Aszó Taró hírlevele – A helyszínen gyűjtöm be a valóságot
Múlt héten szombaton meglátogattam a tokiói Kameariban egy bevásárlónegyedet.
Biztos vagyok benne, hogy még ha nem is jártak arra, a Kameari név ismer?sen cseng sok mangarajongó számára a „Kocsira Kacusika-ku Kameari kóen mae hasucudzsdó” képregény után.
A Kaemari boltosai nem fenyegetésként élték meg egy új bevásárlóközpont megnyitását a közelben, hanem ellenkez?leg: mozgósították tehetségüket és új életet leheltek saját utcáikba, az említett manga egyik szerepl?jére, Rjó-szanra alapozva. Hozzáállásuk rendkívül pozitív volt, lelkesedésük pedig megfékezhetetlen.
Rjó-szanról három bronzszobrot is mintáztak, melyeket a bevásárlónegyed különböz? pontjain állítottak fel. A szobrok nagyjából akkorák, hogy egy gyerek úgy tud kezet fogni velük, hogy közben nem kell felfelé néznie, hogy találkozzon a tekintetük. Az emberekre jól hatott a dolog: mindenki a szobrokkal akar fotózkodni, és közben szép lassan, észrevétlenül a bevásárlónegyed közepe felé gravitálnak.
Ez a lényeg. Ha az emberek folyamatos sorokban kígyóznak a bevásárlónegyedben, akkor nagyobb az esély arra is, hogy a pénztárcájukat is kinyitják. Mindenesetre újjáélesztették a negyedet – ez pedig nagyon jó ötletnek t?nik a számomra.
– Még akkor is kemény id?k várnak ránk, ha képesek vagyunk versenyre kelni a megastore-okkal az árképzés terén – mondja az egyik fiatal bolttulajdonos, aki apjától vette át nemrég az üzletet. – Fenn kell tartanunk az emberek érdekl?dését és folyamatos látogatását, ha együtt akarunk létezni a hatalmas áruházakkal.
Bátorítást nyertem szavai bölcsességéb?l, amelyben éreztem egy bizonyos er?t is.
A bevásárlóközpont a helyi közösség központja; egy életer?s bevásárlónegyed életet lehelhet a környékbe. Biztos vagyok benne, hogy a kormányzatnak aktívan kell támogatnia azokat az ötleteket, melyek arra bátorítják az embereket, hogy látogassák ezeket a bevásárlónegyedeket, amelyek vitalizálják a környéket.
Másnap Nakaminatót látogattam meg Ibaraki megyében. A helyi halász-szövetkezet egyik tagja ?szintén elmondta nekem véleményét a kormányzati lépésekr?l az olajárral kapcsolatban. Rámutatott, hogy bár a rendszer m?ködik, annyira bonyolult kitölteni a papírokat, hogy az minden, csak nem felhasználóbarát.
Csak ha személyesen kimozdulok és magam fedezem fel, mi történik, akkor kaphatok a világról reális képet. Abban hiszek, hogy a helyes politizáláshoz több információra van szükség annál, amit a Nagata-csóban dolgozó politikusoktól vagy a Kaszumigaszekiben munkálkodó bürokratáktól meg lehet tudni.
A jöv?ben is energikusan járom az országot, hogy lássam, mi történik és hogy ugyanazt a leveg?t szívjam be, mint mindeki más. Az országjárás során megélt élményekre bízom magam, ez fog vezetni a politikám alakításában.
Ma este Washingtonba utazom arra a pénzügyi találkozóra, amelynek egyetlen napirendi pontja van: hogyan válaszoljunk az évszázadonként egyszer el?forduló rendkívüli pénzügyi válságra. Húsz ország – köztük fejl?d? nemzetek, mint India és Kína – tárgyalja meg a krízis leküzdéséhez szükséges politikát.
Japán komoly tapasztalattal rendelkezik a pénzügyi válság elhárításában. Ez a tapasztalat ad szilárd alapokat számomra és a többi ázsiai ország nézeteit figyelembe véve er?s vezetést kívánok demonstrálni.
