A Niten Ichi Ryu Miyamoto Musashi kétkardos iskolája. A magyarországi iskola vezetőjével, Dr. Sófi Gyulával beszélgettünk.

 


 

Mióta érdeklődik Japán iránt és honnan származik ez az érdeklődés?

- A ’70-es évek második felében értek el hozzám először a harcművészetekkel, szamurájokkal kapcsolatos hírek, könyvek, gyakorlatilag azzal egy időben, amikor hazánkban valamennyi nagy stílus is tanulhatóvá, gyakorolhatóvá vált.

Mikor ragadta meg a Niten Ichi Ryuu iskola az érdeklődését? Miért ezt a harcművészeti ágat választotta?

- Miyamoto Musashi neve etalon valamennyi harcművész számára. Élete, kardvívó technikája, filozófiai és művészeti alkotásai évszázadokon át meghatározó elemei volt a japán budo fejlődésének, a XXI. században pedig már a gazdasági élet szereplői is stratégiai ötleteket merítenek könyvéből, a Go rin no sho-ból.

Külföldön találkoztam a kétkardos vívással, tudomásom szerint az első magyarként, és szerencsémre mindjárt egy nemzetközi szemináriumon magától Iwami Toshio sokétől, és egy európai származású menkyo fokozatú mestertől tanulhattam.

Azt gondolom, nem én választottam harcművészeti stílust, hanem a Niten választott engem. Több mint harminc évvel ezelőtt a kyokushin karatéval kezdtem ismerkedni. Az alapító, Masutatsu Oyama harcművészeti példaképe Miyamoto Musashi volt. A „seishin”, Musashi legfőbb erkölcsi tanítása szervesen beépült a kyo filozófiai rendszerébe is. Gerinc és térd problémák miatt azonban 2005-ben végleg abba kellett hagynom a karate gyakorlását, tanulását. (Ebben az évben a mester autoimmun betegség köveetkeztében deréktól lefelé lebénult. – szerk.) Felépülésem után a kardforgatásban találtam meg a harcművészet hozám közel álló szellemiségét, amely a szamurájkard miatt nem igényli, nem igényelheti a fizikálisan fokozott megterhelést jelentő test-test elleni kontaktot. Így jutottam el Musashi kétkardos vívó stílusához.

Mit kell tudni a Niten Ichi Ryu-ról?

- Musashi japán történelmének egyik legforrongóbb időszakában élt, 17 évesen részt vett a japán egyesítéséhez és a Tokugawa shogunátus magalakulásához vezető sekigaharai csatában, családi elkötelezettségük miatt a Toyotomi Hideyoshihoz hű, vesztes oldalon. Japán leghíresebb vívójává kívánt válni, ezért a 3-5 éves korában megkezdett gyakorlásait szakadatlanul, minden nap, órákon át folytatta.

Nemesi származású édesanyja és annak családja nem nézte jó szemmel a kis vadóc  harciasságát, igyekeztek taníttatni, megszerettetni vele a budhista tudományokat, a kalligráfiát, a művészeteket, amelyek 30 éves kora körül, sikereinek csúcsán válták számára fontossá, és épültek be gondolkodásába, filozófiai rendszerébe.

A két kardos vívás gondolata is úgy fogalmazódott meg benne, hogy a tökéletesedés felé vezető úton rájött arra, milyen bajba keveredhet egy szamuráj, ha megsérül a jobb karja, hiszen a katanát jórészt mindkét kézzel fognunk kell, csak az esetek kis százalékában forgatjuk az egyik kezünkkel. Így határozta el, hogy bal kézzel is elkezdi megtanulni a katanát használni, egyformán ügyessé és erőssé kívánta fejleszteni mindkét karját. Ebből a tanulási folyamatból fejlődött ki a kétkardos vívás, a Ni-to Ichi Ryu. A stílus eredeti neve a „két kard együtt, egyként” volt. Csak Musashi halála után, a mester iránti tiszteletadásként változtatták meg az iskola nevét a tanítványok Niten Ichi Ryu-ra, amely egyrészt Musashi budhista nevére – Niten Doraku – másrészt egy elvont budhista fogalomra, a teljességet, egészlegességet szimbolizáló „niten”-re utal, ami a nappali és éjszakai égboltot jelenti. Gondoljunk itt a yin-yang szimbólumra, ami szintén hasonló mondanivalót fejez ki.

 

Hol tudta elsajátítani ezt a harcművészetet?

