Interjú Balogh Gabriellával
Balogh Gabriella képző-és iparművésszel, az urushi-technika magyarországi képviselőjével készítettünk interjút.
- Hogyan került Japánba és mi inspirálja, hogy ilyen gyakran visszatérjen e távoli országba?
– 1991-ben fejeztem be bőrtervező művészként a mesterkurzust a Magyar Iparművészeti Egyetemen. Mindig is érdekelt a „kelet”, így amikor lehetőségem nyílt arra, hogy Japánba utazzak, mindenképpen valami nagyon speciális helyi technikát szerettem volna elsajátítani. Meg is találtam a „legjellemzőbbet”, így tanulmányaim elmélyítéséhez már 13 éve járok vissza csodálatos idős mesteremhez Tokióba, hogy visszatérve honfitársaimmal is megoszthassam a „Kelet Titkainak” egy szeletkéjét.
- Mitől különleges és mit jelent a japánok számára az Ön által tanulmányozott díszítőfestő technika és milyen régóta alkalmazzák azt a Távol-Keleten?
– A kiválasztott festő-technika valóban sajátos, ui. az alapanyagául szolgáló nedv egy, csak a Távol-Keleten élő fa gyantájának felhasználásával készíthető el. Ezért lehetett az ezzel kapcsolatos összes eljárás privilégiuma az ott élő embereknek egészen napjainkig. 9000 éve (!a nullákat nem rontottam el!) használják e fantasztikusan ellenálló gyantafajtát, amely pár réteg alkalmazásánál a tárgy védelméhez, sok réteg felvitelekor megdöbbentően finom grafikai és kisplasztikai díszítésmódokhoz szolgál alapanyagul. Sav-, lúg- és hőálló (pl.: nyom nélkül elolthatunk egy cigicsikket felszínén). Végül meg kell említeni a sós vízzel szemben tanúsított ellenállását is. (A Bécsi Világkiálitásról hazatérő hajószállítmány elsüllyedt a Yokohama-öbölben, s csupán évekkel később tudták felszínre emelni maradványait. A legnagyobb csodálkozást az okozta, hogy csak a lakkművek „úszták meg” sértetlenül a balesetet, méghozzá olyannyira, hogy ezek a tárgyak képezik ma is a Tokiói Nemzeti Múzeum Lakktárgy Gyűjteményének gerincét.)
Ebből is következtethetünk minőségére. Épületek, bútorok egyszerű bevonásától a különleges ékszerekig minden műfajban szinte „hightech” színvonalat tesz lehetővé alkalmazása. Sokoldalúsága miatt nem csak a múltat idéző múzeumokban találkozhatunk mesterművekkel, hanem a mai modern japáni háztartás sem képzelhető el jelenlétük nélkül.
Hasznos lenne európai otthonainkban is jelenléte.
- Mi is ez az anyag tulajdonképpen? Honnan nyerik az alapanyagot és milyen fő alkalmazási területek ill.technikák léteznek?
– Ez a festék a hazánkban is honos „ecetfa” távoli rokonának gyantája. Ugyanúgy csapolják, mint a gumit. Egy 11 éves fa a nyári begyűjtés idején csak pár száz gramm nedvet adva a 3-4 hónapos szezon végére el is pusztul. Azonban sosem láthatunk „haldokló erdőt”, hiszen a facsemetéket „cirkuláltatva” mindig újraültetik idősebb testvéreik árnyékában, így biztosítva a terület viszonylag folyamatos kihasználtságát. A keleti lakktárgyak alapanyagául szolgáló nedv megbecsültségére utal, hogy évszázadokon keresztül ezzel adóztatták a japánokat. Az előbbiekben említett kémiai tulajdonságai mellett kis fajsúlya is említésre méltó. Továbbá az alapanyag áttetsző mivolta 2 fontos eljárást is lehetővé tesz:
A kifejt lakkgyantához bármilyen pigment keverhető, mely minimális színváltoztatással jár csupán, ezzel biztosítva a díszítendő felület (templomfal, szobabútor, szobrok stb.) élénk színeit a Nap fényének, az időjárásnak és egyéb használatnak fittyet hányva…,
ill. a „szendvics szerkezet” építésekor a különböző rétegek közé szórt leheletfinom arany-, ezüst-, gyöngyházporokkal való hologramszerű grafikai eljárások alkalmazását, amelyeket felületük nemesfém hatása miatt ARANYLAKK technikának neveznek. Ilyen precíz díszítésekkel készült ősi japán tárgyak láthatóak a budapesti Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumban 2006. októberéig.
- Akkor ott valóban ízelítőt kaphatunk arról, hogy milyen funkciókra is használták ezeket a felületeket, ill. milyen tárgycsoportokon alkalmazták előszeretettel. De vajon e bevonatkülönlegességet napjainkban is ugyanúgy értékelik és felhasználják?
– A keleti lakk-gyanta több ezer éven keresztül védte és díszítette a távol-keleti épületeket, szobabelsőket, edényeket, ékszereket, szamuráj fegyvereket, így az igazán tipikus japán környezet és tárgykultúra ma sem képzelhető el nélküle. Olyannyira igaz ez, hogy komoly intézetek vannak e gyanta összetételének és mesterséges reprodukciójának kutatására kijelölve, de több évtizedes munka után sem voltak képesek olyan utánzatot kifejleszteni, amely e természetes alapanyag tulajdonságait komplexen tartalmazta volna. Ezek után érthető, hogy most, a XXI. század elején is Japán termeli és használja a világon a legtöbb lakkot.
