Abe Sinzó miniszterelnök hírlevele – A nélkülöz? régiók támogatása
Hello, Abe Sinzó vagyok.
Szeretném felajánlani leg?szintébb imádságom azért az asszonyért, aki a Noto félszigeten bekövetkezett földrengés áldozata lett. Szeretnék szívb?l jöv? együttérzésemnek is hangot adni azokért, akik a katasztrófa következtében még ma is hiányt szenvednek valamiben.
Aggaszt, hogy ilyen sok ember szenved álmatlan éjszakákon az evakuációs központokban, az utórengésekt?l való félelmükben.
A kormány teljes támogatást nyújt nekik ivóvíz, élelem, takarók és más anyagok formájában, és továbbra is megteszünk mindent, hogy ezek az emberek a lehet? leghamarabb visszatérhessenek a békés mindennapokhoz.
Március 24-én meglátogattam Takamacu és Okajama városát.
A Marugamemacsi egy bevásárlónegyed, amely Takamacu város négyszáz éves történelme során mindvégig a település élettel teli központjaként m?ködött. A buborékgazdaság éveiben a negyedet is komolyan érintette: az egekbe szök? ingatlanárak miatt a helyben lakók száma egy id?ben száz f? alá zsugorodott. A közösség azonban összefogott és együtt alapítottak egy céget, amely az egész bevásárlónegyedet irányítja. A vállalat olyan közösséget hirdet, ami vonzza az embereket, ahol a lakosok úgy érzik, itt akarnak élni. Ennek szép példája a nemrég megnyílt gyerekmeg?rz? központ.
Sikerült megállnom egy japán édességeket áruló boltnál a Marugamemacsi bevásárlónegyedben és megkóstolhattam a karaimo-kin nev?, édesburgonyából készült süteményt. Csodálatos volt. Hallom, hogy a boltba Japán minden sarkából érkeznek a megrendelések az internetnek hála. Kétség nem fér hozzá, a régiónak megvan a maga vonzereje.
Okajamában az emberek aktívan építik ki saját biztonságos közösségüket. Önkéntesek dolgoznak a b?nmegel?zésen utcai jár?rként dolgozva vagy graffitiket eltávolítva. Elmondták, hogy ma 600 polgár?r-csoport tevékenykedik Okajama prefektúrában.
Egy tucat emberb?l álló csoportnak segítettem megtisztítani egy teljesen összefirkált falat. Sikálás alatt azon dongolkodtam: vajon ki képes ilyen óriási graffitit rajzolni, és f?leg mikor? Megtanultam, hogy ha egy csoporttal dolgozom ugyanazért a célért, akkor még a fárasztó munka is lehet szórakozás.
Egy önkéntes egyetemista lány azt mondta nekem: „Úgy t?nik, ahogy megtisztítunk egyet, rögtön egy másikat rajzolnak. Amikor takarítok, igyekszem magamra vonni a figyelmet, így fejezem ki az álláspontom.”
Inspiráló, hogy ezek a fiatalok érdekl?dést mutatnak saját közösségük iránt és részt vesznek ilyen tevékenységekben. Ha a jöv?ben eszedbe jut, hogy össze kellene firkálni egy falat, azt javaslom, hogy inkább segíts megtisztítani ?ket.
A 2007-es üzleti év költségvetését március 26-án elfogadta a Diéta, nagyjából két hónappal azután, hogy megkezd?dött a róla szóló parlamenti vita. Megkönnyebbültem, hogy még azel?tt fogadták el a képvisel?k, hogy Tokióban virágozni kezdtek a cseresznyefák. Zökken?mentesen indíthatjuk az új fiskális évet.
A parlamenti ülésszak a feléhez ért. A legmagasabb elvárásokhoz tartom magam továbbra is és mindent megteszek a fontos javaslatok elfogadtatásáért. Ezek között lesz az oktatás újjáépítése, a régiók felélesztése és a munkaügyi törvény módosítása, amelyben javítani fogjuk a részmunkaid?s munkavállalók helyzetét és emeljük a minimálbért.
Március 28-án Vakata Koicsi és Nogucsi Szoicsi ?rhajósokkal találkoztam.
Japán részt vesz a nemzetközi ?rállomás (ISS) programjában az USA-val, Európával, Kanadával és Oroszországgal együtt. Az ISS-t az ?rben szerelik össze lépésr?l lépésre, olyan komponensekb?l, melyeket több ?rhajó juttat a helyszínre. Az állomást a tervek szerint 2010-re fejezik be. A japán kutatómodul, a „Kibó” (jelentése: remény) jöv?re készül el, és egy japán asztronauta is részt vesz majd egy hosszú ideig tartó expedícióban. Vakata és Nogucsi urak erre a küldetésre készülnek fel.
Milyen érzés a gravitációmentes ?rben lenni? Nogucsi úr megjegyzése mély benyomást tett rám: „Amikor kinyitottam az ?rállomás ajtaját, pont magam alatt láttam a Földet. Csak a semmit láttam magam körül, háromszáz kilométeres körzetben. Félelem fogott el, mintha egy végtelen mély szakadékba zuhannék abban a pillanatban, hogy elengedem az ajtót.”
Mindkét ?rhajós megosztotta velem er?s szenvedélyét a rájuk váró nagy kihívások iránt. ?szintén remélem, hogy sikeres lesz az ?rsiklóval tett utazásuk, amely egyben reménnyel töltheti el a világon él? japánokat.
