Hello, Abe Sinzo vagyok.
Elérkeztünk az iskolaév végéhez. A szül?k rendkívül büszkén nézhetnek felnöv? gyerekeikre, ahogy újabb életszakaszba lépnek.
A Nemzetvédelmi Akadémián tartott \”diplomaosztóm\” március 18-án
tartották. Ez volt az els? alkalom, hogy miniszterelnökként részt
vettem az akadémia ünnepségén, és ez volt az els? ilyen rendezvény
azóta, hogy az ügynökségb?l minisztérium lett. Az akadémia végz?s
diákjai elkötelezetten dolgoznak Japán biztonságáért. Er?sen
megindított, amikor az ambíciótól csillogó szem? ifjú férfiak és n?k
el?tt álltam.
A végz?söknek tartott gratuláló beszédemben idéztem Winston Churchill
emlékiratait, aki a második világháború idején volt Nagy-Britannia
miniszterelnöke: \”azt szeretném, ha meggondolt és eltökélt tisztekké
válnának\”. Elmondtam nekik, hogy \”a jöv?ben bekövetkez? esetleges
krízisekkel szembenézve nem lesz elég, hogy jobbra-balra nézünk,
keresvén az arany középutat. Minden egyes helyzetet precízen kell
elemezni, hogy akkurátus döntéseket hozzunk, amely er?s hiten alapszik.
1960-ban az akkori miniszterelnök, Noboszuke Kisi – a nagyapám – a
széleskör? ellenállás ellenére elkötelezetten kereste a japán-amerikai
biztonsági megállapodás felülvizsgálatának lehet?ségét. Álláspontom
szerint azért volt képes rá, mert hitt abban, hogy helyesen cselekszik,
megvolt benne az az er?s meggy?z?dés, hogy az ellenkezés mértékét?l
függetlenül képes elfogathatóvá tenni a politikáját és értelmes
megoldásokat talál hazája védelmének érdekében.
Mélyen tudatában vagyok annak a határtalan felel?sségnek, amely a
miniszterelnökre hárul: a japán polgárok védelme, vagyonuk és
gyarapodásuk biztosítása, a világbéke és stabilitás meg?rzése. A
valóság az, hogy olyan kihívásokkal állunk szemben, mint a regionjális
konfliktusok és a tömegpusztító fegyverek elterjedése. Szembe kell
néznünk az elrabolt japán állampolgárok ügyével, a nukleáris
fejlesztésekkel és a ballisztikus rakéták kilövésével Észak-Koreából.
Valóban, egy megjósolhatatlan, bizonytalan id?szakban élünk.
Folyamatosan gondolnunk kell a leghatékonyabb biztonsági módszereken,
hogy kell?képp megválaszolhassunk az ilyen bizonytalanságokra.
Március 13-án az ausztrál miniszterelnök, John Howard aláírt velem egy
közös japán-ausztrál biztonsági együttm?ködésr?l szóló megállapodást.
Partnerünkként számos ügyben dolgoztak velünk együtt, többek között az
iraki újjáépítésben és a terrorizmus elleni harcban. Ausztrália
rendkívül fontos ország Japán számára nem csupán gazdasági, hanem
biztonságpolitikai okokból is.
Egy másik fontos feladat a számomra a japán-amerikai szövetség ápolása
és er?sítése diplomáciai úton. Mélyíteni szeretnénk kapcsolatunkat és a
kölcsönös bizalmat, amely a közösen vallott szabadságjogok, a
törvénytisztelet, a demokrácia és az emberi jogok alapvet? értékén
alapszik.
\”Az a bátorság, ha az igazat tesszük\”
Ezek a szavak Nitobe Inazo munkájából, a \”Busidó: Japán lelke\” cím?
munkájából származnak, velük zártam az akadémiai beszédemet. Azt
hiszem, hogy ez a mondat kifejezi számomra: nekem is folytatni kell az
utat olyan személyként, akit megbíztak ennek az országnak a vezetésével.
2007 március 22.