- Úgy hallottam, a jó minőség eléréséhez igen aprólékos hosszú eljárásokat kell alkalmazni. Időigényességük nem okoz problémát a mai rohanó világban? Milyen alapra kerülnek e nem mindennapi díszítőanyagok?
– Az egyszerűen bemázolt használati tárgyak készítőiből, s a több száz rétegben felvitt aprólékos, finom aranyos felületeket alkalmazó mesterekből sokféle stílus képviselőiként különböző iskolák alakultak az évszázadok során. A gazdag arisztokratáknak, vagy a császári udvar számára dolgozó mesterek rendkívüli megbecsülésnek örvendtek. A mai művészeti egyetemeken is az ő mintáik után másolnak a diákok, így a motívumok és az eljárásokhoz szükséges eszközök még sokáig fent fognak maradni ebben az országban, ahol az ősök emlékének tisztelete így a ma születő munkákon keresztül is öröklődik. A diákok a hagyományos eljárások minden mozzanatát megismétlik akár több éven keresztül készítve egy-egy tárgyat, hogy a hasonlóság garantált legyen. A másolás követelte alázat lelkileg is és technikailag is felkészíti őket későbbi saját pályájukra. Ma is ugyanazokat az alapokat használják, mint elődeik, így a fát, bambuszt, a bőrt, a kerámiát, csontot, szarut, követ, üveget, különböző fémeket stb. Ez utóbbit nem csak a lakkrétegek hordozóiként , hanem a nemes arany-, ezüst-, sőt a kagyló finom porát a különböző rétegek közé szórva 3 dimenziós, hologram-hatású képek kialakításához is felhasználják.
- Ön mely eljárásokat alkalmazza itthoni műhelyében?
– Én is hasonló iskolában, a Tokiói Művészeti Akadémián voltam kutatóhallgató, ill. folyamatosan visszautazva idős mesterem (87 éves) műhelyében egészítem ki tanulmányaimat, melyek az előbb emlitett minden diákra érvényes szabályok által elsősorban a régi mesterek munkáinak másolásából áll. Hazatérve Magyarországra megpróbálom tapasztalataimat ötvözni saját ízlésemmel. Apró ARANYLAKK ékszerektől a színes bevonatú bútorokig mindent szeretnék meghonosítani, mivel egyik Japánból származó alapanyag beszerzése sem jel
ent gondot ma már…
- Hogyan viszonyuljunk itthon ezekhez a tárgyakhoz, nemes anyagokhoz? Mit meríthetünk belőlük?
– Sokan elvárják tárgyaiktól, hogy szívósságukkal több generációt is kiszolgáljanak…
Sokan kedvelik az egyszerű „minimalista” eleganciát és könnyedséget …
Sokan szeretik a Távol-Kelet hangulatát megjelenítő díszítményeket…
Sokan szeretik modern lakóterükben, öltözékükön ötvözni az ősi kultúrák szimbólumait… (főleg az egyre terjedő Feng Shui előirásainak megfelelően…)
Sokan igénylik közvetlen környezetükben a természetes alapanyagból készült tárgyakat, főleg ha az testükhöz ér…
Nos, az általam felhasznált japán eljárásokkal készült alkotások mindegyike mindezt lehetővé teszi és ötvözi, így már megjelenésükkel sugározzák mindezt! Remélem kiváncsivá tettem Önt is és eljön vetitessel egybekötött előadásaimra, ill. meglátogatja műhelyemet!
MEGHÍVÓ
Örömmel értesítek minden érdeklődőt, hogy 2006. január 7-én du. 3 órakor előadásom lesz a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumban (Bp. VI., Andrássy út 103), a májusban megnyílt MAKI-E kiállítás részprogramjaként. Erről az érdekes elnevezésű eljárásról, azaz a tárlaton látható japán aranyporszórásos díszítéssel készült, többszáz éves, eredeti japán tárgyak elkészítésének technikáiról fogok vetítéses előadást tartani, sőt, ha az időből futja, egy szamuráj-kardtok készítésének bizonyos fázisain keresztül egy kis technikai bemutatóra is sor kerül, ahol a szerszámokat használat közben lehet látni…
Abban a reményben szerveződött ez az előadás, hogy segítségével jobban érthetővé váljon, milyen alapanyagokkal, szerszámokkal és módon alakították ki a japán mesterek ezeket a mesésen csillogó felületeket. Fény derül a jelenlévők számára arra is, hogyan imitálták az aranylemez-cizellálásnak tűnő, de valójában fa alapra finom festéssel felvitt, majd aranyporral hintett „domborműveket” a parányi, finom ékszereken és fegyvereken és egyéb használati tárgyakon. Reméljük, hogy így, az elkészítési procedúra ismeretében a több mint 200 eredeti japán tárgy szemlélése még nagyobb élvezetet nyújt az érdeklődőknek!
Mindenkit szeretettel várunk! Ha van a keleti filozófiát, harcművészeteket, kalligráfiát vagy bármilyen kézművességet kedvelő ismerősöd, őt is magaddal hozhatod, garantáljuk, hogy nagyon különleges dolgokról fogtok hallani…
(Az előadás a múzeumi belépőjeggyel látogatható.)
Üdvözlettel: