1.

Az első két nap beszámolója következik.

FinnAir-rel mentünk (ez a leggyorsabb, Helsinkiig 2:20 perc, Oszakáig 9:05 perc). Helsinkiben két órát kellett várni, de gyorsan eltelt. Az új típusú útlevél előnye: választhattuk azt, hogy automata kapun keresztül vetjük alá magunkat az útlevélvizsgálatnak: miután a gép beolvasta az útleveled, beállsz két plexi ajtó közé, szembenézel a kamerával (gyengébbek kedvéért fel van festve a láb helye), felismer és átenged. Jó hosszú sorbanállást spóroltunk meg így. A nagy gépen 95 százalékban japánok utaztak, ezért a Japánba érkezéskor is egy pillanat volt az útlevélvizsgálat: míg a japánok tömött sorokba gyűltek fel, mi egyből sorra kerültünk. Útlevél odaad, ujjlenyomatvétel, kamerával felismerő és kész (hála annak, hogy már a gépen kitöltetik a belépő nyilatkozatot). A vámvizsgálatnál várni kellett, minden második ember bőröndjét kinyitották.

 

Helyi idő szerint 9-re ért be a gép, 10 körül jöttünk ki a reptérről. Budapestről 11:40-kor indult a gépünk, magyar idő szerint hajnal 2-kor hagytuk el a repteret, vagyis kb. 14,5 órás volt az út… Annyira délen vagyunk, hogy a reptérről vonattal csak egy megállót kell menni. Egy elég kicsi állomáson szálltunk le, ott a Központ ingyenes buszára vártunk tíz percet, és újabb öt perc után meg is érkeztünk (azért közben 11 óra lett).

 

A recepción megkaptuk a szobakulcsot, egy mappát a menetrenddel és mindenféle hasznos tudnivalóval és az eligazítást: 12-től ebéd, 1-től orientáció. Mindenki sokkolódott (volna, ha a szombati budapesti orientáción nem hallottuk volna, na akkor sokkolódtunk, de felismerve, hogy tényleg így lesz, még rosszabb volt).

Hatunkból hárman már tavaly is voltak itt, úgyhogy ők már ismerték a járást. A 16. emeleten van a szobám, a kilátás a hídra és a kikötőre néz.:)

 

Délben kabocsa korokké-t, sütőtök krokettet ettem sültkrumplival:). Úgy látom, a menza és a kínálat is kisebb, mint Uravában.

1-től fél 3-ig orientáció, fél 3-tól 4-ig internetes japántanuláshoz hasznos oldalakat bemutató előadás, fél 4-től 4-ig könyvtár ismertetés. Kérdeztem G-t, az egyik japán tanárt, hogy ez a beosztás csak magyaroknak durva, mondta, hogy ő is ugyanúgy a végét járja, mint mi. Az előadás különben érdekes volt, a tanár is jó volt, de azért kókadozott mindenkinek a feje.

Még megvártuk az este 6 órát, addig gyors életjel-adás az otthoniaknak, aztán vacsiztunk (steak-et ettem), majd eldöntöttük, hogy megnézzük a tengert. A tengerpart 5 percre van (ha tudnék repülni, egy percre lenne, de így kerülgetni kell a kerítéseket).

Még láttam egy olyan hírt a tv-ben, hogy a Kanebo kozmetikai cég és hozzá tartozó hat márka nemtomhányezer termékét visszavonták, mert kiütéseket okozott sokaknak. (Ne vegyetek bőrfehérítős cuccokat!)

 

2.

Reggel 3-kor és 7-kor keltem. A reggeli újabb meglepetést tartogatott: csak menüt lehetett enni 600 jenért (kaptunk kajakártyát, nem azért, de fél 8-kor már csak rántotta, rizs, káposztasaláta és miszo-leves volt).

Fél 10-kor különbusszal és egy másik program résztvevőivel a Vakajama Egyetemre mentünk kabukiról szóló előadást hallgatni. Vakajama kb. egy órára van, szóval összesen két órát buszoztunk másfél órás előadásért, de az legalább jó volt. Hazafelé bentót kaptunk. Délután egyéni konzultáció a vezető tanárral, aztán felkészítés a holnapi oszakai kirándulásra. Nem jön velünk tanár, de kaptunk egy közös feladatot, amiről hétfőn beszámoló, úgyhogy megterveztük a menetrendet, reggel 7-kor indulunk, hogy minden beleférjen, úgyhogy itt most abba is hagyom.