2006 december 7.
Hello, Abe Sinzó vagyok
Az elmúlt vasárnap, december harmadikán részt vettem egy tokiói eseményen, ahol gyerekekkel együtt nézhettem meg egy bemutatót a hagyományos vasmegmunkálási módszerekr?l.
Az eseményt azzal a céllal tartották, hogy bemutassák, hogyan változik a vashomok és a faszén vassá egy szögletes kemencében. Ezt nevezik Tatara-módszernek, és ezzel találkozhattunk a Mononoke Hime cím? animében is.
H?vös nap volt, annyira, hogy örültem, amikor a napsütésre érve
melegíteni kezdték a b?röm a sugarak. A gyerekek azonban tele voltak
energiával. Mindenki ott nyüzsgött a téglából épített kohó körül a
bemutató idején nagy bámulattal, és ahányszor a vízbe mártották a
vasat, lelkesen felkiáltottak a g?z szisszenésére.
Sisakkal a fejemen és a fém illatával az orromban eszembe jutottak azok
az id?k, amikor egy acélgyárban dolgoztam. Ottani munkám során én
feleltem a vékony acéllapok és a hidegsajtolású lapok exportjáért, amit
délkelet-ázsiai autógyárakban használnak fel.
A munka kihívást jelentett és elég keményen kellett dolgoznom, mégis az
a gyakorlat, amelyre ott tettem szert máig értékes darabját képezi az
életemnek.
Az oktatás nem olyasmi, amit elvégezhetünk kizárólag a tanórákon.
Hiszek abban, hogy a gyerekeket el kell látni ilyen gyakorlati
tapasztalatokkal, hogy tudják, minden nap használt tárgyaik hogyan
készülnek, és hogy a közösen végzett munka önfegyelmet és gondoskodó
hozzáállást alakít ki.
A gyerekek csillogó szemében, ahogy belebámultak a kohó mélyén csapkodó
vörös lángokba megláttam azt, ami számomra az ideális oktatást jelenti.
Több id?t szakítok a jöv?ben arra, hogy meghallgassam a gyerekek
hangját.
A kormányzat most fejezi be a következ? költségvetés kidolgozását.
Ezzel kapcsolatos politikám egyszer?. A katasztrófaelhárításra szánt
összegeket a szükséges mennyiségben bocsátjuk rendelkezésre, a
költségvetés további tételeinél azonban látványosan demonstrálni fogom,
hogy álláspontom az: minél kevesebb kötvényt bocsátani ki.
Meggy?z?désem, hogy ezzel növelhetem a japán gazdaság önbizalmát és
nemzetközi megítélését.
A 2007-es üzleti évre szóló költségvetés legnagyobb kihívása, hogy az
úthálózat fejlesztésére beszedett adókat a lehet? legjobban használjuk
fel.
A rendszer még 1954-ben született, abban az évben, amikor én is. A
külön az úthálózat fejlesztése címán szedett adók nagyban hozzájárultak
ahhoz, hogy Japánban kifejl?djön egy modern úthálózat és le kell
szögeznem, hogy ott, ahol szükséges, a jöv?ben is utakat kell
építenünk. Ugyanakkor azonban mély meggy?z?désem, hogy felül kell
vizsgálni a rendszert, amely automatikusan és kizárólag az úthálózat
fejlesztésére szán óriási adóbevételeket. Lennie kell más módnak is,
hogy ezt a jövedelmet nagyobb hatékonysággal fordítsuk a szükségletek
kielégítésére.
Nagy változást szeretnék elérni egy rendszerben, amelyet fél évszázadon
át senki sem mert megreformálni. Az Abe-kabinet folyamatosan az emberek
érdekeit tartja szem el?tt. Ez az emberek kormánya. Létezhetnek
különböz? individuális vélemények bizonyos kérdésekben, de a Japán
érdekében megkezdett reformokat végig fogom vinni. Ehhez kérem mindenki
támogatását.