Ifjabb Horváth Péter (Peti / Főcerk. Úr / Emteefu) a Szaku kitalálója, megalapítója, főszerkesztője és lelke volt. Emellett az egyik legjobb barátunk, akire mindig számíthattunk, akár tanácsra volt szükségünk, akár arra, hogy a szürke hétköznapokból segítsen kiszakadni… Egyszer például kitalálta, hogy a Sopron-Budapest út mennyivel élvezetesebb úgy, ha közben Badacsonyban még kávézunk is egyet. És tényleg mennyivel jobb volt! (Ha Badacsonyban jártok és kiültök a Kisfaludy Ház teraszára gyönyörködni a panorámában, gondoljatok arra, hogy egyszer (de igazából többször) ő is ugyanezt látta.) Nagyon tudott élni. És nagyon igyekezett minél több felejthetetlen pillanatot szerezni maga és mások számára. Sikerült neki.

 

Amy-vel Amy szigetén

(Siraisi, Japán, 2007.07.29.)

A Szaku élete főműve volt. Hihetetlenül kitartó lelkesedéssel és szorgalommal szerkesztette, jobbította éveken keresztül. És meg is lett az eredménye: a Szaku évről évre szebb és tartalmasabb lett, a megjelenő Szaku-újságok CD-melléklettel egészültek ki, aztán jött a weboldal, a webáruház, a Bazi Nagy Szaku Évkönyv, majd a 120 egyszerű japán étel című receptkönyv, végül a japán nemzetközi nyelvvizsgára felkészítő tanfolyam. Sosem ült meg a babérjain, mindig tovább fejlődött és folyamatosan fejlesztette a Szakut.

Megkockáztatjuk, hogy Magyarországon a japán (és ázsiai) konyha egyik legnagyobb szakértője volt. A Szakun levő 1083 ételrecept is rendkívüli tudásáról tanúskodik, de mi, akik ehettünk a főztjéből, tanúsíthatjuk, hogy ezeket profi módon el is tudta készíteni. Nagyon jó tanár volt - a 120 egyszerű japán étel alapján még az olyan (nagyon) amatőrök is élvezettel merültek el a japán ételek elkészítésében, mint mi.

Nagyon jó ember volt, mindig mindenkivel megtalálta a közös hangot. Nála a kedvesség és az odafigyelés nem marketingfogás volt, hanem szívből jött.

Emellett hihetetlenül széleskörű érdeklődés és rendkívüli tudás jellemezte. Japánról bármeddig tudott beszélni, nem kioktatóan, hanem oly magával ragadó lelkesedéssel, hogy az is, aki korábban csak annyit tudott Japánról, hogy „valahol Ázsiában van”, mindjárt kíváncsi lett az országra, sőt, még a japánnyelv-tanulás gondolatával is elkezdett kacérkodni. De Petit nem csak Japán érdekelte, hanem minden más is: a modern tudományok, az irodalom, a zene, a szociológia stb. terén is mindig naprakész volt.

Rengeteget tanulhattunk Tőle mind emberileg, mind szakmailag.

Hiányzol, Peti.

 

jojap

 

 

(Ez a cikk azért íródott, hogy ha valaki, akár évek múltán is idekeveredne, és/vagy ha ne adj' isten, a Szaku kinőné magát, mint a Japánnal kapcsolatos hírek, érdekességek és tudnivalók fellegvára, akkor se felejtsük el, hogy kinek az érdeme, hogy egyáltalán megszületett ez az oldal és hogyan is jutottunk el idáig.) Úgy hívták, hogy Horváth Péter, kinek Főcerk. úr, kinek emteefu, és ijesztő hirtelenséggel, fiatalon távozott közülünk.

Először valahogy úgy kerültünk kapcsolatba, hogy én tán épp valami japános levelezőlistán osztottam az észt, mint sok évig Japánban élt ember, és Péter főleg kérdezett. Aztán kiderült, hogy ő nemcsak kérdez, hanem lelkesen készít is egy újságot, Szaku néven, és hát tulajdonképpen mi lenne, ha az én (korábban a weben elérhető) naplóféleségemet leközölné folytatásokban?

Ha őszinte akarok lenni, az első benyomások felemásak voltak, és erről főleg én tehettem: egyébként is hajlamos vagyok túlzásokra a minőséggel szemben támasztott igényeket illetően, ráadásul ezek azok az évek voltak, amikor mindennap öltönyben kellett dolgoznom, egy multinál, konzultánsként, és az ember ilyenkor hajlamos úgy képzelni, hogy ő valaki. Ehhez képest, amikor először találkoztunk, Péter kiszállt valami elmondhatatlan gépjárműből, lazán, szőrösen (és akkor még ő volt a molettebb)... és hát legyünk őszinték, a korai Szakuk is hagytak kívánnivalót maguk után, nem keveset.

Az érzés még elkísért pár évig (meg hát jól esik az ember hiúságának, ha valaki "szakértőnek" tartja), de ahogy hízott az újság (és ment össze Péter), lett egyre igényesebb és tartalmasabb, ahogy egyre több emberrel találkoztam Péter ismerősei közül, úgy kellett rádöbbennem, hogy bizony itt komoly érték születik, mind a minőséget, mind az elképesztő ütemben szaporodó mennyiséget tekintve. És még csak ezután jött a weboldal, a webáruház és a nyelvtanfolyamok, könyvek... majd a hirtelen szünet.

Most, ahogy a Szaku újjászületése kapcsán sorra beszélek még több emberrel, valamilyen formában kivétel nélkül ugyanazt mondják: Péterben a fantasztikus lelkesedést csodálták, azt a lendületet, ami szépen sorban másokat is magával sodort. Nincsenek pontos statisztikáim, hogy az ország melyik részében hol és hányan tanulnak japánul, mostanra az internet miatt talán lehetetlen is lenne már kimutatni pontosan. De az biztos, hogy Sopron élenjár, ha nem a legelső a japánul tanulók, a japán kultúra iránt érdeklődők, a megszervezett japános programok átlagos, egy főre vetített számát illetően és ennek nem kis része Péter érdeme.

Mindent lehet kritizálni, ha valaki nagyon akarja, de az a helyzet, hogy - szemben a szokásos "magyaros" attitűddel - Péter magyarázás helyett tette a dolgokat, ténylegesen alkotott, minden egyes Szaku-szám jobb volt az előzőnél... és én mostanra talán minden másnál jobban becsülöm ezt.

Sabolc/Shirokuma

 

 
Ki van on-line?
Oldalainkat 36 vendég böngészi
Fórum legfrissebb
téma: Cikkeinkről - írta: phorvath, 16.02.16.
téma: Cikkeinkről - írta: Shinria, 16.01.05.
téma: Cikkeinkről - írta: phorvath, 15.12.23.
téma: Cikkeinkről - írta: Isaura, 15.06.30.
Linkek