Csendes füstölgés

A cikk a Szaku Magazin 2006. júniusi számából származik. A Szaku alapítója, Horváth Péter is azt tervezte, hogy idővel a honlapon közzéteszi a 2002 és 2006 között kéthavonta megjelent magazin tartalmát, ám korai halála megakadályozta ebben. Akik olvasták a Szaku Magazint, tudják, hogy érdekes és időtálló cikkeket tartalmazott minden rész, így mi is szeretnénk ezeket megosztani Veletek.

Füstölő-történelem
A füstölőt buddhista szerzetesek hozták Japánba a hatodik században, eleinte elsősorban megtisztulási rituálékon használták. A nemesi udvarokban kétszáz évvel később, a Heian-korban (710-1185) népszerű játékok kellékévé vált.
A XIV. században a szamurájok között elterjedt egy szokás: sisakjukat és páncélzatukat füstölővel illatosították, mivel úgy tartották, hogy ezek egyfajta legyőzhetetlen aurát kölcsönöznek viselőjüknek. Később, a Muromacsi-korban már a felsőbb és középső néprétegek körében is egyre általánosabbá vált a füstölő használata. Ma már a sintó és buddhista szertartások elengedhetetlen tartozéka a környezet rituális megtisztítása céljából. Erre példa a szonae-kónak nevezett szertartás, mely során Buddhának ajánlanak fel a hívek füstölőt.
A Szengoku dzsidai (Hadakozó fejedelmek kora, 1490-1573) kikövetelte a minél egyszerűbb, praktikusabb füstölők megjelenését. A kínai Ming-dinasztia idején jutott el a füstölőrudak készítésének technikája Japánba. A rudak megjelenésével immár a köznép számára is könnyen hozzáférhetővé vált a különleges illatok élvezete. Az első időkben egyszerű, hengeres alakúra sodort rudacskákat készítettek, népszerűsége akkor tetőzött, amikor Szakai város (ma Oszaka déli részén) virágzó kikötője a legnagyobb kereskedelmet bonyolította Kínával és a spanyol, valamit portugál kereskedőkkel.
folytatjuk