Most már tudom…
Nem tudom ki volt Tóni bácsi,
Aikidoról volt szó, kellett, ott volt, segített…
Nem tudom családja hogy szerette,
hétköznapokban hogy élt,
de azt tudom, hogy felnevelt pár gyereket,
Aikidoról volt szó, kellett, ott volt, segített…
Hívtam telefonon, később visszahívott,
-Bocs, nem hallottam, dolgoztam, autót szerelek,
Aikidoról volt szó, kellett, ott volt, segített…
Aztán megbetegedett, de nagyon
egyik napról a másikra,
Nem érdemelte meg.
Aikidoról volt szó, kellett, ott volt, segített…
Nehéz kenyér, munka család, viszályok,
Ő klubokat vezetett, lement vidékre és segített,
Gyermekeit aikidora nevelte,
Mi is az?
Szeretet, tisztelet, tolerancia mindenek felett,
Aikidoról volt szó, kellett, ott volt, segített…
Fenn volt a tatamin amikor nem szabadott volna,
a fájdalom ott volt az arcán,
de ő magyarázott, segített,
és világtalant szeretet útjára vezetett,
Aikidoról volt szó, kellett, ott volt, segített…
Most már tudom ki volt Verebics Antal – Tóni bácsi
Egy ember ki szeretett,
és át tudta adni azt,
A szeretet harcosa ott állt mellettem, és én mellette,
Teste elfáradt, de a lelke ott lesz velünk, mindig segíteni fog ha kell
Tóni bácsi Isten emeljen magához
Nyugodj békében.
Tisztelettel:
Várszegi Rudolf, a Magyar Aikido-Kultúra Szakszövetség elnöke
Kalmár Árpád, a Magyarországi Harci Művészetek Össz-Szövetségének elnöke,
ÉS a MHMÖSZ vezetősége