Gary Goodridge újra nyerni tudott – K-1 GP, Hawaii

Majd jött Carter Williams, aki 2 évvel ezelőtt véste be igazán magát a köztudatba. Legjobb teljesítménye a las vegasi gp megnyerése volt. Idén áprilisban Feitosa TKO-val búcsúztatta.

Az ellenfél a japán Nobu Hayashi volt, aki alapvetően nem egy túl eredményes küzdő, thai boksz alapokkal rendelkezik. Májusban a párizsi tornán láthattuk, amikor Kemayo már az első menetben fölékerekedett (TKO).

Williamsnek nem sikerült hasonlót produkálnia, mint Kemayónak, de sikerrel abszolválta a bunyót, pontozással. Williams jól kombinált, több gyors rúgást is elhelyezett, a pontozás eredménye nem volt kérdéses.

Jött a veterán óriás, az amerikai Butterbean (165 kg!), Marcus Royster ellen, akit szintén nem fúj el az első szél, hisz 150 kg-ot mutat a mérleg, már talán akkor is, ha csak a közelébe megy.

Butterbean súlyához képest igen alacsony. Boksz alapokkal rendelkezik, nem sok mérkőzéssel K-1-ben. Persze „XL” Royster sem a K-1 „vén rókája”, hisz itt debütált. Nem nagyon tudott mit kezdeni Batterbean jobb kezével, ami rendre betalált. Többször próbálta lefogni az inkább széles mint magas ellenfelet, amiért sárga lapot is kapott. Azonban végigment a küzdelem, s pontozással győzött Butterbean.

Az amerikai MMA küzdő, Scott Junk a japán Yushuke Fujimoto ellen debütált, aki nem hétköznapi látvány. Az amerikai többször szabálytalankodott, tiszteletlenül viselkedett, majd miután hátulról lefogta és eldobta a japán karatékát, piros lapot is kapott. Mindennek oka lehetett az is, hogy nem bírt a nippon küzdővel, különösen a karate múlttal rendelkező Fujimoto combosai okoztak neki nagy problémát. Végül a 3. menetben mégis egy jobbkezes ütés volt, ami a nap végét jelentette Junknak. 3R 2’22” KO.

Jöhetett az elődöntő. Goodridge igen agresszívan és elszántan érkezett a kötelek közé, esélyt sem hagyott Williamsnek, akire már igen korán számolni kellett. Persze nem véletlenül, hisz bődületes jobbhorgokkal nézett farkasszemet. Röviddel ez után ez megismétkődött, és a trinidadi kemény öklű már a fináléba is megkapta a jegyét.

Nem akármilyen változás következett. A műsorvezető közölte, hogy Butterbean bal lába megsérült, és nem tudta folytatni a küzdelmeket. A tartalék mérkőzés győztesét azonban az orvos nem engedte ringbe: hiába győzött, nem volt küzdőképes. Így a szabályok értelmében a Butterbean ellen vesztes Royster kapott egy új lehetőséget.

A technikás japán karatés, Fujimoto volt az ellenfél. Royster felbőszült vadként rontott a jobbára védekező és a sarokba szoruló ellenfélre, aki óriási akarattal megfordította a küzdelmet, és mondhatni „szétverte” az amerikait, végül egy felütéssel szertefoszlatta Royster hírtelen jött rózsaszín világát. 1R 2’16” KO.

Mindenki nagyon várta az izomkolosszus Goodridge és a technikás Fujimoto összecsapását.

Meglepetésre Goodridge nem rontott neki a japánnak, visszafogottan kezdett. Talán tartott attól, hogy úgy jár, mint Royster. A menet második felében rohamozni kezdett, ekkor már a megszokott agresszort láthattuk. Fujimoto keményen küzdött, leginkább testre támadott, de fejet kellett hajtania pár számolás erejéig a Goodridge-balhorgok előtt. A közönség biztatása mellett azonban talpra állt, végigment a menet. A második felvonásban már agresszívan kezdett a tobagói kemény ember, de Fujimoto nagyon keményen válaszolt. A közönség nagyon élvezte mindezt. Végül újra Goodridge kezei „rakoncátlankodtak”, amire ismét pár másodpercnyi számoláson keresztül nyugalomba vonult a japán, de ezt a menetet is végig tudta vinni. Bizonyította, hogy nem „csak” egy technikás küzdő, hanem nagy szívű, erős akaratú harcos is. Tombolt a közönség.

A harmadik menetre Fujimotóra már a „győzni vagy csatában meghalni” gondolat volt jellemző. Mindent megtett, de nem tudta felülmúlni a kőkemény Gery Goodridge-et.

A harmadik menet felénél TKO-t hirdettek. A közönség állva ünnepelte mindkét küzdőt! Goodridge gazdagabb lett 10000 dollárral, és ott lehet Oszakában, az idei K-1 elődöntőn!