Japánnak türelmet kell tanusítania
A szigetországnak óvatosan kell kezelnie a gyorsan változó észak-koreai helyzetet, legalábbis erre a következtetésre jutottak biztonsági szakért?k, komoly titkosszolgálati adatgy?jtést követ?en.
Japán könnyen azon kaphatja magát, hogy teljesen kimarad a kommunista szomszéddal folytatott fontos tárgyalásokból.
A koreai félsziget több komoly változáson ment át Kim Il Dzsong 1994-es halála és az els?, 2000-ben tartott korea-közi találkozó óta. Hamarosan újabb komoly változások várhatóak.
El?ször is Kim Dzsong Il utódja egészségi állapotáról egyre vadabb hírek terjedtek el, miután elt?nt a nyilvánosság el?l. El?ször fordult el?, hogy az ország kettészakadásának ünnepén nem vett részt az els? számú vezet?. A spekulációkat tovább szította, hogy kínai orvosok indultak Fenjangba, s?t, még egy francia idegsebészt is Észak-Koreába invitáltak. A hírek alapján valószín?síthet?, hogy Kim stroke-ból vagy más komoly, agyat érint? betegségb?l épült fel.
A hírben az a legfontosabb információ, hogy külföldi orvosokat kértek fel a kezelésre észak-koreai szakemberek helyett, akikre könnyen rá lehet er?ltetni a biztonságpolitikai szempontokat.
A jelenlegi vezet?, a személyi kultusz középpontja húsz évet töltött apja társaságában, hogy megtanulja a vezetést. Ha Kim újra megbetegszik, komoly nehézségeket okozhat neki, hogy hatalomban maradjon. Ez esetben az a kérdés, hogy ki lehet az utód.
Kim két id?sebb fia valószín?leg továbbvinné a dinasztiát, egyiküket állítólag máris felkészítik a hatalomátvételre. Ugyanakkor sokan vélik úgy, hogy apjával ellentétben Kim Dzsong Il nem lesz képes zökken?mentesen átadni a hatalmat a fiának, többek közt a hazai katasztrofális gazdasági és élelmezési problémák miatt.
A másik lehet?ség, hogy az élelmiszerhiány és a gazdasági gondok még rosszabbra fordulnak, ezért a vidék még nyugtalanabbá válik. Észak-Korea a Szovjetúnió felbomlása óta folyamatosan cs?dben van. A 90-es évek közepe óta ráadásul számos természeti csapás ére a mez?gazdaságot, súlyos ellátási gondokat okozva.
Az észak-koreai kormányzat is látja ezeket a problémákat. 2002-ben gazdasági reformokat indítottak, megengedvén, hogy a fizetéseket és a fogyasztási cikkek árát a piac elmélete szerint engedjék mozogni. A reformok a kínai megfigyel?k szerint totális kudarcot vallottak. Bármely fejl?d? ország számára alapvet? fontosságú a külföldi befektet?k megjelenése; ám ezt lehetetlenné teszi Észak-Korea elszigeteltsége, amely többek közt nukleáris programjának köszönhet?.
Ha az országnak külföldi t?kére van szüksége, be kell adnia a derekát és az USA óhajának megfelel?en fel kell hagynia nukleáris rakétaprogramjával, melyet azóta fejleszt, mióta a jelenlegi rezsim hatalomban van.
Végül Észak-Korea úgy döntött, hogy elhalasztja a gazdasági reformokat és inkább azt a stratégit követi, hogy újabb segélyeket követel a nukleáris program leállításáért cserébe. Csakhogy ezeket a segélyeket els?sorban a hadsereg és a városokban él? emberek kapták, így a szegény vidék és a viszonylag jobb módú városok közti szakadék tovább mélyült, akárcsak az elégedetlenség az uralkodó kormányzattal szemben.
Ami a jöv?t illeti: a rend hiánya és a kollektív irányítás egy új, gyakorlattal nem rendelkez? diktátort ültethet az ország élére, amely a falun él? koreaiak számára még mélyebb szegénységet hozhat. Ebb?l következik, hogy egy nagyméret? felkelés kirobbanása ma már nem annyira elképzelhetetlen, mint korábban.
Dél-Korea ötven éve ugrásra készen állva várja, hogy északi szomszédjánál gyors változások lépnek életbe. A dél-koreaiak még mindig úgy tekintenek Japánra, mint „az egyik legfontosabb szerepl?”.
Pedig Japán helyzete a mostani folyamatokban igencsak vékonyka, mivel szinte kizárólag a nukleáris leszerelésre és az elrabolt japán állampolgárokra fókuszál. A Kim Dzsong Ilt követ? id?szak egyre közeledik.
