Sosem felejtem el, amikor el\u0151sz\u00f6r j\u00e1rtam a v\u00e1rosh\u00e1z\u00e1n Jap\u00e1nban, hogy sz\u00f3t v\u00e1ltsunk a nemzeti eg\u00e9szs\u00e9gbiztos\u00edt\u00e1s terv\u00e9r\u0151l. Az asztal t\u00faloldal\u00e1n egy f\u00e9rfi a rendszer eg\u00e9sz\u00e9r\u0151l besz\u00e9lt t\u00f6k\u00e9letes jap\u00e1ns\u00e1ggal, ami abban az id\u0151ben t\u00f6k\u00e9letesen \u00e9rthetetlen volt a sz\u00e1momra.<\/p>\n
<\/p>\n
Az az igazs\u00e1g, hogy ha nem \u00e9rtesz jap\u00e1nul, az eg\u00e9sz nyelv olyan, mintha kutyaugat\u00e1st hallgatn\u00e1l. Tudtam, hogy magyar\u00e1z valamit, de nem tudtam kibogozni, mi az.
\n– Vau, vau, vau – mondta a v\u00e1rosh\u00e1z\u00e1n a kedves ember. Percekig folytatta, miel\u0151tt k\u00f6z\u00f6lte: \\”vakarimaszu ka?\\”.
\n– Nem, dehogy.<\/p>\n
Ink\u00e1bb magammal viszem a teljes sz\u00f3kincsemet a miniteheraut\u00f3mmal.<\/p>\n
\u00dajra nekil\u00e1tott: \\”Vau. Vau, vau. Vakarimaszu ka?\\”
\n– Mia\u00fa? – pr\u00f3b\u00e1lkoztam.<\/p>\n
Ma m\u00e1r sokkal jobban megy a jap\u00e1n, \u00e1m m\u00e1ig megtapasztalok egy-egy va\u00fat a jap\u00e1n besz\u00e9lget\u00e9sek sor\u00e1n.
\nNem \u00edrn\u00e1m le magam lingvonyomor\u00e9kk\u00e9nt, hiszen ez nem lenne politikailag korrekt kifejez\u00e9s, de t\u00f6k\u00e9letesen be lehetne sorolni az egyszer\u0171 ig\u00e9nyekkel b\u00edr\u00f3 emberek csoportj\u00e1ba: egyszer\u0171 sz\u00f3kincs, alternat\u00edv magyar\u00e1zatok, valamint az \u00faj kifejez\u00e9sek elmagyar\u00e1z\u00e1sa kandzsist\u00f3l, mert szeretem tudni, melyik sz\u00f3 honn\u00e9t j\u00f6tt.
\nAz els\u0151 v\u00e1rosh\u00e1zi kalandom \u00f3ta megtanultam, hogyan kell b\u00e1nni a korm\u00e1ny embereivel. El\u0151sz\u00f6r is minden hivatalban kik\u00e9peztem egy jap\u00e1nt, aki k\u00e9pes b\u00e1nni velem. Ez a szem\u00e9ly \u00e1ltal\u00e1ban egy j\u00f3sz\u00edv\u0171 ember, aki egy\u00e1ltal\u00e1n nem besz\u00e9l angolul, viszont tudja, hogyan kell b\u00e1nni a jap\u00e1n \u00f3vod\u00e1sokkal.
\nHa bel\u00e9pek a v\u00e1rosh\u00e1z\u00e1ra, ahogy Okada \u00far \u00e9szrevesz, felugrik a sz\u00e9k\u00e9b\u0151l \u00e9s mintha csak a pal\u00e1nk al\u00e1 \u00e9rkezne a kos\u00e1rmeccsen, r\u00f6pt\u00e9ben odarikoltja a munkat\u00e1rsaknak: \\”eny\u00e9m!\\”.
\nHa az ad\u00f3hivatalba megyek \u00e9vente egyszer, Tanaka \u00far rohan fel\u00e9m \u00e9s a szok\u00e1sos \\”Amy-szan, o-hiszasiburi deszu ne\\”-vel k\u00f6sz\u00f6nt.
\nFelk\u00e9sz\u00edtettem a csapataim.
\nEzekre a tal\u00e1lkoz\u00f3kra a k\u00fcl\u00f6nleges sz\u00f3kincs tanulm\u00e1nyoz\u00e1s\u00e1val k\u00e9sz\u00fcl\u00f6k fel, amire szerintem sz\u00fcks\u00e9gem lehet. Sajnos ez az el\u0151k\u00e9sz\u00fclet \u00e1ltal\u00e1ban a tal\u00e1lkoz\u00f3 el\u0151tti napra korl\u00e1toz\u00f3dik, \u00edgy pillanatok alatt elbor\u00edtanak az \u00faj szavak.
\nInk\u00e1bb magammal viszem a teljes sz\u00f3kincsemet a miniteheraut\u00f3mmal. T\u00f6k\u00e9letes j\u00e1rm\u0171 arra, ha valaki a ritk\u00e1n haszn\u00e1lt kifejez\u00e9seket \u00f3hajtja sz\u00e1ll\u00edtani vele.
\nHa meg\u00e9rkezem az adott irod\u00e1ba, a teheraut\u00f3t a k\u00f6zeli parkol\u00f3ba teszem le, k\u00f6zel a t\u00e1rgyal\u00e1shoz, sz\u00fcks\u00e9g eset\u00e9re.
