Edzőtábori övvizsga, övvizsga-edzőtábor, vagy ahogy akarjátok…
Egy miniszövetségnek (márpedig a Magyar Shidokan Karate és Thai Box Szövetségnél minibbet keresve sem találsz kis hazánkban) két útja van az övvizsgák terén. Az egyik: szórd az öveket, vizsgázni nemhogy jog, de kötelesség. Az övek könnyen jönnek, ergo a karatésok is, nő a létszám. A másik kissé nehezebb. A vizsgák ritkák, azokon részt venni is csak akkor lehet, ha a vizsgázó széttépte magát edzéseken, és persze a teremből is sírva megy ki. Nagy létszám így soha nem lesz (pláne manapság), de így senki derekát nem égeti az új öv, és talán még a színvonal is biztosított. Lehet választani…
Sensei Gódor László és sensei Szalai Gergely, az MSKTSZ vezetői mindenesetre a második megoldást részesítik előnyben. A hétvégén megtartott edzőtáborba az összes vizsgázó jelentkezett, így adta magát a megoldás: nincs konkrét vizsgaidőpont, minden edzésen értékelik a próbálkozókat, és az összteljesítmény dönt. A mintegy tucatnyi szerencsétlen a többi edzőtáborozóval együtt dolgozta le a harmadfél napot. Technikai edzés, erőfejlesztő, állóképességi edzés, egy jó szermunka-edzés, és… nem, nem a kata jött. Ötletes mestereink szombat estére tették a vizsgaküzdelmeket, mondván, aki másnap ripityára verve is be tudja mutatni a katákat, annak nincs gond a tudásával. Azért nem voltak szadisták, kesztyűzni barna övre sem kellett, beérték a csupasz kezes küzdelemmel. Persze itt is volt kis csavar, remek érzés, amikor a vizsgázó üt-rúg egy menetben, aztán kis földharc, majd megint állóharc. Másnap reggel elmaradt a futóedzés, a maradék energiát a katába kellett fektetni. Meg is lett az eredmény, majdnem mindenki megfelelt, és az eredményhirdetésnél látszott igazán mestereink pedagógiai munkája. Aki elnyalt, nem vágott pofákat, csupán annyi volt a kommentár: legközelebb még keményebben dolgozom. Kiemelni egy embert szeretnék: Bagdi Tibor 1. kyu-ra vizsgázott, olyan teljesítménnyel, amely sok danost szégyenben hagyna. Különösen a küzdelemben tett ki magáért. A bunyót nem egyszerűen állóképességi feladatként kezelte, okosan, taktikusan, alibizés nélkül dolgozott. Remek volt, Tibi, jövőre remélem, a danvizsgán is…
Ennyi jutott az idei első edzőtáborra, meg rengeteg nevetés, poén, jó hangulat. Soha rosszabb évkezdést. Ha valaki esetleg felhördülne, milyen alapon gyártok itt ingyenreklámot magunknak, annak elismerem igazát, és csak egy mentségem van. Senkinek nincs megtiltva, és a honlapot, magazint telefirkálni nem néhányunk kiváltsága. Higgyétek el, minden eseményről szívesen tudósítunk, elég örömmel, olvasmányosan megírnotok, és az sem baj, ha pár pofás fényképpel is megfejelitek. Várjuk a beszámolókat!