így kicsit tovább tart…

Van egy komolyabb, „challenge” rész is, ahol adott típusú feladatokat kapsz, egyszerre tizet. Ezeket kell elsőre megoldanod – ha elrontottad, jön a következő feladvány. A motivációt számos feladattípus biztosítja..

A magamfajta gajdzsin számára jól esne, ha a feladványok elején magát az elérendő célt nem csupán két másodpercig írnák ki a képernyőre – még szerencse, hogy az esetek többségében magától értetődik.

Összegzés

Ez a program ígéri a legkevesebbet – csupán gó feladványokat, azt viszont maradéktalanul betartja. Ha figyelembe vesszük, hogy egy közepesen erős játékos halálra unja magát az első két program ellen, akkor összességében ennek a harmadik programnak vehetjük a legtöbb hasznát. Egyszerű, de amire kitalálták, arra nagyon jó.

Hirtelen ezeket a góprogramokat tudtam kipróbálni Nintendo DS-re. Egy ideje fenem már a fogam az Aszonde igo ga cujoku naru! Ginsei igo című szoftverre. A japán honlapon nemes egyszerűséggel a világ legerősebb gó-engine-jeként reklámozzák. Hamarosan meglátjuk, tényleg olyan erős-e…