Oga egy kb. 30.000 fős kisváros, az Oga-félszigeten fekszik és két dologról híres. Az egyik a Namahage, a másik a GAO. Ha nem tudod, mik ezek, olvass tovább! :)

 

Reggel 8-kor indultunk, mert Oga kb. két órás útra volt a mi városunktól.

Az utat ismét rizsföldek övezték, még mindig nem tudok betelni a látványukkal.

Jött velünk japán vendéglátónk kilenc éves kislánya is, aki állítólag otthon nagyszájú, de az egész út alatt alig lehetett a szavát hallani. Pedig nem is mi voltunk az első külföldiek az életében. Kicsit megnyugodott, hogy tudok japánul, és odafelé - bár apa unszolására kezdte- szinte végig szókígyóztunk hármasban (japánul shiritori. Utolsó betűvel - japánban szótaggal - kell a következőnek szavat mondania. N-nel végződő szó nem lehet). Megpróbálkoztak később szójátékkal is, de az már nem nagyon ment. Mi az, ha két tehén (ushi) bemegy a házba? Gyúgyú (a kínai olvasat kétszer, tömöttet, zsúfoltat jelent).

A namahage ördögöt jelent, ezzel ijesztegetik és nevelik a szülőknek való szófogadásra a gyerekeket.

Szupermarketben megvettük az ebédrevalót és az emberünk szüleinél ebédeltünk. 75 éves, tradícionális japán házban, tatamis szobával, bucudannal (buddhista házioltár az ősök tiszteletére)

Ezután elmentünk a tengerpartra. Először egy olyan hajóval mentünk a sekély vízben, a közeli szigetet megkerülni, aminek üveg volt az alja, így láthattuk a halacskákat és hínárokat.

Aztán megmásztuk a világítótornyot.

Ezután mentünk a GAO-ba, ami egy akvárium. Beszéljenek a képek.

 

 

 Még nem írt senki ezzel a cikkel kapcsolatban.
Ha szeretnél hozzászólni, akkor jelentkezz be vagy regisztrálj.
Szólj hozzá! (eddig 0 bejegyzés)