2008. november 13.
Biztos vagyok benne, hogy még ha nem is jártak arra, a Kameari név ismer?sen cseng sok mangarajongó számára a „Kocsira Kacusika-ku Kameari kóen mae hasucudzsdó” képregény után.
A Kaemari boltosai nem fenyegetésként élték meg egy új bevásárlóközpont megnyitását a közelben, hanem ellenkez?leg: mozgósították tehetségüket és új életet leheltek saját utcáikba, az említett manga egyik szerepl?jére, Rjó-szanra alapozva. Hozzáállásuk rendkívül pozitív volt, lelkesedésük pedig megfékezhetetlen.
Rjó-szanról három bronzszobrot is mintáztak, melyeket a bevásárlónegyed különböz? pontjain állítottak fel. A szobrok nagyjából akkorák, hogy egy gyerek úgy tud kezet fogni velük, hogy közben nem kell felfelé néznie, hogy találkozzon a tekintetük. Az emberekre jól hatott a dolog: mindenki a szobrokkal akar fotózkodni, és közben szép lassan, észrevétlenül a bevásárlónegyed közepe felé gravitálnak.
Ez a lényeg. Ha az emberek folyamatos sorokban kígyóznak a bevásárlónegyedben, akkor nagyobb az esély arra is, hogy a pénztárcájukat is kinyitják. Mindenesetre újjáélesztették a negyedet – ez pedig nagyon jó ötletnek t?nik a számomra.
– Még akkor is kemény id?k várnak ránk, ha képesek vagyunk versenyre kelni a megastore-okkal az árképzés terén – mondja az egyik fiatal bolttulajdonos, aki apjától vette át nemrég az üzletet. – Fenn kell tartanunk az emberek érdekl?dését és folyamatos látogatását, ha együtt akarunk létezni a hatalmas áruházakkal.
Bátorítást nyertem szavai bölcsességéb?l, amelyben éreztem egy bizonyos er?t is.
A bevásárlóközpont a helyi közösség központja; egy életer?s bevásárlónegyed életet lehelhet a környékbe. Biztos vagyok benne, hogy a kormányzatnak aktívan kell támogatnia azokat az ötleteket, melyek arra bátorítják az embereket, hogy látogassák ezeket a bevásárlónegyedeket, amelyek vitalizálják a környéket.
Másnap Nakaminatót látogattam meg Ibaraki megyében. A helyi halász-szövetkezet egyik tagja ?szintén elmondta nekem véleményét a kormányzati lépésekr?l az olajárral kapcsolatban. Rámutatott, hogy bár a rendszer m?ködik, annyira bonyolult kitölteni a papírokat, hogy az minden, csak nem felhasználóbarát.
Csak ha személyesen kimozdulok és magam fedezem fel, mi történik, akkor kaphatok a világról reális képet. Abban hiszek, hogy a helyes politizáláshoz több információra van szükség annál, amit a Nagata-csóban dolgozó politikusoktól vagy a Kaszumigaszekiben munkálkodó bürokratáktól meg lehet tudni.
A jöv?ben is energikusan járom az országot, hogy lássam, mi történik és hogy ugyanazt a leveg?t szívjam be, mint mindeki más. Az országjárás során megélt élményekre bízom magam, ez fog vezetni a politikám alakításában.
Ma este Washingtonba utazom arra a pénzügyi találkozóra, amelynek egyetlen napirendi pontja van: hogyan válaszoljunk az évszázadonként egyszer el?forduló rendkívüli pénzügyi válságra. Húsz ország – köztük fejl?d? nemzetek, mint India és Kína – tárgyalja meg a krízis leküzdéséhez szükséges politikát.
Japán komoly tapasztalattal rendelkezik a pénzügyi válság elhárításában. Ez a tapasztalat ad szilárd alapokat számomra és a többi ázsiai ország nézeteit figyelembe véve er?s vezetést kívánok demonstrálni.
2008. november 13.