Hello, Abe Sinzó vagyok.
Tegnap érkezett japánba Ven Csia-Pao kínai miniszterelnök. Hét év óta ez volt az els? alkalom, hogy Japánt az a megtiszteltetés éri, hogy az els? számú kínai vezet?t láthatja vendégül.
Az els? külpolitikai feladatom miniszterlnökké választásom után az
volt, hogy létrehozzak egy kölcsönösen el?nyös kapcsolatrendszert
Kínával, amely a közös stratégiai érdekeken alapszik. Amikor Pekingbe
repültem szinte azonnal, hogy elfoglaltam a miniszterelnöki széket, a
látogatásomat \”jégtör? útnak\” titulálták. A pekingi megbeszélésekre
alapozó mostani találkozón Ven miniszterelnök kifejezte a kívánságát,
mi szerint szeretne \”jégolvasztó útra\” Japánba látogatni.
Most, hogy az elmúlt öt év alatt a kínai-japán kereskedelem volumene
megduplázódott és nyolcadik éve dönti meg folyamatosan a rekordot, Kína
átvette az els? helyet az USA-tól Japán kereskedelmi partnerei között.
Körülbelül 35,000 japán vállalat lépett a kínai piacra, a japánok kínai
befektetései mintegy tízmillió embernek adnak munkát. A japán-kínai
gazdasági kapcsolatok tehát szilárd alapokon nyugszanak.
A japán-kínai együttm?ködés rendkívül fontos ahhoz, hogy megoldjuk az
Észak-Koreába hurcolt japánok ügyét és a nukleáris rakéták kérdését.
Nincsnek országhatárok a környezetvédelmi problémák esetén. Szomszéd
országokként az a végzetünk, hogy együtt kell megoldanunk a globális
felmelegedés, a savas es?k, a sárga homokfelh?k és a
hulladékfeldolgozás problémáját. Japán és a világ összes országa
számára is hasznosak lesznek azok az új technológiák, melyek
energiatakarékos és környezetbarát módon m?ködnek és amelyeket a
folyamatosan és gyors ütemben növekv? Kínába telepítettünk.
A diplomácia kényes igyekezet, amely során minden érintett állam
érdekére tekintettel kell lennünk. A barátság fontos – ugyanakkor nem
elegend?. Ha ütköznek a nemzeti érdekek, az országok természetes módon
igényt formálnak arra, amire szerintük joguk van. A \”kölcsönösen
hasznos kapcsolat, amely közös stratégiai érdekeken alapszik\” olyan
kapcsolat, amelyben a nemzetek együtt dolgoznak, hogy olyan környezetet
hozzanak létre, amely mindkettejük számára el?nyös. Ez túlmegy a
\”barátságon\”.
Bizonyos vagyok benne, hogy a tény, mi szerint Kína és Japán eddig is
képes volt együttm?ködni számos kérdésben azt jelzi, hogy újabb lépést
tettünk a sokkal konkrétabb kapcsolat irányába. Megállapodtunk többek
között a japán rizs exportjáról, amelyet korábban még soha nem
engedélyeztek.
Idén lesz a 35. évfordulója a kínai-japán kapcsolatok normalizálásának.
E mérföldk?re emlékezve a 2007-es évet a Japán-Kínai Kulturális és
Sportévnek neveztük ki. Jöv?re lesz harminc éve, hogy megkötöttük a két
nép barátságát rögzít? megállapodást. A Pekingi Olimpiát is jöv?re
tartják. További javulásra számíthatunk tehát a japán-kínai kapcsolatok
terén.
Mintegy kétszáz kínai hallgató látogatta meg Japánt tavaly októberben
és maradtak japán családoknál egy csereprogram keretében. Amikor
megkérdeztem ?ket, hogy szeretnék-e kés?bb is meglátogatni Japánt,
kivétel nélkül igennel feleltek. Bátorít a tudat, hogy a
csereprogramokban aktívan részt vesznek a fiatalok.
A tegnap esti vacsorán, amely a Ven miniszterelnökkel folytatott
megbeszélést követte mintegy nyolcvan ember vett részt, akik különféle
módon kapcsolódtak a japán-kínai csereprogramokhoz. Csatlakozott
hozzánk Agnes Chan, Maki Goto és Shinji Tanimura ismert énekes is, akik
Kínában is népszer?ek. Biztos vagyok benne, hogy adalok, amiket együtt
énekeltek – a \”Kaette kita cubame\” (Visszatér? fecske), a \”Bokura ga
ikiru MY ASIA\” (My Asia: a hely, ahol élünk) és a \”Szubaru\” (Fiastyúk)
– mindenki szívét elrabolták a szobában, legyen japán vagy kínai.
Örülök, hogy a tavasz legpompásabb id?szakában üdvözölhettem Ven
miniszterelnököt. A tavasz az az évszak, amikor megjelennek az új
rügyek és kinyílnak a virágok. Mindkét országnak er?feszítéseket kell
tenni, hogy a japán-kínai kapcsolat, ez a gyönyör? virág is kibontsa
szirmait.
2007. április 12.