2006 november 30.
Hello, Abe Sinzó vagyok
December közeledtével már csak egy hónapunk maradt hátra ebb?l az évb?l. Holnaptól már egy hónapnál kevesebb id? marad hátra az évb?l. Az Abe-kabinet keményen dolgozik azon, hogy számos kérdésben minél el?bb eredményt érjen el, nincs id?nk a pihenésre.
Ahogy közeledik a Diéta ülésszaka, egyre hevesebb vitákat tapasztalunk a fontos módosító javaslatokkal kapcsolatban. Eközben a kormányzat a következ? üzleti év költségvetésének el?készítését is befejezi.
A költségvetés képezi nemzeti politikánk financiális támaszát. Az
áprilisban kezd?d? év költségvetését a legnagyobb gonddal állítjuk
össze, mivel ez lesz az els?, amely az Abe-kormány politikáját tükrözi.
Az utóbbi öt évben a kormány folyamatosan csökkentette a kiadásokat,
így egyre nehezebb további megvonható tételeket találni. Ett?l
függetlenül az Abe-kabinet a legkevésbé sem lassítja a szükséges
strukturális reformokat és a költségvetési hiány megszüntetését célzó
lépéseket.
Mivel gazdasági növekedés nélkül nincs fiskális konszolidáció, a
kiadási oldalt úgy csökkentem, hogy a lehet? legkisebb terhet rakom az
adófizet?k vállára. Az új államkötvények kibocsátását a tavalyinál
jóval kisebb mértékben tervezzük, az adófizet?k pénzét nem szórhatjuk
figyelmetlenül. Mindent megteszek azért, hogy a jöv? generációkat ne
sújtsák a mai túlköltekezés terhei.
Véget ért az a korszak, amikor a gazdaságot úgy élénkítettük, hogy
óriási összegeket költöttünk különféle állami projektekre. A kérdés ma
az, hogyan lehet a legjobban kihasználni a japán életer?t és
versenyzési kedvet a helyi magánvállalkozók segítségével ahelyett, hogy
a nemzeti költségvetést használnánk átmeneti fellendítésre.
A 2007-es költségvetés lesz az els? lépés ebbe az irányba, amely
fokozza Japán vitalitását és megteremti a lehet?ségek társadalmát, ahol
mindenki új kihívásokkal találkozhat.
November 26-án költöztem a miniszterelnöki rezidenciára, azóta
gyakorlatilag nem kell naponta a munkába utaznom. Bármikor átmehetek az
irodámba, amikor csak szükség van rá.
A költözés ugyanúgy zajlik, akkor is, ha az ember történetesen
miniszterelnök. Soha nem tudhatjuk, mire lesz szükség egy új otthonban.
Aznap, amikor az új otthonba költöztünk, elmentem vásárolni sampont és
a szokásos, mindennapi dolgokat. Vettem egy dzsekit és néhány szótárat
is. Számos elintéznivalóm volt még aznap, de nagyon élveztem a zsúfolt,
eleven utcákon a sétát és a ritka alkalmat arra, hogy bevásárolhatok.
Mióta ideköltöztünk, minden este óriási dobozok közé érkezem a munka
után. Azt tervezem, hogy amint lehet, id?t szakítok rá, kicsomagolom
?ket, és végre fokozatosan otthont teremtek új lakásunkból.