\nAmikor p\u00e9ld\u00e1ul a Jap\u00e1n Cs\u00f3naksz\u00f6vets\u00e9gn\u00e9l j\u00e1rok, hogy kifizessem a haj\u00f3vizsg\u00e1lat d\u00edj\u00e1t \u00e9s Mihara \u00farral besz\u00e9lek, \u00e9s persze nem jut eszembe a \\”csak nyugodt v\u00edzen haszn\u00e1lt haj\u00f3\\” kifejez\u00e9s, azt mondom neki: csotto matte, ami azt jelenti, hogy egy percnyi gondolkoz\u00e1sra lesz sz\u00fcks\u00e9gem.
\nPersze a val\u00f3s\u00e1gban a teheraut\u00f3 plat\u00f3j\u00e1n h\u00e1nyom szanasz\u00e9t a speci\u00e1lis kifejez\u00e9sekb\u0151l \u00e1ll\u00f3 rakom\u00e1nyt. Ha v\u00e9gre r\u00e1tal\u00e1lok, k\u00f6zlom vele: \\”Ah, heiszuiku iki\\”.
\nAmikor az ad\u00f3hivatalba megyek, egy kicsivel nagyobb sz\u00e1ll\u00edt\u00f3j\u00e1rm\u0171re van sz\u00fcks\u00e9gem, mivel az itt sz\u00fcks\u00e9ges kifejez\u00e9sek s\u00falyosabbak. Egy d\u00f6mper tal\u00e1n elegend\u0151 azokhoz a szavakhoz, amiket \u00e9vente egyszer, csak itt haszn\u00e1lok. Sz\u00f3val amikor Tanaka \u00farral t\u00e1rsalgok az ad\u00f3mr\u00f3l, ha nem jut eszembe a \\”j\u00f3v\u00e1\u00edr\u00e1s\\”, csak annyit mondok neki: \\”Csotto matte\\”, \u00e9s kiszaladok a d\u00f6mperhez keresni. Azt\u00e1n vissza, \u00e9s j\u00f6het az \\”Ah, genkasokjaku\\”.
\nHa a v\u00e1rosh\u00e1z\u00e1ra megyek az ingatlanr\u00f3l, vagyonad\u00f3r\u00f3l \u00e9s b\u00e9rleti szerz\u0151d\u00e9sekr\u0151l t\u00e1rsalogni, m\u00e9g nagyobb teheraut\u00f3 kell, ami a legnehezebb szavakat is elb\u00edrja. Lehet, hogy \u00e9p\u00edtkez\u00e9si darura is sz\u00fcks\u00e9g lesz, amivel be tudom emelni azokat a hossz\u00fa szavakat, mint a koteisi-szanzei (kinnlev\u0151s\u00e9g ut\u00e1n fizetett ad\u00f3). M\u00e1r tudom, honn\u00e9t sz\u00e1rmazik az \\”\u00e9p\u00edtem a sz\u00f3kincsem\\” kifejez\u00e9s.
\n\u00c9veken \u00e1t finom\u00edtottam ezt a m\u00f3dszert, utamon t\u00fcrelmes lelkek k\u00eds\u00e9rtek, folyamatosan t\u00e1mogatva a jap\u00e1n nyelv megh\u00f3d\u00edt\u00e1s\u00e1t c\u00e9lz\u00f3 k\u00fcldet\u00e9sem sor\u00e1n. \u00c9s amikor m\u00e1r majdnem azt hittem, hogy meg\u00e9rkeztem, egy nap bes\u00e9t\u00e1ltam az ad\u00f3hivatalba \u00e9s felfedeztem, hogy Tanaka \u00far nem dolgozik itt t\u00f6bb\u00e9.
\nEgy m\u00e1sik f\u00e9rfi l\u00e9pett hozz\u00e1m, akit kor\u00e1bban m\u00e9g sosem l\u00e1ttam. \\”Vau, vau\\” – k\u00f6z\u00f6lte.
\n– Csotto matte – feleltem. Ehhez egy eg\u00e9sz konvojra lesz sz\u00fcks\u00e9gem.<\/p>\n
.<\/p>\n
Amy Chavez<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Sosem felejtem el, amikor el\u0151sz\u00f6r j\u00e1rtam a v\u00e1rosh\u00e1z\u00e1n Jap\u00e1nban, hogy sz\u00f3t v\u00e1ltsunk a nemzeti eg\u00e9szs\u00e9gbiztos\u00edt\u00e1s terv\u00e9r\u0151l. Az asztal t\u00faloldal\u00e1n egy f\u00e9rfi a rendszer eg\u00e9sz\u00e9r\u0151l besz\u00e9lt t\u00f6k\u00e9letes jap\u00e1ns\u00e1ggal, ami abban az id\u0151ben t\u00f6k\u00e9letesen \u00e9rthetetlen volt a sz\u00e1momra.<\/p>\n","protected":false},"author":2,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[157],"tags":[],"class_list":["post-31233","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-amy-vilaga","entry"],"gutentor_comment":0,"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/szaku.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/31233","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/szaku.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/szaku.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/szaku.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/2"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/szaku.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=31233"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/szaku.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/31233\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/szaku.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=31233"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/szaku.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=31233"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/szaku.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=31233"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}