Teafüggő lettem

1994 táján 95 kilót nyomtam, jórészt szegényes táplálkozásomnak köszönhet?en. Tipikus ebédnek számított a szendvics és a hamburger, sült krumplival és valamilyen desszerttel vagy el?étellel, amit közösen vásároltam a munkatársaimmal. Utána ittam egy ásványvizet vagy sört és id?nként nyaltam hozzá egy fagyit.

Aztán egy nap ráébredtem, hogy le kell fogynom. Elhatároztam, hogy nincs több desszert, nincs több étvágygerjeszt?, nincs több cukros üdít?. S?t, még cukrozott gyümölcslé sem. Ennek eredményeképp 6-8 hónap alatt 82 kilóra fogytam és ezt a súlyt sikerült is megtartanom a következ évek során.

Aztán 1998-ban Japánba érkeztem. Az els? vacsorát új munkatársaimmal töltöttem egy olyan helyen, ahol nem volt diétás kóla. Igaz, hogy akad a szigetországban diétás kóla, de egyáltalán nem olyan elterjedt, mint nyugaton. Egy tipikus hagyományos étteremben biztosan találsz sört, szakét, narancslét és teát. Ezek közül az egyetlen kalóriamentes ital a tea. Úgyhogy azon az éjszakán elfogyasztottam életem oolong teáját. Így kezd?dött teafügg?ségem.


…
Az évek során igazán megszerettem a japán és az ázsiai teákat: az oolongot, a mugit (árpatea), a rokucsát (zöld tea) és a maccsát (porrá tört min?ségi tea)…. Soha nem szerettem a nyugaton elterjedt jeges teát. Fúj. Nem tudtam megkedvelni a cukrozott teákat, amit szinte minden nyugati étteremben felszolgálnak. Ugyanakkor rájöttem, hogy az édesítés nélküli ázsiai teákat nagyon is szeretem. Miel?tt Japánba érkeztem, az egyetlen változat, amit szívesen ittam a jázmintea volt, azt is egy kínai étteremben szoktam kérni dim szum mellé, de eszembe sem jutott, hogy máskor is fogyaszthatnám.

Ahogy Japánban teafogyasztóvá váltam, egyre inkább szokásommá vált, úgy, mint korábban a diétás kóla. Munkába menet Tokióban minden reggel megálltam egy kombininél és mindig másféle teát vásároltam. A japán kombinik – kis élelmiszerboltok – tele vannak ezerféle teával. Otthon általában 4 nagy üveggel tartottam – két ásványvizet és két teát.

Nemrég hazaköltöztem az Egyesült Államokba, ahol egyáltalán nem könny? ázsiai teához jutni. Egész nap diétás kólán éltem, legalábbis a munkahelyen. Elmentem kínai áruházakba, hogy keressek magamnak teákat, de csak édesítettet árultak. Nem tudom, hogy ez azért van-e így, mert 1. a kínaiak imádják a cukros teát, vagy 2. az amerikában él? kínaiak a helyi szokásokhoz igazodva alkalmazkodtak a viszonyainkhoz. Vagy 3. egyszer?en csak minden kínai teafüvet vásárol és maga készíti el az italát. Valszín?leg ez a harmadik opció a leginkább igazi, ami rossz hír a számomra, mivel túlságosan sok el?készületet igényel, ha hideg teát szeretnék inni – a munkahelyemen például szinte lehetetlen megoldani.

Találtam japán boltot is, ahol találkoztam kedvenc teámmal, kétliteres kiszerelésben. Ugyanakkor a bolt messze van, nem éri meg a külön utakat csupán néhány üveg tea kedvéért.

A Starbucksban árusított Tazo tea a legrosszabb mind közül. Az íze mint a mosogatószer – tudom, többször is próbáltam, amikor a barátaimmal elmentünk és én valami kalóriamenteset szerettem volna.



…
Aztán amikor egy nap egy piacon jártam, felfedeztem egy félliteres japán teát. Vettem néhányat, mivel korábbi negatív tapasztalataim miatt nem mertem felvásárolni látatlanban a teljes készletet. Kiderült, hogy kár volt aggodalmaskodnom, a tea nagyon is jó, legközelebb talán egy egész kartonnal kellene vásárolnom. A címke tanúsága szerint a teát a japán Itoen gyártja, amely az egyik legjobb márka. Azután kezdték az USA-ban forgalmazni, hogy Japánba költöztem.

Megnéztem a honlapjukat is, és kiderült, hogy lehet t?lük nagyobb tételben rendelni, csak egy kicsit drága. A postaköltséggel együtt egy fél literes palack nagyjából 2,1 dollárba (kb. 400 forint) kerül. A diétás kóla nyolcszor olcsóbb. De nem igazán érdekel, szükségem van a napi teaadagomra és mást is inni akarok, mint diétás löttyöket. Íme a második megrendelésem:



Ez több mint 250 dollár érték? innivaló – nagyjából három hónapra elegend?….