Aszó Taró hírlevele – „A harmónia köre”
A múlt heti washingtoni csúcstalálkozó után Peruba utaztam, ahol részt vettem az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttm?ködés (APEC) tagországainak ülésén. Az idei találkozó legfontosabb célja az volt, hogy megosszuk a washingtoni csúcs eredményeit a térség országainak vezet?ivel, hogy könnyítsük a pénzügyi válság elleni harcukat. E tekintetben sikerrel jártunk.
Javasoltam továbbá, hogy Japán és a Világbank közösen hozzon létre egy alapot, amely ázsiai és latin-amerikai bankokat támogat, els?sorban a kereskedelem biztonságosabbá tételére.
A legtöbb esetben ezek a javaslatok visszaköszöntek a vezet?k zárónyilatkozatában, ez pedig komoly sikert jelent Japán és az egész világ számára.
Ami a kereskedést illeti, a legfontosabb, hogy megakadályozzuk a gyorsan terjed? protekcionizmust és világszerte a liberalizációt népszer?sítsük. Ez az egyik lecke, amit az 1929-es nagy világválságból tanultunk.
Képesek voltunk er?s üzenetet küldeni a WTO hamarosan megtartott ülésének is. Mindezek eredményeképp minden állam „megteszi a szükséges gazdasági és pénzügyi lépéseket, hogy leküzdjék a válságot”, egymással együttm?ködve. Japán teljes mértékben meg kíván felelni annak az elvárásnak, amellyel a nemzetközi közösség tekint rá és felel?sségünk, hogy az elhangzott javaslatok mindegyikét valóra váltsuk, ezzel visszajuttatva a japán gazdaságot a növekedés útjára.
Jöv?re lesz 110 éve, hogy az els? japán Peruba emigrált. Jelenleg mintegy 90-100 000 japán származású ember él Peruban, és mintegy hatvanezren dolgoznak Japánban. Ezek az emberek hidat képeznek a két nemzet között, gazdagítva mindkét ország társadalmát.
A perui elnökkel, Alan Garcia Perezzel folytatott tárgyalások során felfigyeltem rá, hogy viseli az a kék szalagot, amely az elrabolt állampolgárok sorsáért aggódó emberek jelképe. (Az észak-koreai ügynökök által elrabolt japán állampolgárokról van szó – a ford.) Rendkívül bátorító szavakat hallottam az elnökt?l: „A szabadság nem ismer határokat. Azt kívánom, hogy a lehet? legkorábban hazatérjenek az elrabolt japánok.”
Az APEC ázsiai és a Csendes-óceán nyugati partján fekv? dél-amerikai tagjai olyan összefogásról határoztak a közös célok elérése érdekében, amely leküzdi a történelmi és földrajzi akadályokat. Megértettem, hogy ez a Csendes-óceánt körbevev? csodálatos gy?r? olyan harmóniát alkot, amely bolygónk jöv?jének alapját képezi.
Szilárdan hiszem, hogy ezek a nagyszer? diplomáciai eredmények konkrét pozitív hatást gyakorolnak a japán gazdaságra.
Amint hazaértem, a kormány és a kormánypártok meghozták a döntést a pótköltségvetésr?l.
A változás három nagy részb?l áll: lehet?vé teszi az emberek napi életét megkönnyít? átfogó lépések meghozatalát, biztosítja a pénzügyi szektor m?köd?képességét és választ ad a 2008-as pénzügyi esztend?ben befolyó kevesebb adó problémájára. Ezekr?l szavazunk majd december 20-a körül.. Úgy vélem, hogy a pótköltségvetés ily módon pontokra szedve találkozhat az emberek megértésével.
A költségvetési módosításokon túl az adórendszert és más jogszabályokat is változtatni kell. Ezeket a lehet? legrövidebb id?n belül szavazásra bocsátjuk.
Szerencsére az el?z? módosító javaslatokat sikeresen megvalósítottuk. Úgy vélem, hogy a kis és közepes méret? vállalatok nem szenvednek túlságosan a pénzhiánytól december-január id?szakában.
