Kövesdi Anikó – Udzsi

Kiváncsian böngésztem a térképet, vajon tényleg messze van-e. Akárhogy is számoltam, Udzsi nem lehet több 20 km-nél, így nem értettem, mi a rinya tárgya. Fénymásoltam is térképet, elég egyszerűnek tűnt az út. Így Zaigával elindultunk kb. 10 óra tájban. 2 órát számoltunk a biztonság kedvéért, de elég hamar odaértünk, kb. 1 óra alatt. Udzsiban még mentünk pár km-t, mire elértünk a Byodo-in nevezetű templomhoz, ami elég híres szentély, annyira, hogy Főnix-csarnoka rajta van a 10 yenesen.

Azért hívják Főnix-csarnoknak, mert alaprajza és szerkezete hasonlít a főnixmadárhoz. Na ezt sikerült megkukkantani, de sajna a renoválása miatt nem tudtunk bemenni, pedig láttam képeken, gyönyörű belülről. Na mindegy. A Főnix-csarnok tényleg hasonlít a madárra, annak kecses testtartására, tetőszerkezete a madár tollainak körvonalaira emlékeztet. Nagyon szép!

A templom körül mesterséges tó van kialakítva, körülötte sétaúttal, és további kisebb épületekkel, szentélyekkel. Itt található a múzeum is, ahol lehet látni videót a Főnix-csarnokról, és lehet látni elemeket a belső részből. Pl. híres eleme az épületnek a felhőn zenélő vagy táncoló Bóddhiszattvák, a főnixmadár, ami a tetején ékeskedik, és lehet látni más Buddha-szobrokat is. Ezután maccsa után kezdtünk el kutatni, ami Udzsi híres teája, és mindenképp ki akartuk próbálni. Nem kellett sokat kutatni, mert egy egész utca tele volt vele.

Naná, hogy a fagyi változatra csaptunk le, szép zöld krémfagyi, olyan tekercses, Apu, amit Te szeretsz, és hintettek rá teaport… hm…..nagyon fini!!! Komolyan! Aztán vettem még teából készült fincsi kekszet, meg vettünk porteát, amit a teaceremóniákhoz használnak. Ezután megcéloztuk a folyót, amin csodaszép narancssárga hidak voltak, és nagyon gyors folyású folyó. Van egy kis szigete, oda ültünk ki Zaigával eszegetni az ebédünket. Nagyon szép hely, kék vízzel, zöld hegyekkel, narancs híddal… Kaja után végigmentünk a folyó melletti úton (persze még mindig bicajjal, nagyon jó volt, hogy bicajjal mentünk, ezt mással nem lehetett volna látni), ami bevitt a hegyek közé. Hihetetlen szép volt, csak a folyó és a hegyek…

Az egyik hídról láttam két emberkét, akik a part mellett voltak közvetlenül. Mutattam Zaigának, hogy én oda szeretnék menni. Erre a két emberke elkezdett integetni, mi meg vissza. Horgásztak. Jelekkel megkérdeztem tőlük, hogyan lehet odamenni, ők meg mutatták, hogy menjünk körbe. Megérte. Lent gyors folyású patakot találtunk, ami a folyóba vezetett, és lentről még szebb volt a kilátás. A két horgász fickó is jó fej volt, dumáltunk velük, mondták, hogy lógnak melóból. Hülyéskedtünk is, hogy a japánok sokat dolgoznak, ezért hamarabb meghalnak, így ők inkább lógnak, hogy fiatalok maradjanak… 🙂

Lassan 5 óra lett, ami azt jelentette, mennünk kell, ha sötétedés előtt haza akarunk érni. El is indultunk, pont jókor, ugyanis hazafelé menet pont elkaptam a naplementét az Udzsihoz közeli másik folyó hídjáról… Udzsi azért is volt jó, hogy leteszteljük, mennyit is bírunk, el tudunk-e menni Biwakóra bicajjal. De azt hiszem, nem lesz gond. Zaiga elég szívós csaj, jól bírja a strapát, így rá lehet számítani. És eszméletlen jó a tájékozódási képessége. 🙂 Még aznap este ellátogattunk anyukáékhoz, mert Gábor és barátnőj megérkeztek Magyarországról, és ott aludtak náluk. Szóval volt banzáj, ettünk ittunk, fényképeztünk… 🙂