Az origami története

Nem ismerjük pontosan az origami eredetét. Sokan azt állítják, hogy az origamit kb. kétezer évvel ezelőtt Kínában találták ki, de valószínűleg tévednek.

Ez a feltételezés abból indul ki, hogy a papír feltalálását követően rögtön kitalálták az origamizást is, de ennek nincs alapja. Kínában feltártak olyan Han-kor előtti leleteket, ahol papírt is találtak, de ott origami nem volt.

A papír kandzsija eredetileg a selyemszövéskor használt segédanyagot jelölte. Azt is mondják, hogy a japán papír szó eredete a nyírfa (kaba) vagy a most egyszerűséget, de régen orsót, csévét jelentő kan szavakból származik. A nyírfa kérge, a fából és bambuszból készült orsó is a szövéshez használt alapanyag volt. Ebből feltételezhető, hogy a papír nem hajtogatnivaló, hanem segédanyag volt Japánban.       

Sokan állítják, hogy Japánban a Heian-korban kezdtek origamizni. Ez is lehet, hogy tévedés. Van egy olyan történet, hogy egy ember papírból madarat formázott és azt valódi madárrá változtatta, egy másik mesében a főhős egy kézzel készített békát pedig nővé. Ezek azonban nem bizonyítják azt, hogy a papírt hajtogatással formázták-e állat alakúra.              

Van a tatógaminak és a tatónak nevezett csomagolóanyag, amit ma a kimonó, régen pedig a kozmetikai eszközök és mindenféle más dolog csomagolására használtak. Ennek története távolabbra nyúlik vissza, mint a Heian-kor, azonban ezt csak egyszerűen behajtották a négy sarkánál, úgyhogy nem nevezhető origaminak. A sintóban használt függők, lampionok, az elúsztatott babák bár mind régi eredetűek, de egyik sem papírból készült.

A Heian-korban kezdték használni az origami szót, de ekkor még mást jelentett: az iratfajták egy típusát, a hosszában kettéhajtottat. Az Edo-korban ezt az iratfajtát a bíróságokon használták. Az Edo-kor végétől Sóváig az orimono, azaz „hajtogatott dolog” szó használata terjedt el.

Sóva éveiben kezdték a origami szót a mai jelentéssel használni.

A régi origamik

A kutatás jelenlegi állása szerint a legrégibb origamiról szóló feljegyzés 1680-ból származik: Ihara Szaikaku verse. Ebből kiderül, hogy akkoriban főleg esküvő alkalmával az ajtót hajtogatott papírlepkével díszítették.

Az Ogaszahara, az Isze és az Imagava család volt az, ahol leginkább továbbhagyományozódtak a szamurájok törvényein belül az origamival is foglalkozó részek. Ezekben meghatározták, hogy milyen alkalommal milyen lepkéket hogyan kell hajtogatni, és az ajándékhoz csatolt kis kártyát hogyan kell elkészíteni. Az Isze család egyik tagjának feljegyzéséből kiderül, hogy a Muromacsi-kortól hagyományozódnak tovább ezek a szabályok.           

A 18. században az ukijoe képeken és a kimonókon is megjelentek az origami-daru és az origami-szolga/szerzetes motívumai. Az 1734-es Ranmazusiki-ben ezen a kettőn kívül a hajó és a kincsesdoboz leírása is szerepel. Adacsi Kazujuki Kajaragusza c. művében 1845-ben sok origami elkészítési módját írja le.

1797-ben jelenik meg az első, nyomtatásban kiadott origamis könyv, a „Szenbacura orikatacsi”, azaz Az ezer daru hajtogatása. Szerzője Akiszato Magakidzsima.

A Meidzsi-reform után, az országnyitást követően a japánok megismerték a nyugati papírhajtogatás művészetét is.

Kapcsolódó bejegyzések