Abe Sinzó miniszterelnök hírlevele – Song for Megumi

2007 február 22.

Hello, Abe Sinzo vagyok.

Ismerik a Peter, Paul és Mary nev? amerikai countryzenészeket? ?k énekelték el?ször a Paff, a b?vös sárkányt, és a Where Have All the Flowers Gone cím? dalt a hatvanas években. Közép- és f?iskolás koromban túlságosan is gyakran hallgattam a dalaikat, bár lehet, hogy ma már sem a nevük, sem a számok címe nem jelent semmi az olvasónak.
Február 20-án találkoztam Noel Paul Stookey-val, a csapat egyik tagjával. Mr. Stookey nemrég írt egy dalt „Song for Megumi” címmel. A szám Jokota Megumi asszonyról szól, akik Észak-Koreába raboltak.
Mr. Stookey-t sokkolta a hír, hogy egy 13 éves fiatal lányt elraboltak. Megindította, ahogy szülei éveken át küzdöttek azért, hogy visszakapják a lányukat, ezért írt róla egy dalt. Ha jól tudom, a lemez eladásából származó bevételeket a szül?k – Jokota ús és felesége – megsegítésére fordítják.
Aznap csatlakoztam a Jokota házaspárhoz és együtt hallgattuk Mr. Stookey el?adását. Ahogy a csendes, akusztikus gitáron el?adott számot hallgattam – gyengéd énekhang, olyan, amilyen hangon az ember egy fiatal kislányhoz beszélne – egy boldog, családjával együtt él? ifjú hölgy képe rémlett fel el?ttem. Úgy képzelem, Jokota úrnak és nejének a dal segítségével sikerült feleleveníteni lányuk hangját és emlékét.
A zene néha mélyebb nyomot hagy az ember szívében, mint a szavak. Milyen ijedt és magányos lehetett a 13 éves lány, elszakítva a szüleit?l. Milyen mély és nagy emocionális félelem ülhet a szül?kön, akik drága gyermekét elrabolták. Szeretném, ha ez az ügy további késlekedés nélkül lezárulhatna és a Jokota házaspár újra egybekelhetne a gyerekével. A gyönyör? zenébe csomagolva ezek az érzések tolultak fel bennem és megfájdították a szívem.
Valóban csodálatos és szívhez szóló, ahogy a tengeren túl él? embereknek felkelti az érdekl?dését az elrabolt japánok ügye és világszerte csatlakoznak hozzánk. Az USA elnökhelyettese, Dick Cheney, akivel tegnap éjjel találkoztam egyértelm?en jelezte, hogy az Egyesül Államok támogatja Japán álláspontját az elrabolt polgárai ügyében.
A különböz? emberek háttértámogatásával a nemzetközi közösséggel együtt továbbra is a legnagyobb er?feszítéssel igyekszem lezárni az emberrablások ügyét, kerüljön, amibe kerül, hogy visszaállítsam a regionális békét és stabilitást.
A múlt hét végén a „Szilva misszió” tagjai látogattak meg a kjúsúi Dazaifú Tenmangú szentélyb?l.
Két apró virágzó szilvafát kaptam, gyönyör? piros és fehér szirmokkal. Olyan megnyugtató érzés beszívni a szilvavirág illatát. Az id? tiszta, napos volt, a fényes napsugarak besütöttek az irodámba, nekem pedig Hattori Ranszecu költ? szavai jutottak az eszembe: „Egy szilvavirág, Egy sziromnyi melegség”.
Van egy mondásunk: „a szilva virágzása megel?z száz másik virágot”. A szilva bimbói még a téli hidegben kezdenek kinyílni, és mire a cseresznyevirág is kinyílik, elérkezik a tavasz. Az új pénzügyi év akkor kezd?dik, amikor megérkezik a tavasz. A szilvafák virágzásával együtt indul a költségvetési vita. Készen állok a heves vitákra is, amelyek közvetlenül hatással lesznek az emberek mindennapjaira. Remélem, hogy a lehet? leggyorsabban sikerül lezárnunk a vitákat.