Decemberben mindent elkövetek azért, hogy elfogadtassam az adórendszer változásait, melyek a 2009-es pénzügyi esztend? költségvetésének alapját képezik. A szokásos ülésszakot januárra is kiterjesztjük, annak ellenére, hogy ez nem szokás és folytatjuk a második pótköltségvetés tárgyalását.
2008. november 27.
Javasoltam továbbá, hogy Japán és a Világbank közösen hozzon létre egy alapot, amely ázsiai és latin-amerikai bankokat támogat, els?sorban a kereskedelem biztonságosabbá tételére.
A legtöbb esetben ezek a javaslatok visszaköszöntek a vezet?k zárónyilatkozatában, ez pedig komoly sikert jelent Japán és az egész világ számára.
Ami a kereskedést illeti, a legfontosabb, hogy megakadályozzuk a gyorsan terjed? protekcionizmust és világszerte a liberalizációt népszer?sítsük. Ez az egyik lecke, amit az 1929-es nagy világválságból tanultunk.
Képesek voltunk er?s üzenetet küldeni a WTO hamarosan megtartott ülésének is. Mindezek eredményeképp minden állam „megteszi a szükséges gazdasági és pénzügyi lépéseket, hogy leküzdjék a válságot”, egymással együttm?ködve. Japán teljes mértékben meg kíván felelni annak az elvárásnak, amellyel a nemzetközi közösség tekint rá és felel?sségünk, hogy az elhangzott javaslatok mindegyikét valóra váltsuk, ezzel visszajuttatva a japán gazdaságot a növekedés útjára.
Jöv?re lesz 110 éve, hogy az els? japán Peruba emigrált. Jelenleg mintegy 90-100 000 japán származású ember él Peruban, és mintegy hatvanezren dolgoznak Japánban. Ezek az emberek hidat képeznek a két nemzet között, gazdagítva mindkét ország társadalmát.
A perui elnökkel, Alan Garcia Perezzel folytatott tárgyalások során felfigyeltem rá, hogy viseli az a kék szalagot, amely az elrabolt állampolgárok sorsáért aggódó emberek jelképe. (Az észak-koreai ügynökök által elrabolt japán állampolgárokról van szó – a ford.) Rendkívül bátorító szavakat hallottam az elnökt?l: „A szabadság nem ismer határokat. Azt kívánom, hogy a lehet? legkorábban hazatérjenek az elrabolt japánok.”
Az APEC ázsiai és a Csendes-óceán nyugati partján fekv? dél-amerikai tagjai olyan összefogásról határoztak a közös célok elérése érdekében, amely leküzdi a történelmi és földrajzi akadályokat. Megértettem, hogy ez a Csendes-óceánt körbevev? csodálatos gy?r? olyan harmóniát alkot, amely bolygónk jöv?jének alapját képezi.
Szilárdan hiszem, hogy ezek a nagyszer? diplomáciai eredmények konkrét pozitív hatást gyakorolnak a japán gazdaságra.
Amint hazaértem, a kormány és a kormánypártok meghozták a döntést a pótköltségvetésr?l.
A változás három nagy részb?l áll: lehet?vé teszi az emberek napi életét megkönnyít? átfogó lépések meghozatalát, biztosítja a pénzügyi szektor m?köd?képességét és választ ad a 2008-as pénzügyi esztend?ben befolyó kevesebb adó problémájára. Ezekr?l szavazunk majd december 20-a körül.. Úgy vélem, hogy a pótköltségvetés ily módon pontokra szedve találkozhat az emberek megértésével.
A költségvetési módosításokon túl az adórendszert és más jogszabályokat is változtatni kell. Ezeket a lehet? legrövidebb id?n belül szavazásra bocsátjuk.
Szerencsére az el?z? módosító javaslatokat sikeresen megvalósítottuk. Úgy vélem, hogy a kis és közepes méret? vállalatok nem szenvednek túlságosan a pénzhiánytól december-január id?szakában.
Decemberben mindent elkövetek azért, hogy elfogadtassam az adórendszer változásait, melyek a 2009-es pénzügyi esztend? költségvetésének alapját képezik. A szokásos ülésszakot januárra is kiterjesztjük, annak ellenére, hogy ez nem szokás és folytatjuk a második pótköltségvetés tárgyalását.
2008. november 27.