- Mint említettem, a stílust először külföldön próbálhattam ki egy nemzetközi szemináriumon. Szerencsémre mind a karate, mind a nemzetközi mércével is kimagaslóan felkészült iado tanárom – Mihalik Hunor sensei – olyan alapokkal látott el, amelyek eredményeképpen Iwami nagymester már az első közös edzési napon felfigyelt rám. Kérdésére – mióta gyakorlom a Nitent – adott őszinte válaszomon – Sensei, már egy napja! – mosolyt csalt az arcára, személyes beszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy arra gondolt a válaszom alapján, hogy csak azt az időt tekintem tanulásnak, amelyet Vele töltöttem. A szeminárium harmadik napján megajándékozott egy legyezővel, amelyre saját kezűleg írta kalligárfiával Musashi leghíresebb mondatát, a „Seishin, chokudo”-t, és meghívott a Honbuba, hogy személyesen taníthasson, feljessze a tudásom. Azóta minden évben igyekszem meglátogatni a Dokugyoan-t, Iwami soke privát dojo-ját, ahol napi 7-8 órás gyakorlásaink szoktak lenni napokon át. Egy-egy ilyen találkozás hónapokra elegendő feltöltést jelent, újabbnál újabb „apróságokat” fedezek fel a mozgáskultúrában, ahogyan egyre mélyebb ismeretekre tudok szert tenni.

Mikor alapította meg az iskolát?

- A Niten Ichi Ryu az egyik legősibb, „hagyományos” vívó iskola Japánban. Vezetése nagymesterről nagymesterre adományozódik át. Ennek évfordulója a „Soden-shiki”, amelyet minden évben, október 23. körül (ekkor van a Soke születésnapja) megünneplünk. 2010-ben egy másik európai iskolavezetővel együtt engem ért az a megtiszteltetés, hogy meghívást kaptam erre az ünnepségre. Csak a repülőtérről befelé vezető úton tudtam meg, hogy a Soke azt tervezi, hogy ezen az ünnepségen Vele közös bemutatót fogok tartani, ami még a Honbu tanítványai közül is csak keveseknek adatik meg. A bemutató után első európaiként tehettem visza egy shinto-szentély páncélszekrényébe Musashi evezőlapátból faragott bokkenjét, és a több éves, igen intenzív tanulás koronájaként ekkor ajánlotta fel a nagymester az iskola nyitásának lehetőségét. Így, a Hyoho Niten Ichi Ryu Magyarország születésnapját 2010. október 23-ra tehetjük.

Hogyan ment Magyarországon az iskolaalapítás?

- Az első perctől olyan termet kerestem, amelyben nem a testnevelési órákhoz, tanrendhez kell igazodnunk, hanem „csak” a tanítványok és az én munkahelyi időbeosztásom az, amit össze kell egyeztetnünk. Két szamurájkarddal, ellenféllel szemben vívni nem könnyű dolog. Nagy erőt, állóképességet, a két kard együtt történő használata miatt kimagasló mozgáskordinációt, figyelmet, robbanékony reagáló képességet igényel, illetve ezeket fejleszti minden általam ismert harcművészeti mozgásmávészetnél hatékonyabban. Az állandó öszpontosítás, az ellenfél kardjának „veszélye” miatti fokozott készenlét az agyunk szokásostól eltérő terhelése miatt szellemi felfrissülést eredményez, amely néhány edzés után is fokozott szellemi-munkaképességben, frisességben, jobb hangulatban nyilvánul meg. Talán ezeknek a tapasztalatoknak a szájhagyomány útján történő terjedése miatt, talán a minden harcművészet iránt érdeklődőben ott élő csodálat, tisztelet miatt, amelyet a szamurájkard, és Musashi iránt érez, a kezdetektől folyamatos az érdeklődés az iskola iránt.

2012. feburár 11-én a Hadtörténeti Múzemban megrendezett Japán Nap-on már 10 gyakorlott tanítvánnyal tudtunk a japán Nagykövet úr és a magyar Honvédelmi miniszter úr elé állni. Bemutatónkat, és a Musashi életéről tartott egy órás előadásomat több mint ezer látogató tekintette meg. Iskolánk fejlődését példaértékűnek minősíti a nagymester, ennek elismeréseként bízott meg azzal, hogy az európai szemináriumot, edzőtábort szervezzem meg idén augusztusban, amelyen személyesen fogja közvetlen tanítványaival együtt az érdeklődőknek megmutatni Musashi „titkait”.

Mi az Önök iskolájának jellegzetessége?

- A harcművészeti stílusunk és az oktatási módszertanunk.

Kétkardos vívást egész Európában csak a 2000-es évek elejétől, közepétől lehet tanulni. Budapest az egyik európai központja a stílusnak, a kétkardos vívás ma Magyarországon expanzív terjedési stádiumban van, a következő években fokozatosan nyitni fogjuk dojoinkat a megyeszékhelyeken, régióközpontokban, de bárhol, ahol elkötelezett tanítványok vannak.

