60 évvel a háború után: apja szerint Juriko a béke angyala

A microcephalia az atombomba hatására alakult ki a direkt sugárzásnak kitett magzat testében.Augusztus 6-án, 1945-ben édesanyja, Josie és kisfia Hirosima egyik negyedében (régen Nisidaiku, ma Eno a neve) tartózkodtak – alig 700 méterre a ground zero helyétől, amikor a bomba robbant. Josie azon a környéken dolgozott és három hónapos magzatot hordott.
Mivel az édesanya és a fiú egy épület mögött álltak, sérüléseik nem voltak olyan látványosak. Egy héttel később azonban a nő haja hullani kezdett, és csupán datolyalevél-teát ivott a „mérgezés” ellen.
Férje, Kuniszo ma 88 éves. Amikor a háború végén leszerelt a császári hadseregből, szeptemberben azonnal Hirosimába sietett. Ekkor tudta meg, hogy fia meghalt.
A pár Otake városba költözött (Hirosima prefektúra, közel Jamagucsi prefektúrához). Juriko itt született meg 1946-ban.
A kicsi lassan gyarapodott, és mire általános iskolába kezdett járni, bizonyossá vált, hogy microcephaliában szenved. Mivel a szülők nem tudták, mennyire súlyos ez a betegség, nem is kérdezték meg az orvost, mi válthatta ki.
1957 nyarán egy filmes stáb látogatta meg a családot, hogy felvételeket készítsenek „Szekai va kjófu szuru (kb. Elborzadt világ)” című alkotásukhoz. A rendező. Kamei Fumio a sugárzás emberi testre való hatását kívánta bemutatni. A film forgatása során tudta meg Kuniszo, hogy lánya a méhében kapott végzetes sugárfertőzést.
„Még ha ez a test meg is szűnik létezni, soha nem szabad elkövetnem ugyanezt a hibát, legyen ez olyan jajkiáltás a békéért, amely elhallatszik a világ túlsó végéig” – írta 1965-ben egy versében, az atombomba ledobásának 20. évfordulójára.
A legtöbb család inkább elhallgatta, ha microcephaliás betegük volt, Kuniszo azonban folyamatosan felemelte a szavát, és megengedte, hogy magazinok, tv társaságok és napilapok riporterei keressék fel lányát.
– Juriko a béke angyala, aki az atombomba borzalmát mutatja meg a világnak. Rossz érzés ezt kimondani, de ő csupán erre képes – mondta az apa.

Kyodo