Elvis sziget
Számos vidéki helyhez hasonlóan Siraisi sziget is szenved a népességcsökkenéstől. Amikor tíz éve idejöttem, még 900-an laktak a szigeten. Ma alig hétszázan. Ez is bizonyítja, hogy bárkinek lehet saját szigete, ha elég türelmesen vár. Hamarosan Amy-szigetre keresztelem. Csak azok léphetnek be, akik ismerik a jelszót, lehet, hogy még be is kell jelentkezniük az érkezés előtt.
Persze a szigetből nem lenne semmi az itt élő emberek nélkül, akik
különleges hellyé varázsolják. Ezért keresi mindenki a módot arra,
hogyan lehetne növelni a populációt errefelé. Született néhány ötlet.
Egyszer hidat terveztek, ami összekötötte volna a mi szigetünket a
főszigettel és öt másikkal a Kaszaoka szigetláncon. A híd a fejlődés és
a gazdasági siker szimbóluma, ő hozza a turistát, a kereskedelmet és a
munkahelyet. Az öt sziget közül egyedül Siraisi lakói ellenezték a
tervet. A beleegyezésük nélkül pedig nem lehetett megépíteni a hidat.
Az itteni emberek értékelik szülőföldjük adottságait és felfogták, hogy
a híd bűnözést, szennyezést és a városi élet más hozzávalóit is magával
hozná ebbe a védett közösségbe.
Egy híd ráadásul tönkretenné a sziget auráját, azt a különleges
atmoszférát, amit az idők során alakított ki a helyi emberek
kapcsolata. Itt nincs vidámpark vagy bevásárlóközpont – mi vagyunk a
szórakozás!
A kérdés tehát inkább az, hogyan lehetne újra életet lehelni a térségbe
úgy, hogy közben megőrizzük a sziget atmoszféráját és a lakosság
létszámát.
A legtöbben a kevés újszülöttet teszik felelőssé a
népességcsökkenésért. Pedig nem velük van a baj, hanem az öregekkel.
Elvégre az idősek halnak meg, ők okozzák a létszámcsökkenést. Szóval
ahelyett, hogy a több gyerekre koncentrálnánk, miért nem foglalkozunk
azzal, hogy megszüntetjük a halált?
Amikor meghal a nagymama és a nagypapa is, az ősi otthon üresen marad.
Manapság gyakorlatilag nulla az esély arra, hogy a gyerekek
visszaköltöznek a szigetre. Amíg a nagyszülők élnek, nemcsak ők
fogyasztanak, hanem a leszármazottak is eljönnek hozzájuk látogatóba,
ebből pedig a helyi fűszeres és vendéglős is profitál.
Ha meg akarjuk állítani a halált, először a kórházhajót kell féken
tartanunk. A kórházhajó párhavonta jön a szigetre és általános
vizsgálatot kínál az elszigetelt lakóknak. De tényleg én vagyok az
egyetlen, aki felfigyelt arra, hogy a hajó minden látogatása után
elvesztünk pár szigetlakót? Mentsük meg a népességet! Állítsuk le azt a
hajót!
Némelyek szerint a bevándorlók jelentenék a megoldást. Talán hallottál
már az Ellis szigetről az Egyesül Államokban. Több mint 12 millió
bevándorló érkezett az országba rajta keresztül 1892 és 1954 között.
Csakhogy mindenki tudja, hogy a bevándorlás nem igazán japán módszer.
Ha már nem lehet Ellis szigetünk, mit szólnál egy Elvis szigethez?
Japán imádja Elvist, számos hasonmás dolgozik errefelé, talán
mindannyiukat idecsalogathatnánk Siraisi szigetre.
Ennyi Elvisszel megalakíthatnánk Graceland mintájára Grace-szigetet.
Mindenki saját villát építene magának, dzsungelszobával, sportpályával.
Az előző miniszterelnök, Koizumi Dzsunicsiro biztos beszállna a
villavásárlók közé.
Az Elvis-hasonmásoknak nem kellene híd, hogy idejussanak, egyszerűen
csak iderepülnének a privát repülőjükkel. Az Elvis-hasonmások imádnak
az emberekkel foglalkozni. Mindenki karaokézhatna és a csípőjét
rángathatná. Hétvégén pedig koncertet adnának a parton.
A legjobb dolog Elvis-szigettel kapcsolatban, hogy soha többé nem
kellene aggódnunk a csökkenő lakosság miatt. Elvégre mindenki tudja,
hogy Elvis halhatatlan.
Amy Chavez