2006 november 24.
Hello, Abe Sinzó vagyok
Múlt héten Hanoi-ba, Vietnám f?városába utaztam, ahol hazám miniszterelnökeként részt vettem a 14. APEC találkozón. Utoljára kilenc éve jártam ebben az országban, és leny?gözött, ahogy ismét megláttam az életer?vel teli utcákat – szinte a felismerhetetlenségig megváltozott minden.
A leger?sebb benyomást a rengeteg motorkerékpár látványa tette rám, és az, ahogy az autók közöttük kanyarogva próbáltak haladni.
Az utcák szélén fák és más növények zöldelltek, a családok pedig
láthatóan elégedetten beszélgettek, miközben egy-egy bolt el?tt
várakoztak vagy egy vendégl?ben üldögéltek. A régi szép id?kre
emlékeztetett Japánban. A gyerekek ragyogó tekintetén és a nyugodtan
néz? emberek szemében éreztem az egyenességet és a szorgalmat – és az
ország szunnyadó erejét.
Az APEC találkozón 21 ország vezet?je vett részt a Csendes-óceán
térségéb?l, beleértve Ázsiát, a két Amerikát, Ausztráliát, Új-Zélandot
és Oroszországot. Két napon keresztül gazdasági és biztonsági
kérdésekr?l tárgyaltunk.
Azt javasoltam, hogy a kereskedelem és a befektetések a mostaninál is
szabadabban folyhassanak és felkértem a résztvev?ket, hogy küzdjenek a
nemzetközi terrorizmus ellen, továbbá felszólítottam ?ket, hogy
m?ködjenek együtt az észak-koreai nukleáris kérdés megoldása érdekében.
Nem könny? feladat a konszenzus elérése egy olyan helyen, ahol ennyi
er?s ország vezet?je van jelen. Büszke vagyok rá, hogy ezen az APEC
találkozón Japán álláspontja széles kereteket biztosított a
tárgyalásokhoz.
Kihasználtam a lehet?séget arra, hogy élettel teli párbeszédek
sorozatát folytassam jónéhánnyal a világ vezet?i közül. Találkoztam
George W. Bush amerikai elnökkel, továbbá a dél-koreai, az orosz, az
ausztrál, a chilei és a szingapúri els? számú vezet?vel. Minden egyes
találkozón nyitot szívvel folytattunk alapos megbeszéléseket.
Az APEC találkozó végén Vietnám állami vendégeként meleg fogadtatásban
részesített a miniszterelnök és az elnök, nem beszélve a vietnámi
népr?l.
Nem csak engem várt ilyen lelkes fogadtatás. Vietnám jelenleg gyors
gazdasági fejl?désen megy át, és amikor meghívtam a japán üzleti élet
képvisel?it, hogy jöjjenek velem ebbe az országba, több mint
százharmincan mutattak érdekl?dést a privát szektorból – ez magasabb
szám, mint korábban bármikor. Ez az adat is mutatja, mennyire
érdekl?dnek a vezet? japán üzletemberek az ország iránt.
Rendkívüli jelent?sége van annak, hogy Japán és Vietnám vezet?i,
valamint a két ország üzletemberei képesek voltak leülni és a két
gazdaság fejl?désér?l tudtak tárgyalni. Nagy várakozással tekintek a
találkozót követ? konkrét eredmények elé.
A kulturális kapcsolatok ugyanolyan fontosak két ország viszonyában,
mint az üzleti együttm?ködés. Vietnámi táncokat és zenét élvezhettünk
az üdvözl? fogadás során. Amikor híres japán dalokat játszottak (Hana –
Virág, Kodzsó no cuki – Várromok a holdfényben, valamint Icuva Majumi
dalát, a Koibito jo-t – Drága szerelmem), természetesen elöntötte a
szívem egyfajta büszkeség a japán kultúra iránt. Mélyen hálás vagok a
vietnámi szervez?knek, amiért eljátszották ezeket a dalokat.
A rendkívül beosztott id?, amit Hanoi vibráló városában töltöttem csak
növelte a motivációm és a munkakedvemet, ahogy visszaértem Japánba. A
fontos el?terjesztések vitái, melyek a jelenlegi ülésszak második
felében várnak rám továbbra is folytatódnak, én pedig habozás nélkül
dolgozom azon, hogy megfeleljek minden kihívásnak, mely a munkám során
ér.