Kezdőlap Rovatok Küzdősport A sószóró szumósok

Az nem újdonság senki számára, hogy a sumō (szumó, 相撲) Japán egyik tradicionális sportja, amelyhez rengeteg érdekesség kapcsolódik. Az egyik ilyenről szeretnék most írni.

Úgy tartják, hogy bár a sumō első látásra az általunk ismert birkózásra hasonlít, valójában sokkal közelebb van a szintén japán aikidōhoz (aikidó, 合気道) illetve a cselgáncshoz -- legalábbis, ami a technikáját, illetve eredetét illeti. A japánok harcművészetnek és egyben nemzeti sportjuknak tekintik, a sikeres sumō versenyzőket pedig hatalmas tisztelet övezi. A kutatók szerint az bizonyos a sumōval kapcsolatban, hogy úgy kétezer éve létezik a szigetorszában. (Arra nincsen bizonyíték, hogy ne lenne japán, de arra sem igazán, hogy az.) Az első leírást a Kojikiben (Kodzsiki, 古事記) találhatjuk róla, amelyben egy legenda szól arról, hogy sumō mérkőzés döntött a szigetek birtoklása felől. (Az alábbi kép Utagawa Kunisada (Utagava Kuniszada, 歌川国貞, 1786-1865) híres japán művész három részből álló fametszete.)

-03-Kunisada_Sumo_Triptychon_c1860s-kicsi 

A sumōhoz sok olyan szokás és szabály kapcsolódik, amely az ősi japán valláshoz a shintōhoz (sintó, 神道) köti. Ilyen rítus a mérkőzések előtti szertartás, amely alkalmával a versenyzők a pályára és saját testükre sót (tehát nem rizst!) szórnak. Erről úgy gondolják, hogy fertőtlenítő hatása is van. A pályára azonban nem ezért szórják, hanem a shintō vallás azon szokása szerint, hogy a só tisztító erejű. A só szórásának szokása így a küzdőtér megtisztításának rítusa. Az ártó szellemeket elűzi a só. (Nem mellesleg a lábak felemelése és az azt követő dobbantás is ugyanezen elűzési rítus része.)

Hát így álunk a sumōval, a shintōval és a sóval.

 

És most jöjjön egy kép erről a szokásról és a hozzá társuló lábdobbantásról:

 -03-sumo-so

 Még nem írt senki ezzel a cikkel kapcsolatban.
Ha szeretnél hozzászólni, akkor jelentkezz be vagy regisztrálj.
Szólj hozzá! (eddig 0 bejegyzés)