A laza öregek dicsőségcsarnoka
Máshol töltöttem a telet, és mondhatom, igazán nagyszerű érzés újra visszatérni a szigetre. Ahogy először körbesétálom, jó érzéssel tölt el a hazai komfort érzete: hajlott hátú hölgyek, szaszaki-köteggel a hátukon, ősz halászok a napi fogással és egy idős ember, aki egy horgonyon üldögél. Tipikus nap Siraisi szigeten.
Nézem, ahogy egy idős hölgy a temető felé tart. A szaszaki ágakat
manapság nehéz begyűjteni, az obaacsanok hosszú rudakat használnak a
magasabb fákhoz. Alul már rég eltűntek. Azt hallottam, hogy a zsiráfnak
azért van hosszú nyaka, hogy elérje a felső leveleket. Lehet, hogy a
szigeten a következő generáció már hosszabb nyakkal születik. Lehet,
hogy ezért válnak a japánok egyre magasabbá.
Ahogy elsétálok a kompkikötő előtt, egy ősz hajú, lófarkas férfit látok a biciklijén. „O-kaeri!”, kiáltja.
Annyira apró, hogy ha leszáll a kerékpárról, olyan hatást kelt, mintha
szétszerelne egy telivér lovat. Aláereszkedése során egy pillanatig
olyan képzetem támadt, hogy egyszerűen eltűnik a járdában. Ahogy fürgén
landol mellettem, azt mondja: „attól féltem, hogy örökre hazamentél”.
– Mandzsi-szan, nem mennék haza anélkül, hogy előtte szóltam neked.
Mellesleg ha hazatérnék, magammal vinnélek. – Mandzsi-szan nevet és
ahogy újra összeállítja a telivért, újra átfut a fejemen, hogy simán
elférne a biciklim csomagtartójában. Otthon pedig azonnal kapna
részmunkaidős állást, mint kertitörpe.
Szigetünk igazi gyűjteménye a laza öregeknek. Mandzsi-szan például
különleges fenékrángató technikájáról híres, amit a hagyományos Bon
tánchoz fejlesztett ki, ő aztán tudja, hogyan kell egy ilyen ünnepséget
élővé tenni. Jóbarátja, Kio-csan apró kőlámpások készítésével tölti az
idejét.
Lazaságban még őket is megelőzi Jamakava szan, aki enkát énekel a
tengernek és aki néha előzetes figyelmeztetés nélkül egyszer csak
megjelenik nálam, hogy táncoljon egyet a nappaliban. Egyszer meztelenül
érkezett. Már majdnem száz éves, úgyhogy Jamakava szan nem ugrik át
hozzám többé, de ma is énekel enkát a tengernek és ma is rendszeresen
táncol a tolószékében.
A Laza Négyes utolsó tagja nem kelt akkora figyelmet, mert ő a
szégyellős laza típus. Ő Otafuku szan, akit azért neveznek így, mert
van egy minsukuja (hagyományos japán fogadó), aminek Otafuku a neve,
egy kerek arcú asszony után, aki gyakran szerepel a japán táncokban és
folklórban. Ez a minsuku tulajdonos minden tevékenység során a
háttérben marad – és folyton piros ruhát hord.
Pirosat, minden áldott nap – egyféle sintó Mikulás, ősz hajjal. Amikor
megkérdeztem néhány szigetlakót, miért öltözik állandóan pirosba, csak
a vállukat vonogatták: „mert egy laza öregember”.
Sokat gondolkozom, vajon mitől ilyen tartósak ezek az emberek.
Szárazelem? Annyi energiájuk van, hogy néha csak úgy tudom elképzelni,
hogy esténként egy konnektorral rácsatlakoznak valami töltőállomásra.
Így amikor összefutottam buddhista papunkkal, és megtudtam tőle, hogy
amíg én távol voltam, Otafuku szan elemei teljesen kimerültek, nagyon
meglepődtem:
– De hiszen csak 88 éves volt! – kaptam levegőhöz.
Ő volt az első a Laza Négyesből, aki eltávozott. És tartok tőle, hogy a laza öregek nyomába egyetlen laza fiatal sem lép.
Azt hiszem, hogy megnyugvást ad az a tény, hogy ezen a szigeten nem
távoznak el az emberek teljesen. Mindenki fenn található a temetőben,
és lenn az emberek emlékezetében, ahol mindenki úgy viselkedik, mintha
senki sem halt volna meg. Japánban nem hal meg az ember, csak
elköltözik – a bucudanra. (Bucudan – buddhista házioltár)
Szóval míg a sírod fenn áll a dombon és virágokkal, szaszaki ágakkal
díszítik, az ebédet ugyanúgy felszolgálják neked a bucudanon; a rizst
és a teát reggel, napközben pedig egy kevés oszonaemonóval, vagyis
rágcsálnivalóból vagy friss gyümölcsből álló ajándékkal kedveskednek az
életben maradt családtagok.
Ahogy folytatom a sétát a sziget körül, azon elmélkedve, vajon ki veszi
át a negyedik laza öreg szerepét, egy kiáltást hallok a postás
irányából.
– Gyere ide! – mondja izgatottan. – Friss híreim vannak! Március 31-én
nyugdíjba mentem! Láttad a kunyhót a házam mellett a parton? Egy
diszkó-tükörgömböt szerelek fel benne, hogy mindenki együtt
karaokézhasson és ihasson minden áldott nap! Adok neked egy különleges
tagsági kártyát!
Nevetve, hálásan elfogadom az ajánlatot, immár megbizonyosodva, hogy a Laza Négyes továbbra is működni fog.
Amy Chavez