A majmok tájszólásban beszélnek – állítják a kutatók
Akárcsak emberi rokonaik, a majmok is eltérő nyelven kommunikálnak az egyes régiókban – a Japánban élő majmok saját dialektust fejlesztettek ki, derül ki egy kutatócsoport jelentéséből.
Ez a felfedezés segíthet az emberi nyelv kialakulásának megértésében. A majom-dialektusok az eltérő hangmagasságú üvöltésekben jelentkezik – állítják a Kiotói Egyetem inujamai kutatóintézetének munkatársai.
1990 és 2000 között a kutatók a yakunihonzaru két csoportját figyelték meg Jakusima szigetén, Kagosima prefektúrában.
Az egyik csoportban 23 nőstény majom él Jakusimán. A másik, 30 nőstény alkotta csapat az Ohirajama nevű hegyen él Aicsi prefektúrában.
Az ohirajamai csoport is Jakusimáról származik, elődeik 1956-ban kerültek jelenlegi élőhelyükre.
A kutatócsoport a majmok kiáltásainak hangmagasságára koncentrált, azokra, mellyel a csoport tagjai jelzik egymásnak, hogy merre járnak. Megfigyelték, hogy hathónapos korukig az egyedek azonos hangmagasságot használnak. Amikor elérik a kilenc hónapos kort (amely megfelel az embernél a három éves kornak), a hangok kezdenek eltérni egymástól.
A jakusimai majmok magasabb hangon rikoltoznak, ahogy egyre öregebbek lesznek (átlagosan 780 hertzen). Ohirajamán viszont épp fordítva történik: az idősebb példányok egyre mélyebb hangot használnak, átlagosan 670 hertzen.
Mindkét csoport elszigetleten él, de ugyanonnét származik. A kutatók azt feltételezik, hogy a jakusimai majmok a sűrű erdő miatt voltak kénytelenek magasabb hangra áttérni. A mélyebb hangokat ugyanis hamarabb elnyeli a lombozat. Ohirajamán az erdő ritka, a majmok nagyobb távolságból is meghallják egymást, még ha mélyebb hangot is használnak.
Bebizonyosodott tehát, hogy a majmok hangja nem örökölt tulajdonság, hanem a környezet is alakítja Ez a felfedezés segíthet annak megértésében, hogyan fejlődött ki az emberi nyelv – vélik a kutatók.
Asahi Shimbun