Abe Sinzó miniszterelnök hírlevele – Az els? iskolai ebéd negyven év óta

2006 december 14.

Hello, Abe Sinzó vagyok

A 2006-ra leginkább jellemz? írásjelnek az „élet” jelentés? kandzsit választották.
El?ször is ? Császári Felsége, Hiszahito herceg születése ismét felnyitotta a szemünk, hogyan képes az élet boldogságot és reményt csempészni életünkbe, újabb lehet?séget kínálva arra, hogy megízleljük az élet törékenységét és értékét. Másrészr?l viszont ebben az évben tanúi lehettünk több szörny? incidensnek, amikor a gyerekek társaik zaklatása miatt saját kezükkel vetettek véget életüknek – annak az életnek, amelynek születését a környez? világ minden tagja örömmel üdvözölte.

Múlt héten meglátogattam egy tokiói általános iskolát abban a reményben, hogy jobban megértem, milyen környezetben tanulnak a mai gyerekek. Személyesen is elbeszélgettem velük.
Negyven év óta ez volt az els? látogatásom egy általános iskolában. Ebéd közben esélyem nyílt arra, hogy meghallgassam a gyerekeket, ahogy saját szavaikkal mondták el, mit gondolnak a világról. Sokan meséltek arról, hogy szeretnek sportolni és kedvelik a tanításon kívül tartott foglalkozásokat. ?szionte kérdéseket is kaptam t?lük: „Amikor gyerek voltál, volt valami célod az életben?” A kérdések meggy?ztek arról, hogy a gyerekek rendelkeznek elképzeléssel, álmokkal és reményekkel a jöv?t illet?en.
Izgultam, hogy a gyerekeket feszélyezi majd a sok fotós az osztályban, de a köztük lév? er?s kötelék és a mosoly, amely mindenki arcán ott ült a beszélgetés alatt mély benyomást tett rám.
Szoros kapcsolatot ápolok általános iskolai volt osztálytársaimmal, még negyven év elteltével is rendszeresen találkozom velük. A barátokkal töltött izgalmas id?k, még ha néha viták is keletkeznek, kés?bb értékes emlékeket jelentenek majd az életünkb?l. Azt remélem, hogy a gyerekek elsajátítják azt a képességet, hogy ha egy másik gyereket egyedül látnak, odamennek hozzá és beszélgetni kezdenek vele. A látogatásom során sikerült ezt az üzenetet megértetnem a gyerekekkel.
Soha nem hagyok ki egyetlen alkalmat sem, hogy arról beszéljek: minden gyerek számíthat valakire, aki tör?dik vele és a társak zaklatása szégyenteljes dolog.
A helyi közösségekkel együttm?ködve tovább fogom fejleszteni azt a rendszert, amely segít vagy tanácsot ad a gyerekeknek éjjel-nappal, vagy akár az ünnepnapokon is.
Olyan helyeket építünk országszerte, ahol a gyerekek biztonságban játszhatnak és tanulhatnak, azaz nem hagyják ?ket magukra az iskola után.
Újra elhatároztam, hogy a lehet? legtöbbet fogom tenni azért, hogy gyermekeink arcáról ne hervadjon le a mosoly és hogy képesek legyenek fényes jöv?t teremteni maguknak, amely valóra váltja álmaikat és reményeiket.
December 8-án a kabinet döntést hozott a rendszer megváltoztatásáról, amely eddig az összes, közlekedéssel kapcsolatos adót (pl. az üzemanyag árába épített adókat) kizárólag az utak építésére és karbantartására használta fel. Döntésünk értelmében a javaslat a 2008-as parlamenti ülésszak idején került el?terjesztésre.
A legutóbbi levelemben írtam arról, hogy komoly reformot hajtunk végre ezen a rendszeren, amelyet fél évszázada senki sem mert megbolygatni. Nehéz ügy volt és igen eltér? véleményeket generált, meggy?z?désem, hogy képes voltam ígéretemhez h?en a nemzet érdekében cselekedni.
Idén lesz ötven éve, hogy normalizálódott a kapcsolat Japán és a Fülöp-szigeteki Köztársaság között. Múlt héten odarepültem, és Gloria Macapagal-Arroyo elnökkel többek között a kétoldalú kapcsolatokról, valamint az észak-koreai helyzetr?l tárgyaltunk. A szoros menetrend ellenére – péntek éjjel érkeztem Manilába, és már vasárnap kora reggel visszatértem – hasznos találkozó volt Ázsia békéje és fejl?dése szempontjából.
A jelenlegi ülésszak lassan véget ér, a Diéta vitái az utolsó fázisban vannak. Az Abe-kabinet legfontosabb célkit?zése az oktatási reform. Minden energiámmal azon leszek, hogy újjágondoljam az oktatási rendszer alapjait, ahogy közeledünk az Oktatási Alaptörvény módosítását szolgáló törvényjavaslat benyújtásához.