Musashi nemcsak két karddal való vívás technikákat hagyott ránk, hanem nagyon mély szellemiséget, az élet és a testi épség értékének tiszteletét, megóvásának elsődlegességét. Téved, és nagyon gyorsan kihullik a tanítványok közül az, aki azt képzeli, hogy a két kard arra „jó”, hogy hatékonyabban, gyorsabban lehessen egy karddal, vagy karddal nem rendelkező ellenfelet megsemmisíteni. Musashi célja az volt, és legfontosabb tanításaként azt hagyta ránk, hogy vitathatalan küzdelmi és erkölcsi fölénnyel győzzünk a küzdelemben úgy, hogy még „éles helyzetben” se szenvedjen lehetőség szerint a támadó sérülést.

Oktatási módszertanunk egyedülálló a világon. Sehol nem tanítanak kétkardos vívást szülő-gyermek párokak. Musashi 3-5 évesen az édesapjával gyakorolt, sok más szamurájcsaládhoz hasonló módon. Abban az időben ez természetes volt, mára teljesen eltűnt – a szamuráj apukákkal együtt – ennek lehetősége. Mi, és a hozzánk járó apukák és anyukák úgy gondoljuk, a szülő-gyermek közötti bizalmi viszonyt, egymásra utaltságot, együttműködési képessséget mindennel hatékonyabb módon tudjuk fejleszteni egy olyan rendszeres, közös örömforrást jelentő renszerben, mint amit a Niten gyakorlása adhat. Vitán felüli, hogy a közös labdajáték is boldog perceket jelent a szülőnek és a gyermeknek, de az óriási különbség abban van, hogy a szülő és a gyermek nálunk együtt tanulja a mozgáskulturát, játékos keretek között. Jókedvűen fejlődnek együtt, hiszen a Niten gyakorlása párokban történik, a szülő és gyermeke „egymás ellen” vívnak, miközben a szülő mindvégig fokozottan ügyel a saját gyermeke testi épségére, a polifoam kardokat használó gyermek pedig fokozatosan megtanulja fókuszálni a figyelmét, fejlődik az együttműködési képessége, a mozgáskordinációja és nem utolsó sorban a fegyelme!

Nemcsak a szülő-gyermek párokban (is) történő tanításunk teszi egyedivé azonban oktatási rendszerünket.

A kétkardos vívás kimagasló mozgáskordinációt, és átlagot meghaladó fizikai erőt, állóképességet igényel. Ezek fejlesztését egy „modern” erőfejlesztő eszközzel, a kettlebell-lel érjük el. A modern kor felnőtt embere szinte biztosan szenved egy-két mozgásszervi problémától, derékfájdalmak, merev vállak okozta mozgáskorlátozottság gyötri, gyakori a testsúly probléma, a lúdtlap, a korábbi sportsérülések „emlékei” és még sorolhatnánk. Ezeket az eltéréseket térképezi fel a Funkcionális Mozgás Szűrés (FMS), amelynek eredményei alapján speciális rehabilitációs, prehabilitációs gyakorlatokat végeznek személyre szabottan a tanítványok, hogy a kettlebell és a két kard egyre fokozódó edzésterhelései hasznukra válljon és ne további sérüléseket eredményezzen.

Hogyan kell elképzelni egy edzést? 

- Hetente két-háromszor járnak hozzánk a tanítványok. Egy-egy niten edzés másfél órát tart, a szellemi megterhelés miatt ennél többre nincs szükség. Az edzéseken erő- és állóképesség fejlesztő blokkok, a két karddal való víváshoz szükséges jobb és bal karra vonatkozó ügyességet fejlesztő gyakorlatok vannak a technikai tananyag gyakorlása közé beépítve. Azok a tanítványok, akik mélyebben is el szeretnének – és el tudnak – mélyedni a tanításban, délelőttönként kettlebell, SMR és Primal Move edzéseinket látogatják, amikor akár személyi edzésre is mód van termünkben. Minden általunk oktatott mozgás módszertanához szükséges eszközt a terem biztosít, nem használunk márkejelzések miatt felértékelt edzőruhákat, drága szamurájkard utánzatokat sem.

Az érdeklődők hol tudnak bővebben tájékozódni az iskoláról?

- A legtöbb, naprakész információt az edzéseken lehet megkapni. Akinek erre még nincs módja, az interneten is figyelemmel követheti az iskola eseményeit web-oldalunkon és facebook rajongói oldalunkon.

Milyen kapcsolatot ápolnak a japán iskolával?

