Állati problémák Mijadzsimán

Óh, Mijadzsima! A legtöbbet fotózott hely Japánban. Az a fantasztikus torii kapu a tengeren, a lenyűgöző, cinóber Icukusima szentély, a fenséges Miszen hegy, azok a rohadt szarvasok!

Ha valaki járt már Mijadzsimán, valószínűleg legalább olyan jól
emlékezik a szarvasokra (sika), mint magára a szentélyre vagy a tengeri
torii kapura.
A szarvas valószínűleg a második leggyakrabban fotózott téma a
szigetországban. A szigeten kétezer „vad, de szelíd” szarvas
garázdálkodik, Mijadzsima nyugodtan jelentkezhet a világ legnagyobb,
látogatók által etethető jószággal teli állatkertje címéért.
A mijadzsimai szarvasok annyira híresek, hogy minden ajándékboltban
kapható szarvas-szuvenír. Sajnos a Bambira hajazó kisnövésű szarvasok
még aranyosak is, így aztán nehéz nem beléjük szeretni. Na ekkor lopják ki
még a szemed is. Egyenesen a zsebekre nyomulnak.

Úgy kell a turistának, aki a kompról kilépve széthajtogatja a
mijadzsimai térképet. A közelben ugyanis mindig ólálkodik egy
szarvasbanda. Egyikük a turistához közelít. Figyelem, most következik!
A szarvas eltökéltséget sugározva csendben, de önbizalmat sugározva
egyre közelebb és közelebb kerül az áldozathoz, amíg – zsupsz! Kitépi
az atlaszt a turista kezéből, aki hitetlenkedve bámulja, ahogy az állat
kényelmesen elmajszolja a térképet – egy pillanatra sem szüntetve meg a
köztük lévő szemkontaktust. Elbűvölő, mi? A szarvas ezt követően –
látván, hogy az áldozat még mindig nem mozdul – a zsebek elé irányul.
A Mijadzsimai Turistaszövetség honlapján figyelmezteti a turistákat a
szarvasokra: „A szarvas megeszi a papírt és a ruházatot is. Kérem,
ügyeljen a közelgő szarvasokra.”
Ezt követően nyomtatott betűkkel a következő szöveg jön: „A JR
VONATJEGYEKET NEM CSERÉLJÜK BE!” Arra következtetek, hogy a JR
vonatjegyek képezik a helyi állatpopuláció egyik fő táplálékát. Lehet,
hogy a szarvasokat a vasúttársaság alkalmazza? Honnét is tudhatnánk?
Mivel a szarvasok a ruhát is megeszik, lehet, hogy csak lerágták
magukról a vasutas uniformist. És ha már a ruhaevésnél tartunk, a
honlap egy árva szót sem ejt arról, hogy vajon becserélik-e vadonatúj
Armani öltönyödet, ha éppenséggel úgy dönt az egyik agancsos, hogy
elfogyasztja rólad.
Nem meglepő, hogy Mijadzsimán nem gyűjtik szelektíven a hulladékot. Minden egy helyre megy – a szarvasok gyomrába.
Azt írtam, hogy minden – és csakugyan. Az éghető és nem éghető szemét
(moeru gomi ill. moenai gomi), a konyhai hulladék, az emészthető és az
emészthetetlen egyaránt. Sok látogató műanyag zacskókkal eteti őket,
csak hogy megbizonyosodjanak róla: valóban megeszi az állat. Szegény
szarvasok. Gomi sika nai diétára vannak fogva.
De mit is tehetnénk? Ezek a szarvasok sinrokuk, azaz isteni hírnökök. Az ő üzenetük láthatóan a szemét. És a JR vonatjegyek.

A Mijadzsimai Turistaszövetség honlapja kísérletet tesz arra, hogy
tudományos ismereteket osszon meg a nagyközönséggel: „A szarvas gyomra
a szarvasmarháéhoz hasonlóan négy részlegből áll.”
Nahát, így már érthető, hogy ennyire éhesek – naponta meg kell
tölteniük egy négyszobás apartmant! Vagy csak arra gondoltak, hogy a
szarvas rendelkezik azon képességgel, hogy az elfogyasztott szemetet
külön gyomorrészekbe szeparálja? Külön gyomra van az égethető, a nem
égethető, az emészthető és a nem emészthető hulladékhoz?
Mivel a honlap megemlíti, hogy a faleveleket nehezen emésztik az
állatok, külön elgondolkodtató, vajon hogyan képesek megemészteni a
nejlonzacskókat, a söröscimkéket és a cukorkás papírokat.
A turisták viselkedése sokkolt csak igazán. Mit tanítunk ma a
szarvasoknak? Hogy gyorséttermi kaják csomagolópapírján és nejlontáskán
is meg lehet élni? És hol vannak ilyenkor a hatóságok?
Számos figyelmeztető tábla található a környéken, amely felhívja a
figyelmet az agancsos példányok veszélyeire (talán dühös üzeneteket
hoznak az istenektől?), de egyetlen jelzés sem szól a szarvasoknak,
hogy kerüljék a látogatókat. Minél több időt töltöttem Mijadzsimán,
annál jobban hiányoltam az állatokat figyelmeztető „veszélyes turisták”
táblákat. A torii kapu előtt egy fotós azzal keresett pénzt, hogy
lefotózta egy beidomított szarvassal pózoló turistákat.
Később találkoztam egy külföldi turistával, aki elmondta, hogy látott
egy szarvast, aminek az oldalából egy nyugtató injekció lógott. Néhány
órával korábban magam is láttam egy szarvast, ami egy hegyi patakba
szorult. A jéghideg vízben feküdt reszketve, képtelen volt kimenekülni.
Agancsának csonkjai véresek voltak, úgy tűnt, nemrég vágták le.
Bementem a patakba és kimentettem a szarvast. Néhány percig a parton
feküdt, aztán végül nagy nehezen lábra állt és nyugodtan elsétált.
Hiszem, hogy a mijadzsimai szarvasok valóban az istenek hírnökei. Csak
nem figyelünk oda az üzenetre.

Amy Chavez