2007 március 29.
Szeretném felajánlani leg?szintébb imádságom azért az asszonyért, aki a Noto félszigeten bekövetkezett földrengés áldozata lett. Szeretnék szívb?l jöv? együttérzésemnek is hangot adni azokért, akik a katasztrófa következtében még ma is hiányt szenvednek valamiben.
Aggaszt, hogy ilyen sok ember szenved álmatlan éjszakákon az evakuációs központokban, az utórengésekt?l való félelmükben.
A kormány teljes támogatást nyújt nekik ivóvíz, élelem, takarók és más anyagok formájában, és továbbra is megteszünk mindent, hogy ezek az emberek a lehet? leghamarabb visszatérhessenek a békés mindennapokhoz.
Március 24-én meglátogattam Takamacu és Okajama városát.
A Marugamemacsi egy bevásárlónegyed, amely Takamacu város négyszáz éves történelme során mindvégig a település élettel teli központjaként m?ködött. A buborékgazdaság éveiben a negyedet is komolyan érintette: az egekbe szök? ingatlanárak miatt a helyben lakók száma egy id?ben száz f? alá zsugorodott. A közösség azonban összefogott és együtt alapítottak egy céget, amely az egész bevásárlónegyedet irányítja. A vállalat olyan közösséget hirdet, ami vonzza az embereket, ahol a lakosok úgy érzik, itt akarnak élni. Ennek szép példája a nemrég megnyílt gyerekmeg?rz? központ.
Sikerült megállnom egy japán édességeket áruló boltnál a Marugamemacsi bevásárlónegyedben és megkóstolhattam a karaimo-kin nev?, édesburgonyából készült süteményt. Csodálatos volt. Hallom, hogy a boltba Japán minden sarkából érkeznek a megrendelések az internetnek hála. Kétség nem fér hozzá, a régiónak megvan a maga vonzereje.
Okajamában az emberek aktívan építik ki saját biztonságos közösségüket. Önkéntesek dolgoznak a b?nmegel?zésen utcai jár?rként dolgozva vagy graffitiket eltávolítva. Elmondták, hogy ma 600 polgár?r-csoport tevékenykedik Okajama prefektúrában.
Egy tucat emberb?l álló csoportnak segítettem megtisztítani egy teljesen összefirkált falat. Sikálás alatt azon dongolkodtam: vajon ki képes ilyen óriási graffitit rajzolni, és f?leg mikor? Megtanultam, hogy ha egy csoporttal dolgozom ugyanazért a célért, akkor még a fárasztó munka is lehet szórakozás.
Egy önkéntes egyetemista lány azt mondta nekem: „Úgy t?nik, ahogy megtisztítunk egyet, rögtön egy másikat rajzolnak. Amikor takarítok, igyekszem magamra vonni a figyelmet, így fejezem ki az álláspontom.”
Inspiráló, hogy ezek a fiatalok érdekl?dést mutatnak saját közösségük iránt és részt vesznek ilyen tevékenységekben. Ha a jöv?ben eszedbe jut, hogy össze kellene firkálni egy falat, azt javaslom, hogy inkább segíts megtisztítani ?ket.
A 2007-es üzleti év költségvetését március 26-án elfogadta a Diéta, nagyjából két hónappal azután, hogy megkezd?dött a róla szóló parlamenti vita. Megkönnyebbültem, hogy még azel?tt fogadták el a képvisel?k, hogy Tokióban virágozni kezdtek a cseresznyefák. Zökken?mentesen indíthatjuk az új fiskális évet.
A parlamenti ülésszak a feléhez ért. A legmagasabb elvárásokhoz tartom magam továbbra is és mindent megteszek a fontos javaslatok elfogadtatásáért. Ezek között lesz az oktatás újjáépítése, a régiók felélesztése és a munkaügyi törvény módosítása, amelyben javítani fogjuk a részmunkaid?s munkavállalók helyzetét és emeljük a minimálbért.
Március 28-án Vakata Koicsi és Nogucsi Szoicsi ?rhajósokkal találkoztam.
Japán részt vesz a nemzetközi ?rállomás (ISS) programjában az USA-val, Európával, Kanadával és Oroszországgal együtt. Az ISS-t az ?rben szerelik össze lépésr?l lépésre, olyan komponensekb?l, melyeket több ?rhajó juttat a helyszínre. Az állomást a tervek szerint 2010-re fejezik be. A japán kutatómodul, a „Kibó” (jelentése: remény) jöv?re készül el, és egy japán asztronauta is részt vesz majd egy hosszú ideig tartó expedícióban. Vakata és Nogucsi urak erre a küldetésre készülnek fel.
Milyen érzés a gravitációmentes ?rben lenni? Nogucsi úr megjegyzése mély benyomást tett rám: „Amikor kinyitottam az ?rállomás ajtaját, pont magam alatt láttam a Földet. Csak a semmit láttam magam körül, háromszáz kilométeres körzetben. Félelem fogott el, mintha egy végtelen mély szakadékba zuhannék abban a pillanatban, hogy elengedem az ajtót.”
Mindkét ?rhajós megosztotta velem er?s szenvedélyét a rájuk váró nagy kihívások iránt. ?szintén remélem, hogy sikeres lesz az ?rsiklóval tett utazásuk, amely egyben reménnyel töltheti el a világon él? japánokat.
2007 március 29.