- A japán honbu magyarországi képviselője, instruktora vagyok. Személyes tanárom a stílus nagymestere, akivel folyamatos kapcsolatban állunk. Edzéseink és főleg bemutatóink fénykép- és videófelvételit mindig kiküldjük, hogy értékes észrevételeikkel segítség a nagy távolság ellenére munkánkat, fejlődésünket. Évente minimum egy alkalommal személyesen is találkozunk a japán mesterekkel, és a tervek között szerepel, hogy az egyik vezető instruktor néhány hónapra Budapestre fog jönni, hogy az oktató munkát még intenzívebben tudja támogatni a japán központ.

Idén tavasszal egy kisebb csapattal a japán nagymester magán-dodzsójában vettek részt továbbképzésen, illetve egy emlékceremónián. Pontosabban mit tudhatunk erről? Milyen volt, milyen tapasztalatokat szereztek? 

- Miyamoto Musashi leghíresebb párviadala 1612 április 14-én zajlott, itt használta a korábban is említett törött evezőlapátból faragott bokkenjét a korszak egyik legjobban képzett vívójával, a szokványos katanánál hosszabb vágókardot használó Sasaki Kojiróval szemben. A párbaj 400. évforduljára kaptunk meghívást, ezen vettünk részt oktató társammal és a szülő-gyermek csoport két tanítványával.

Mivel az időpont a cseresznyevirágzással esik egybe, csodálatos élményben volt részünk már turistaként is. A vendéglátók úgy szervezték a programjainkat, hogy ne csak a Soke edzőtermében, falak között tudjunk gyakorolni, hanem döntően valamelyik shinto szentély udvarán, a cseresznyefák között.

Ellátogattunk Kumamoto-ba is, ahol életének utolsó éveit töltötte Musashi a Reigando nevű barlangban, ahol a Go-rin no sho is „született”. Az „500 kami hegye” mellett elvezető ösvényen járva, azt hiszem akkor is megilletődtünk volna, ha nem niten gyakorlók lettünk volna.

Amikor először járt Japánban, mi ragadta meg leginkább?

- A japán barátaim közvetlensége, szeretete, tisztelete és segítőkészsége volt a legmeglepőbb számomra, hiszen úgy „tudjuk”, a japánok nagyon merevek, érzelem kinyilvánításra szinte sosem ragadtatják magukat.

A soke-val közös bemutatóra készülve jött oda hozzám a protokoll asztaltól felálló kifogástalan öltönyben öltözözött úr. Bemutatkozott, de zavaromban nem is értettem a nevét. Kérdezte honnan jöttem? Válaszomram, hogy Magyarországról, nem várt meg, hogy elmondjam, az egy pici ország Európa közepén, nagyon finom borokkal, gulyával, és régen milyen harcias lovas nemzet voltunk, azonnal reagált: á, Budapestről? Milyen finom ott a tokaji bor, és milyen gyönyűrű a kilátás a Dunára a Halászbástyáról. Mint kiderült, az úr egy orvos kollégám, aki pár éve Budapesten járt egy konferencián, és nem mellékesen Musashi fogadott fiának XIV. leszármazottja.

És amit mindenkitől megkérdezünk:

- Mi a kedvenc japán étele?

- Minden olyan étel, amiben japán rizs van.

- Mi a kedvenc japán együttese / előadója?

- Első helyen Kitaro, rajta kívül pedig a taiko előadók.

- Hol van Japánban az a hely, amit mindenkinek ajánl / ahova szeretne eljutni?

- Szívesen bejárnám mindazokat a helyeket, ahol Musashi megfordult.

- Ha lehetőség adódna, legközelebb mit csinálna legszívesebben Japánban?

- Ha nemcsak gyakorlásra lenne időm, és anyagi lehetőségeim is megengednék, részletesen megismerkednék a japán tájjal, természettel, bejárnám egész Japánt.

- Mit üzen a Szaku olvasóinak? 

- Jöjjenek el hozzánk edzeni. :)

Köszönjük az interjút!

 Még nem írt senki ezzel a cikkel kapcsolatban.
Ha szeretnél hozzászólni, akkor jelentkezz be vagy regisztrálj.
Szólj hozzá! (eddig 0 bejegyzés)
Ki van on-line?
Oldalainkat 97 vendég böngészi
Fórum legfrissebb
téma: Cikkeinkről - írta: phorvath, 16.02.16.
téma: Cikkeinkről - írta: Shinria, 16.01.05.
téma: Cikkeinkről - írta: phorvath, 15.12.23.
téma: Cikkeinkről - írta: Isaura, 15.06.30.
Linkek