Japán könnyen azon kaphatja magát, hogy teljesen kimarad a kommunista szomszéddal folytatott fontos tárgyalásokból.
A koreai félsziget több komoly változáson ment át Kim Il Dzsong 1994-es halála és az els?, 2000-ben tartott korea-közi találkozó óta. Hamarosan újabb komoly változások várhatóak.
El?ször is Kim Dzsong Il utódja egészségi állapotáról egyre vadabb hírek terjedtek el, miután elt?nt a nyilvánosság el?l. El?ször fordult el?, hogy az ország kettészakadásának ünnepén nem vett részt az els? számú vezet?. A spekulációkat tovább szította, hogy kínai orvosok indultak Fenjangba, s?t, még egy francia idegsebészt is Észak-Koreába invitáltak. A hírek alapján valószín?síthet?, hogy Kim stroke-ból vagy más komoly, agyat érint? betegségb?l épült fel.
A hírben az a legfontosabb információ, hogy külföldi orvosokat kértek fel a kezelésre észak-koreai szakemberek helyett, akikre könnyen rá lehet er?ltetni a biztonságpolitikai szempontokat.
A jelenlegi vezet?, a személyi kultusz középpontja húsz évet töltött apja társaságában, hogy megtanulja a vezetést. Ha Kim újra megbetegszik, komoly nehézségeket okozhat neki, hogy hatalomban maradjon. Ez esetben az a kérdés, hogy ki lehet az utód.
Kim két id?sebb fia valószín?leg továbbvinné a dinasztiát, egyiküket állítólag máris felkészítik a hatalomátvételre. Ugyanakkor sokan vélik úgy, hogy apjával ellentétben Kim Dzsong Il nem lesz képes zökken?mentesen átadni a hatalmat a fiának, többek közt a hazai katasztrofális gazdasági és élelmezési problémák miatt.
A másik lehet?ség, hogy az élelmiszerhiány és a gazdasági gondok még rosszabbra fordulnak, ezért a vidék még nyugtalanabbá válik. Észak-Korea a Szovjetúnió felbomlása óta folyamatosan cs?dben van. A 90-es évek közepe óta ráadásul számos természeti csapás ére a mez?gazdaságot, súlyos ellátási gondokat okozva.
Az észak-koreai kormányzat is látja ezeket a problémákat. 2002-ben gazdasági reformokat indítottak, megengedvén, hogy a fizetéseket és a fogyasztási cikkek árát a piac elmélete szerint engedjék mozogni. A reformok a kínai megfigyel?k szerint totális kudarcot vallottak. Bármely fejl?d? ország számára alapvet? fontosságú a külföldi befektet?k megjelenése; ám ezt lehetetlenné teszi Észak-Korea elszigeteltsége, amely többek közt nukleáris programjának köszönhet?.
Ha az országnak külföldi t?kére van szüksége, be kell adnia a derekát és az USA óhajának megfelel?en fel kell hagynia nukleáris rakétaprogramjával, melyet azóta fejleszt, mióta a jelenlegi rezsim hatalomban van.
Végül Észak-Korea úgy döntött, hogy elhalasztja a gazdasági reformokat és inkább azt a stratégit követi, hogy újabb segélyeket követel a nukleáris program leállításáért cserébe. Csakhogy ezeket a segélyeket els?sorban a hadsereg és a városokban él? emberek kapták, így a szegény vidék és a viszonylag jobb módú városok közti szakadék tovább mélyült, akárcsak az elégedetlenség az uralkodó kormányzattal szemben.
Ami a jöv?t illeti: a rend hiánya és a kollektív irányítás egy új, gyakorlattal nem rendelkez? diktátort ültethet az ország élére, amely a falun él? koreaiak számára még mélyebb szegénységet hozhat. Ebb?l következik, hogy egy nagyméret? felkelés kirobbanása ma már nem annyira elképzelhetetlen, mint korábban.
Dél-Korea ötven éve ugrásra készen állva várja, hogy északi szomszédjánál gyors változások lépnek életbe. A dél-koreaiak még mindig úgy tekintenek Japánra, mint „az egyik legfontosabb szerepl?”.
Pedig Japán helyzete a mostani folyamatokban igencsak vékonyka, mivel szinte kizárólag a nukleáris leszerelésre és az elrabolt japán állampolgárokra fókuszál. A Kim Dzsong Ilt követ? id?szak egyre közeledik.
Mainicsi